A Várhelyi-ügy az európai uniós intézményekről szóló jogi előírások tűrőképességi tesztje
17/10/2025 05:50
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Ha érvényesíteni kívánják azt a szabályt, hogy az EU-biztosnak minden kétséget kizáróan függetlennek kell lennie az őt küldő államtól, akkor felmerül a mindeddig példa nélkül álló eshetőség, a magyar biztos helyének az üresen hagyása – írja az EUObserver. Nemzetközi lapszemle.
Időzzünk még egy keveset a brüsszeli kémügynél,
illetve, ahogy azt az EUObserver portál minapi kommentárja nevezi, a Várhelyi-ügynél. Az írás szerzője Alberto Alemanno, az európai uniós jog neves olasz professzora, ami abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy az eszmefuttatás végkövetkeztetése is jogi jellegű, túlmutat a magyar vonatkozáson, és az EU általánosabb dilemmájára utal.
De hogy ne rejtélyeskedjek annyit, nézzük, mit is állít Alemanno. A kipattant botrány kapcsán a most immár második ciklusát töltő magyar uniós biztos szerepére összpontosít, és megállapítja: bár egyelőre nem világos, hogy Várhelyi Olivér annak idején, az EU mellé akkreditált állandó magyar képviselet vezetőjeként tudott-e – és ha igen, akkor mennyit tudott – az irányítása alatt álló intézményben folyó hírszerző tevékenységről, a kérdés valójában nem a büntetőjogi felróhatóság szempontjából lényeges, hanem abban az értelemben, hogy Várhelyi esetében ezek után minden kétséget kizáróan megállnak-e az uniós biztosi tisztség betöltésének a feltételei.
E feltételek legfontosabbika, hogy az Európai Bizottság tagjának függetlennek kell lennie az őt jelölő kormánytól. A brüsszeli Bizottság az EU központi javaslattevő-végrehajtó intézménye, és mint ilyen, a közösségi szempontok érvényesítésére törekszik. A testület tagjai - az elnök és az alelnökök mellett a biztosok – erre tesznek fogadalmat. A nemzeti, tagállami érdekek érvényesítése nem az ő szerepkörük, arra ott van a Tanács.
Bizalomvesztés esetén a bizottsági elnök kezdeményezheti bármely biztos távozását. Formálisan ilyesmire még sosem került sor, de Alemanno emlékeztet arra, hogy korábban két olyan eset is előfordult, amikor a tisztség további betöltése szempontjából összeférhetetlenné vált EU-biztos – John Dalli, illetve Phil Hogan - önként lemondott.
Az EUObserver kommentátora viszont felhívja a figyelmet arra a lehetőségre, hogy Ursula von der Leyen kezdeményezheti nem csupán Várhelyi távozását, hanem akár azt is, hogy annak megtörténte után ne töltsék be a magyar biztos helyét a testületben. Egy ilyen fejlemény Alemanno szerint azt jelezné, hogy az uniós intézmények elleni módszeres kémkedés konkrét intézményi következményeket von maga után. Ez már a tagállamot is büntetné – az olyan tagállamot, amely az EU-t nem közös projektként, hanem ellenséges területként fogja fel.
A professzor szerint az ügy egyfajta tűrőképességi tesztje az európai uniós intézményekről szóló jogi előírásoknak. Ha érvényesíteni kívánják azt a szabályt, hogy az EU-biztosnak minden kétséget kizáróan függetlennek kell lennie az őt küldő államtól, akkor felmerül a mindeddig példa nélkül álló eshetőség, a magyar biztos helyének az üresen hagyása. Ellenkező esetben – Alemanno megfogalmazása szerint – hallgatólagosan tudomásul veszik, hogy a függetlenség követelménye csupán olyan, udvariasan megfogalmazott fikció, amit a tagállam büntetlenül megsérthet. Hogy milyen döntés születik – írja a jogász professzor – nem csupán egyetlen biztos sorsáról szól majd, hanem arról is, hogy az EU intézményi függetlenségének az alapelve bír-e olyan, valódi jelentőséggel, amely kiállja a Brüsszel ellen kémkedni kívánó tagállam által megtestesített próbát.
Most pedig arról, hogy az október 29-ére előre hozott hollandiai
parlamenti választás közeledtével – ami azt jelenti, hogy az elmúlt öt év leforgása alatt most harmadszor járulnak urnához a polgárok - a Politico által összesített közvélemény-kutatási adatok szerint a Geert Wilders által vezetett Szabadságpárt vezeti a népszerűségi versenyt, annak ellenére, hogy Wilders, aki már a 2023-as voksoláson is győzelmet aratott, saját maga buktatta meg az általa összeállított kormánykoalíciót.
Őt ugyan már akkor is mindenki túlságosan toxikus személyiségnek tartotta ahhoz, hogy elfogadja kormányfőként, pártja kilenc posztot kapott a kabinetben, és Wilders választotta ki a miniszterelnököt, Dick Schoof korábbi kémfőnök személyében. Idén májusban azonban azzal ”robbantott”, hogy úgymond minden idők legkeményebb bevándorlási törvényjavaslatával állt elő: zárják le a holland határt, vessék be annak őrizetére a hadsereget, és deportálják a szíriai menekülteket – követelte, majd miután ezt nem tudta keresztülvinni, bejelentette, hogy pártja kivonul a kormányból. Schoof, az addigi kormányfő szükségtelen és felelőtlen lépésnek minősítette Wilders eljárását. A Szabadságpárt vezetője viszont azóta még feljebb csavarta a gyújtogató retorika lángját: mint a Politico áttekintéséből kiderül, immár az ukrán menekült férfiaknak is ajtót mutatna, a hadsereget bevetné arra, hogy vegyék fel a harcot úgymond az utcai terroristákkal, betiltatná az iszlám oktatást, véget vetne az úgynevezett gender propagandának, valamint az állami iskolákban a klímaügyi és a woke nézetek terjesztésének.
A portál cikkének szerzője – függetlenül attól, hogy a Szabadságpárt az élen végez-e - valószínűtlennek tartja, hogy újra beinvitálják a kormányba, mert ahhoz túlságosan sok hidat felégetett maga mögött. De ha kihagyják, akkor nem kétséges, hogy káoszt igyekszik majd kelteni. A külföldi kapcsolatokat illetően pedig bizonyosra vehető, hogy tovább mélyíti szövetségét olyan – idézem a Politicót – „polarizáló figurákkal”, mint Orbán Viktor vagy Donald Trump. „Miénk, patriótáké a jövő, mert mi a múltunkban gyökerezünk” – mondja.
A lapszemlét meghallgathatják a cikk elején elhelyezett lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)
2025.10.14., kedd 7.00
Szerkesztő: Kárpáti János
