Az Európai Bizottság hivatalosan nem kommentálja Orbán fajkeveredéses kijelentéseit
27/07/2022 08:34
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
Az ukrajnai menekülthullám nagyságrendileg már most a legnagyobbak között van a 2. világháború óta zajló válságokhoz képest. Bár az Európai Bizottság hivatalosan nem kommentálja Orbán Viktor fajkeveredéses kijelentéseit, a testület alelnöke, Frans Timmermans a Twitteren azért írt pár kritikus mondatot a rasszizmusról. Ki a Balkán poroszai? Nemzetközi lapszemle.
Az Európai Bizottság nem volt hajlandó véleményt nyilvánítani a magyar miniszterelnök Tusnádfürdőn elhangzott, kevert fajúakról szóló kijelentéséről. A Politico szerint Eric Mamer szóvivő például azért nem, mert mint mondta, az uniós végrehajtó testület soha nem kommentálja a tagállamok vezető tisztségviselőinek a beszédeit. Ugyanakkor utalt azokra az értékekre, amelyeket az EU alapító szerződéseibe beleírtak, így az emberi jogok védelmére, és hogy senkit sem szabad diszkriminálni rassz- illetve etnikai hovatartozás alapján.
Később, ahogy a hvg.hu észrevette, hasonló tartalmú bejegyzést tett közzé a Twitteren Frans Timmermans, az EB alelnöke, aki azt írta: "Mindannyian különbözőek vagyunk, különböző bőrszínűek, nyelvűek, kultúrájúak és hitűek. És mégis mindannyian ugyanannak a fajhoz, az emberi fajhoz tartozunk. A rasszizmus mérgező politikai találmány, nem szabadna, hogy helye legyen Európában, ott, ahol az erőnk a különbözőségből ered.”
A Politico emlékeztet arra, hogy a magyar kormány az elmúlt évtizedben gyakran összekülönbözött az uniós intézményekkel, amelyek a demokrácia és a jogállamiság magyarországi aláásásával vádolják Orbánt. Jelenleg az Európai Bizottság Magyarországnak szánt – járvány utáni helyreállítást szolgáló - eurómilliárdokat tart vissza, és ragaszkodik ahhoz, hogy Budapest reformálja meg igazságszolgáltatási rendszerét és a közbeszerzési eljárást. Azt is kilátásba helyezte Brüsszel, hogy jogállami aggodalmak miatt megnyesi az általános költségvetési támogatásokat. Eközben Orbán – olvasható a Politico helyzetleírásában – azzal háborítja fel az európai vezetőket, hogy szoros viszonyt ápol a Kreml vezetőivel, és a közelmúltban arra törekedett, hogy felvizezze a Moszkva elleni szankciókat.
A Financial Times arról ír, hogy a második világháború befejezése óta az egyes konfliktusok mekkora menekülthullámot váltottak ki a világban, és hogy ezek közt hol helyezkedik el a mostani ukrajnai háború. A listavezető a gyarmati múltú India kettéosztása a független, hindu Indiára és a muszlim Pakisztánra a negyvenes évek végén, amikor 14 millióan vándoroltak el eredeti lakhelyükről.
A térséghez kötődik a második helyre került bangladesi felszabadító háború – Kelet-Pakisztán leválása Nyugat-Pakisztánról – a hetvenes évek elején, 10 millió földönfutóval. A harmadik már sokkal közelebbi: a 2010-es éveken át végighúzódó szíriai polgárháború nyomán 6,6 millióan menekültek el otthonukból.
A nyolcvanas években a szovjetek afganisztáni háborúja 6,2 millió menekülttel járt, a 2010-es évek második felében a venezuelai menekültválság 5,9 millió főt érintett, a negyvenes évek vége óta megoldatlan palesztin menekültválság pedig 5 millió embert. Ezeket a válságokat követi a mostani ukrajnai háború, a Financial Times adatai szerint eddig 4,5 millió menekülttel. A lista további helyein szerepel a kilencvenes évek délszláv háborúinak sora, ami 2,3 millió főt kényszerített menekülésre, a 2000-es években dúlt iraki háború 2,2 millió menekülttel, a kilencvenes években lezajlott ruandai népirtás ugyancsak 2,2 millió menekültet eredményezve, valamint a kilencvenes évek indokínai menekültválsága 1,4 millió fővel.
A Financial Times egyébként napi ukrajnai helyzetjelentésében arról ír, hogy Kijev azt reméli, még ezen a héten megkezdődhet annak az oroszokkal kötött megállapodásnak a megvalósítása, amely több millió tonna gabona fekete-tengeri útnak indításáról szól – annak ellenére, hogy az oroszok időközben rakétával támadták Ogyessza kikötővárost.
Miközben az egész világ szemtanúja, Ukrajna pedig elszenvedője a nagyorosz nacionalizmus pusztító erejének, kevésbé köztudott annak a nagybolgár nacionalista megszállottságnak az eredete és dinamikája, amelyet Moszkva támogat, és amely akadályozza az EU kibővítését – írja a bécsi Der Standardban Lendvai Pál. Bismarck „a Balkán poroszainak” nevezte a bolgárokat, akik 1912 és 1944 között két balkáni háborúba és két világháborúba is belekeveredtek, hogy visszaszerezzék azokat a területeket, amelyeket a san stefanói békeszerződésben 1878-ban még megígértek nekik, de ugyanabban az esztendőben a berlini kongresszuson mégis elveszítettek. A bolgár politikát a második világháború végéig az elveszített területek – főként Macedónia és Thrákia - visszaszerzésének a vágya vezérelte. Ez a nemzeti mítosz vezetett a Hitlerrel való szövetséghez, és annak eredményeként Jugoszlávia, illetve Görögország egy részének átmeneti elfoglalásához.
Ami a jelenkort illeti, a görögök éveken át akadályozták Macedónia uniós csatlakozási folyamatát, de végül hajlandóak voltak szabaddá tenni az utat, annak fejében, hogy az ország átnevezte magát Észak-Macedóniává. Ezután azonban a bolgárok támasztottak olyan követeléseket, amelyek a macedónokat saját identitásuk, nyelvük és történelmi tudatuk feladására kényszerítenék.
Lendvai szerint bumerángnak bizonyulhat, hogy az Európai Bizottság a kulisszák mögött nyomást gyakorolt Szkopjéra a bolgár követelések teljesítése érdekében. Bulgáriában, az EU legkorruptabb és politikailag legingatagabb államában az ősszel 18 hónap leforgása alatt a negyedik alkalommal kerülhet sor parlamenti választásra. Észak-Macedónia lakosainak egynegyede ugyanakkor albán, és az ő pártjaik az EU-hoz való közeledés érdekében támogatják a bolgár követelések elfogadását, ami azonban a szélsőséges macedón nacionalisták malmára hajtja a vizet. A macedón időzített bomba tovább ketyeg – írja Lendvai Pál a Der Standardban.