"További súlyos bizalomvesztés lehet a magyar kémügy következménye"

A Direkt36 oknyomozó portál néhány külföldi lappal együtt egy komoly kutatást végzett, és ebből kiderült, hogy a 2010-es években az Orbán kormány titkos kémhálózatot működtetett, illetve besúgóhálózatot akart kiépíteni az Európai Unió központjában, Brüsszelben, az Európai Bizottság körül, különböző intézményekben, szervezetekben, és ezt évekig nyugodtan végezhették diplomáciai, elsősorban diplomáciai fedésben működő magyar diplomatákkal.

Telkes András nemzetbiztonsági szakértő, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese a Megbeszéljük adásában azt mondta: ha hírszerzésről van szó, akkor azt tudomásul kell vennünk, hogy minden országnak vannak eltérő érdekei, és az eltérő érdekek okán különböző országok kémkednek egymás ellen. Ezt kivétel nélkül mindenki megcsinálja, a kérdés azonban abban van, hogy kivel szemben kémkednek, milyen mértékben kémkednek, és ahhoz milyen szakmai módszereket alkalmaznak.

Abban az esetben, hogyha olyan országok között fordul ez elő, akik azonos érdekeket vallanak, ne adj’ isten egy szövetségi rendszerben közösek az értékeik, akkor ott a kémkedés, ráadásul a kémkedésnek egy agresszív formája nem szalonképes. Persze kivételek azok mindig vannak (itt az amerikaiakat említette), de egy olyan klubban, mint amilyen az Európai Unió, ahol tevőlegesen kellene hozzájárulni a közös politikák kidolgozásához és végrehajtásához, egy ilyen mértékű akció, mint amiről olvashattunk, meglehetősen szokatlan. „Ami még újdonság számomra az egészben az, hogy ha már egyszer kémkedünk az Európai Unió ellenében, akkor legalább nem lenne szabad megbukni vele”. Mind a kettő előfordult, tehát, hogy a kémkedésnek egy szalonképtelen formáját tárták föl az újságírók, illetve az egész dolog úgy történt, hogy ebben megbuktak a résztvevők.

Miért bukhattak meg ezzel? – hangzott a kérdés műsorvezetőnktől. A szakértő szerint elsősorban azért, mert ilyen mértékben történt meg az információszerzés az EU irányába. Itt az a baj – folytatta –, hogy ahelyett, hogy Magyarország érdemi hozzájáruló lenne az EU-ban, úgy tűnik, hogy már a 2010-es évek második felében is többé-kevésbé ellenfélként vagy ellenségként tekintettek a magyar vezetés részéről az EU-ra. Valószínűleg az lehet a gond, hogy a kormány a nemzeti érdeket a hatalmi érdekkel és a saját érdekkel azonosította.

Tehát abban a mértékben, ahogy a magyar kormány szembekerült az Európai Unióval, illetve az európai értékekkel, olyan mértékben kerültek egymással szembe az érdekek. És ezért, ahelyett, hogy Magyarország az EU-n belül a magyar munkatársakon keresztül is hozzájárult volna az integráció fejlődéséhez, elkezdett hírszerző tevékenységet folytatni annak érdekében, hogy megtudja, hogy ott hogyan vélekednek Magyarországról, milyen lépésekre készülnek például a kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatban. Ez felölel gazdasági kérdéseket, emberi jogi kérdéseket, sajtószabadság kérdéseit, és mivel nagyon erőteljes volt a késztetés arra, hogy ezt az információszerzést folytassák, ezt a munkát rendkívül gyorsan próbálhatták, én úgy gondolom, fölfejleszteni.

Annak érdekében, hogy ezt a munkát fölfejleszthessék, a legegyszerűbb hírszerző módszer a diplomáciai képviseleten hírszerző tiszteket alkalmazni, általában diplomáciai fedéssel. Most ebben az esetben rendkívül erőteljes volt az információs nyomás, egyre rövidebbek voltak a határidők, és ilyen esetben nem lehetnek annyira körültekintőek. Tehát itt a politikai vezetés részéről érkező presszió mindenképpen abban az irányban hatott, hogy az úgynevezett konspirációs szabályokat kevéssé tartsák be.

Az egyik az, hogy általában a legtöbb ország nagykövetségén, legalábbis olyan ország nagykövetségén, amely országnak van hírszerzése, a fontos irányokban úgynevezett rezidentúrákat alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy diplomata fedéssel több hírszerző munkatárs él és dolgozik abban az országban az adott nagykövetség munkatársaként. „Na most azt azért el kell mondani, hogy országtól függetlenül, előbb-utóbb az adott nagykövetségen mindenki tisztába kerül azzal, hogyha van rezidentúra, akkor kik annak a tagjai. Ilyen szempontból ezek a munkatársak máris szem előtt vannak és jobban figyelnek rájuk a többiek”.

A másik, hogy ha a rezidentúrára diplomáciai fedéssel munkatársat küldenek ki, akkor nagyon fontos lenne az, hogy ők a szakterületnek a nagyon jó ismerői legyenek, ahol diplomataként dolgozniuk kell. Ha nagy az időbéli szorítás és gyorsan kell a feltételeket megteremteni, akkor nem minden esetben van mód arra, hogy kellően felkészült diplomáciailag és szakmailag kellően felkészült hírszerzőket helyezzenek ki. És ahogy a cikkben is olvashattuk, kilóg a lóláb, mert adott esetben alapvető szakmai diplomáciai kérdésekben nem lesz jártas az adott hírszerző. Ráadásul, mivel nagyon nagy volt az információs nyomás, úgy látszik, hogy ezek a munkatársak arra is kényszerülhettek, hogy a saját szakmai profiljuktól eltérő kérdéseket tegyenek föl. És hogyha valaki ezt nagyon intenzíven csinálja, nagyon nyomulósan csinálja, hát akkor még a titkosszolgálati kérdésekben járatlan EU alkalmazottaknak, vagy EU munkatársaknak is fel fog tűnni.

A beszélgetésben szóba került az is, hogy az Európai Bizottság vizsgálatot indít, miután kiderült, Magyarország hírszerzői uniós tisztviselőket céloztak meg Brüsszelben. Szerinte erre valamiféle rálátás lehetett, de ezt egy bizonyos szintig tolerálni szokták, ha nem agresszív, ha nem jár azzal, hogy kifejezetten ügynököket akarna valaki beszervezni. Itt valószínűleg arról lehetett szó, hogy ez a tevékenység rendkívül határozottá vált, talán még agresszívvé is. „Nagyon-nagyon szemet szúrt, és amennyire én olvastam, az a két magyar EU munkatárs, akit megpróbáltak megkörnyékezni, írt egy feljegyzést ebben a témában, hogy ilyen tevékenységet tapasztaltak, amire először talán túl nagy figyelmet nem fordítottak, de mindenképpen nyoma maradt”. Na most azután, hogy ez az egész történet így került a felszínre, és egy ilyen átfogó,) összefoglaló cikket írt róla Direkt36, ezt már semmiképpen nem lehet a szőnyeg alá söpörni, ezzel mindenképpen foglalkozniuk kell az EU biztonsági szolgálatainak is.

Hozzátette: a tagállamokból az EU-ban dolgozó munkatársak, amennyiben minősített adatokkal dolgoznak, akkor nemzetbiztonsági átvilágításon kell, hogy átessenek. Ez azt jelenti, hogy nyilván az EU saját biztonsági szolgálata is végignézi azt, hogy van-e valami kockázat, sőt, mivel belga területen folyik az egész, nyilván a belga elhárítás is valamilyen szinten benne van ebben, de igazából az anyaországnak a titkosszolgálatai, illetve hatóságai azok, amelyek és akik elvégzik az EU-ban dolgozó magyar, szlovák, cseh, francia, stb. állampolgárok nemzetbiztonsági átvilágítását.

Tehát ilyen szempontból a magyar hatóságoknak mindenképpen tudomásuk van arról, hogy kik és milyen területeken dolgoznak az EU-ban, legalábbis azok, akik minősített adatokkal dolgoznak, hiszen a magyar jogszabályoknak megfelelően az ő átvilágításukat el kell végezni. Ezért talán nem véletlen az, amit a cikkekben is lehetett olvasni, hogy ez a fajta hívszerző tevékenység, ami folyt a brüsszeli magyar EU-képviseleten, ez elsősorban az EU-ban dolgozó magyar munkatársakat vette célba. Mivel a magyarok túlnyomó többsége az EU-hoz szeretne tartozni, hazafias alapra hivatkozva megpróbálni beszervezni magyarokat az EU ellenében, számomra egy kicsit elavult megközelítés.

Azt gondolja, hogy további súlyos bizalomvesztés az ügy következménye. Ennek az egyik folyománya ez a vizsgálat, és az egész vizsgálatról már külön informálták az Európai Bizottság elnökét Ursula von der Leyent is, tehát a legmagasabb szintre került az ügy az Európai Unióban. Úgy véli, hogy ennek a következménye az, hogy a továbbiakban az EU-pénzekről vagy azoknak a visszaszerzéséről sokkal nehezebb lesz beszélni. Nagyon kényesé válik a magyar EU-biztosnak a helyzete, Várhelyi Olivéré, hiszen ő pont abban az időszakban volt magyar nagykövet, amikor ezek a most feltárt események történtek. Hozzátette, hogy ezután az európai tagállamok szolgálatai nyilván sokkal nagyobb figyelmet fognak fordítani mindenféle magyar munkatársnak a tevékenységére. Lett légyen az Magyarország Európai Unió melletti képviselete, és legyenek azok az EU-ban dolgozó magyar munkatársak – mondta Telkes András.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)