„Köszönjük
Belső közlés

Áfra János: Mély lélegzetek

16/04/2020 17:05

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

A költészet napjától kezdve a karanténidőszak végéig a Klubrádió honlapján minden nap közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül, hogy az otthon maradást ezzel is tartalmasabbá, könnyebben elviselhetővé tegyük. Ma Áfra János Mély lélegzetek című versét hallgathatják meg a szerző előadásában.

2020. április 16. Belső közlés (2020.04.16. Áfra János: Mély lélegzetek)
01:25
00:00
Áfra János 1987-ben született, és amellett, hogy nemzedéke egyik figyelemre méltó költője, a kelet-magyarországi régióban generációja irodalmi helyőrének is mondhatnánk. Nemcsak szülőföldje, hanem választott hazája is Hajdú-Bihar megye, jelenleg Debrecenben él és oktat – átmenetileg persze online formában – az ottani egyetem magyar szakán, emellett pedig a patinás Alföld folyóirat szépirodalmi rovatának szerkesztője, valamint a Kulter.hu kortárs kulturális portál alapító főszerkesztője. 2016-ban Sziveri János-díjjal tüntették ki, és ugyanettől az évtől kezdve a Petri György-díj kuratóriuma alá tartozó jelölőbizottság tagja, tavaly például az ő felterjesztése nyomán kapta meg a legjobb kötet nélküli pályakezdőnek járó elismerést Gál Hunor erdélyi költő, akinek méltatását is Áfra tartotta. (A Belső közlés erről készült adása, amelyben a laudáció is elhangzik, itt hallgatható meg.)  Eddig három saját könyve jelent meg, Glaukóma, Két akarat és Rítus címmel, ezen kívül pedig Szegedi-Varga Zsuzsanna festőművésszel közösen egy Termékeny félreértés című, magyar–angol kétnyelvű kötetet is publikált. Ezekről a szerző oldalán olvashat részletesebben. 

A most itt is meghallgatható versét múlt szombaton a Klubdélelőtt költészet napi vers-összeállításának részeként is hallhatták.  Az erősen önéletrajzi ihletésű költemény beszélője édesapja gyermekkori elvesztésének élményét köti össze az erős testű férfi képével, amelyet utólag kísérel meg maga elé idézni. A vers igazi különlegességét az adja, hogy szülei szeretkezését a jelenlévő pozíciójából írja le, miközben a saját gyermeki helyzetére tett utalásokkal azt is tisztázza, hogy a leírtakat nem saját szemével látta, hiszen valójában nem volt jelen az esetnél. Ez, az egyszerre érzékelt jelen- és távollét a gyermeki érzésvilágnak általános eleme, amely így univerzálissá emeli a benne megjelenő tragédiát és közelségélményt is.

A Belső közlés műsorában előforduló rengeteg szép szerzői versmondás közül is kiemelkedik Áfra Jánosé, ahogy a vers szakaszváltásánál, mielőtt a szeretkezés jelenetét követően belekezdene édesapja leépülésének leírásába, a vers címéhez hűen érzékelhetően hosszú és mély lélegzetet vesz, amelyről háttérismeret nélkül is kitapintható, hogy nem csupán fizikai értelemben jön mélyről.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. Az adás, amelyben a felolvasás először elhangzott, itt hallgatható meg.

A vers írott szövege:

Mély lélegzetek

Ablakon néz ki nő,
ajtón tekint be férfi,
kabátját kint felejti,
bent egymás után ülnek ágyra,
előbb a férj dől el, majd szép
arc a szúrós szájra, aztán ujjak
indulnak meg, fehér kezek
a mosdatlan tagok irányába.
Férfi fekszik fáradt hátán,
nyakával felfelé tör,
ajkával fülbe mászna.
Mozdulatai néha nyersek,
s én csak hallgatom,
ruhák földre hogy esnek,
egymásba mondatok
hogy akadnak, és a testek.

Szagos zajok váltakoznak,
meg szuszogós szótöredékek,
majd elcsukló nyöszörgéssel
érkezik a felszabadító villanás,
egyetlen elnyúló pillanat,
valami mindenkinek ismerős,
de befogadhatatlanul távoli,
amitől akkor, kisgyerekként
még nem is lehettem
egészen elszakítva.

Aztán eltelik hét perc,
és elhomálylanak a szemek,
aztán eltelik hét óra,
és kifárad a száj,
aztán eltelik hét nap,
és kaparni kezd a torok,
aztán eltelik hét hét,
és nem történik semmi,
aztán eltelik hét hónap,
és nikotinos lesz az arc,
aztán eltelik hét év,
s apám valaha erős háta
örökre kontúrjait veszti
egy szürke tüdővel,
ahogy pereg rá a föld
és rám az élet.