Áfra János: Mély lélegzetek

Áfra János 1987-ben született, és amellett, hogy nemzedéke egyik figyelemre méltó költője, a kelet-magyarországi régióban generációja irodalmi helyőrének is mondhatnánk. Nemcsak szülőföldje, hanem választott hazája is Hajdú-Bihar megye, jelenleg Debrecenben él és oktat – átmenetileg persze online formában – az ottani egyetem magyar szakán, emellett pedig a patinás Alföld folyóirat szépirodalmi rovatának szerkesztője, valamint a Kulter.hu kortárs kulturális portál alapító főszerkesztője. 2016-ban Sziveri János-díjjal tüntették ki, és ugyanettől az évtől kezdve a Petri György-díj kuratóriuma alá tartozó jelölőbizottság tagja, tavaly például az ő felterjesztése nyomán kapta meg a legjobb kötet nélküli pályakezdőnek járó elismerést Gál Hunor erdélyi költő, akinek méltatását is Áfra tartotta. (A Belső közlés erről készült adása, amelyben a laudáció is elhangzik, itt hallgatható meg.)  Eddig három saját könyve jelent meg, Glaukóma, Két akarat és Rítus címmel, ezen kívül pedig Szegedi-Varga Zsuzsanna festőművésszel közösen egy Termékeny félreértés című, magyar–angol kétnyelvű kötetet is publikált. Ezekről a szerző oldalán olvashat részletesebben. 

A most itt is meghallgatható versét múlt szombaton a Klubdélelőtt költészet napi vers-összeállításának részeként is hallhatták.  Az erősen önéletrajzi ihletésű költemény beszélője édesapja gyermekkori elvesztésének élményét köti össze az erős testű férfi képével, amelyet utólag kísérel meg maga elé idézni. A vers igazi különlegességét az adja, hogy szülei szeretkezését a jelenlévő pozíciójából írja le, miközben a saját gyermeki helyzetére tett utalásokkal azt is tisztázza, hogy a leírtakat nem saját szemével látta, hiszen valójában nem volt jelen az esetnél. Ez, az egyszerre érzékelt jelen- és távollét a gyermeki érzésvilágnak általános eleme, amely így univerzálissá emeli a benne megjelenő tragédiát és közelségélményt is.

A Belső közlés műsorában előforduló rengeteg szép szerzői versmondás közül is kiemelkedik Áfra Jánosé, ahogy a vers szakaszváltásánál, mielőtt a szeretkezés jelenetét követően belekezdene édesapja leépülésének leírásába, a vers címéhez hűen érzékelhetően hosszú és mély lélegzetet vesz, amelyről háttérismeret nélkül is kitapintható, hogy nem csupán fizikai értelemben jön mélyről.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. Az adás, amelyben a felolvasás először elhangzott, itt hallgatható meg.

A vers írott szövege:

Mély lélegzetek

Ablakon néz ki nő,
ajtón tekint be férfi,
kabátját kint felejti,
bent egymás után ülnek ágyra,
előbb a férj dől el, majd szép
arc a szúrós szájra, aztán ujjak
indulnak meg, fehér kezek
a mosdatlan tagok irányába.
Férfi fekszik fáradt hátán,
nyakával felfelé tör,
ajkával fülbe mászna.
Mozdulatai néha nyersek,
s én csak hallgatom,
ruhák földre hogy esnek,
egymásba mondatok
hogy akadnak, és a testek.

Szagos zajok váltakoznak,
meg szuszogós szótöredékek,
majd elcsukló nyöszörgéssel
érkezik a felszabadító villanás,
egyetlen elnyúló pillanat,
valami mindenkinek ismerős,
de befogadhatatlanul távoli,
amitől akkor, kisgyerekként
még nem is lehettem
egészen elszakítva.

Aztán eltelik hét perc,
és elhomálylanak a szemek,
aztán eltelik hét óra,
és kifárad a száj,
aztán eltelik hét nap,
és kaparni kezd a torok,
aztán eltelik hét hét,
és nem történik semmi,
aztán eltelik hét hónap,
és nikotinos lesz az arc,
aztán eltelik hét év,
s apám valaha erős háta
örökre kontúrjait veszti
egy szürke tüdővel,
ahogy pereg rá a föld
és rám az élet.