„Klubrádió“
Hetes Stúdió

A Trump-könyv szerzője: Az elnök öntelt, nárcisztikus, és csak szítja a feszültséget – Interjú Michael D’Antonióval

26/07/2020 19:05

| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió

Ha nem csak dicséri őt, akkor ez nagyon rossz könyv lesz – mondta Donald Trump a róla író Michael D’Antoniónak. A Pulitzer-díjas újságíró szerint az elnök öntelt, nárcisztikus, mentális képességei sokat romlottak, és a mostani nagy történelmi vitában inkább áll a rasszizmus, mint az egység oldalán. Úgy véli, Trump legnagyobb hazugsága, hogy sikeres üzletember, hiszen több vállalkozása is megbukott. Ennek ellenére könnyen lehet, hogy újraválasztják – véli D’Antonio –, mert képes lázba hozni az embereket nem feltétlenül valós és nem is lényegi kérdésekkel.

2020. július 25. Hetes Stúdió / részlet, Michael D'Antonio-interjú (20.07.25.)
11:42
00:00

Az igazság Trumpról (The Truth About Trump) címmel írt könyve roppant provokatív, csak hogy a címet említsük rögtön az elején. Szóval ön leleplezi az Egyesült Államok 45. elnökének hazugságait? – kérdeztük a könyv szerzőjétől, Michael D’Antonio Pulitzer-díjas újságírótól, a CNN kommentátorától.

Igen, Ezt tettem.

Ön szerint melyek Trump elnök legnagyobb hazugságai?

A legnagyobb hazugsága talán az, hogy sikeres üzletember. Erre alapozta az életét és azt akarta elhitetni a szavazókkal, hogy amilyen sikeresen menedzseli az üzleti életét, úgy fogja az Egyesült Államokét is. Először is, gazdagságát nem a sikereinek, hanem az apjának köszönheti, merthogy miután meghalt, Donald Trump megörökölte apja vagyonának ráeső részét. Ő ugyanis „számtalanszor csődbe jutott”. Egyetlen vállalkozásban volt sikeres, amikor celebnek állt, tv-műsort vezetett A gyakornok (The Apprentice) címmel, és ebben tényleg szerzett magának hírnevet. Aki közelebbről követte életútját, az mind tisztában van bukásaival. Amikor vele készítettem interjúkat, akkor is mindig másra hárította a felelősséget üzleti kudarcai miatt. Erről nem én tehetek – mondogatta. De aztán kénytelen-kelletlen végül maga is belátta, hogy valóban megbuktak a kaszinói, valóban tönkrement és emiatt el kellett adnia a légitársaságát, és beismerte azt is, hogy nem tudta menedzselni Manhattan szívében a Trump-tornyot sem. Hamis mítoszt alakított ki magáról.

 
Donald Trump (kép: Flickr.com)
 
 

Ezért dugdossa négy éve adóbevallását? Tudható, hogy kongresszusi felkérésre sem adja ki, pedig most már peres eljárás része New Yorkban. Noha eddig minden elnök nyilvánosságra hozta a vagyonát. 

Valóban, ügyészek és nyomozók szeretnék megszerezni adópapírjait, de ő nem engedi nyilvánosságra hozni, mert attól tart, a végén kiderül, hogy nem is olyan sikeres, mint amilyennek mondja magát. Mert azt is megtudnák ebből az emberek, hogy nem áldozott jótékony célokra semmit, szemben az állításaival. Sajnos olyan adókultúránk van, hogy számos vagyonos ember el tudja kerülni kiskapukkal az adózást, és ráadásul ennek még a törvényessége sem kérdőjelezhető meg. Másrészről egyesek nemcsak megvetik ezért, de sokan dühösek rá, hogy míg egy iskolabusz-vezető a maga kis fizetéséből kénytelen az államnak 25 százalékot adózni, addig a vagyonosok szinte semmit nem fizetnek. Nekem az a meggyőződésem eddigi nyomozásaim alapján, hogy hosszú évek óta nem fizet adót az elnök. Márpedig ha a szavazók megtudnák, hogy nulla dollár adót fizet, akkor sokan valószínűleg nem is voksolnának rá.

Egy másik nagy hazugsága – állítólag –, hogy le sem tette, mással íratta meg végzős gimnazistaként a felvételit, az SAT-t. Ön mit tud erről?

Mary Trump, az elnök unokahúga is írt erről épp most megjelenő könyvében, hogy egy Joe Shapiro nevű fiúnak fizetett, menjen el helyette erre az írásbeli vizsgára. Nagyon sok Shapiro nevűt találunk New Yorkban és mindenhol máshol, de egyelőre senki nem akadt annak a bizonyos Shapirónak a nyomára. Persze felvetődik benned a kérdés, hihetünk-e Mary Trumpnak? Nos, meg kell mondjam önnek, nekem szavahihetőnek tűnik. Már csak azért is, mert soha nem akart a középpontban lenni, nem kereste a hírnevet. Azt is becsülöm benne, hogy eddig szótlanul tűrte a Trump-famílián belül őt ért megaláztatásokat. Pedig hát mindannyian tudjuk, „nagyon problémás családról” van szó. Az az igazság, hogy azokban az években – a mai feltételekhez és körülményekhez képest – nagyon egyszerű volt letenni ezt a vizsgát, tényleg bárkit beküldhetett Trump maga helyett az osztályba. Hihető a történet. Ráadásul ma már jól ismerjük az elnököt, hogy egész életében meg próbálta kijátszani azt a rendszert, amely őt kordában akarta tartani.

Az elnök roppant büszkén és gyakran emlegeti, hogy milyen okos, és mentálisan nála senki nem lehetne egészségesebb. Igazat mond?

(Itt D’Antonio nagyot nevet) Nagyon furcsa hallani, amikor Donald Trump a saját mentális képességeiről beszél. Trumpnak fogalma sincs a lélek mélységeiről. Akárcsak az intelligenciáról vagy kognitív képességek mibenlétéről. Nem az a típus, akit ilyen dolgok érdekelnek, vagy saját magát ilyen tesztnek vetné alá. Sőt, szerintem kifejezetten távol tartja magát attól, hogy kiismerje az embereket, hogy a világ működéséről komolyan elgondolkodjon. De ehhez képest dicséri magát! Nevetséges! Értelme nincs annak, amit mond. Számos jel utal arra, hogy zavart elme, hogy súlyos nárcisztikus hajlamai vannak. Beszélgetéseink során minden egyes témát úgy tálalt és értelmezett, hogy abból neki legyen haszna, hogy abból csakis ő jöjjön ki jól. Mindig utalt arra, hogy szeretné, ha a könyvem hízelgő lenne rá nézve, hogy dicsérjem, hogy tápláljam a róla kialakított mítoszt. Mire őszintén megmondtam neki, nem az a célom, hogy őt szolgáljam vele, hanem az olvasót. Ekkor köntörfalazás nélkül kijelentette, hogy ez egy nagyon rossz könyv lesz. Hihetetlenül öntelt, aki képtelen saját magán kívül bárki másban értéket felfedezni. 

Ezen kívül szókincse is nagyon korlátozott. Úgy tűnik, egyszerű szavakat ismétel állandóan.

Érdekes megfigyelés. A 30-40 éves korában adott tévés interjúkban azt hallottuk, hogy elég kiterjedt a szókészlete, összetett mondatokban beszélt, és általában meggyőzően, lényegre törően. Az utóbbi évtizedekben azonban „fokozatosan leépült beszédkészsége”, állításai egyre kevésbé voltak koherensek és összetettek. A kérdés az, vajon értelmi képességei romlottak-e vagy szándékosan váltott stílust. Sok szakértő hajlik az utóbbira. Célja van azzal, hogy egyszerűen fogalmaz, hogy szeszélyes és következetlen. Egy órán át képes ismételni ugyanazokat a kifejezéseket, mert azt gondolja, így éri el kommunikációs célját, így megy át az üzenete a leghatékonyabban.  Én ezt kétlem. Szerintem egyszerűen mentális képességei romlottak le, és sajnos ennek kárát egy ország látja.

Ha nézzük a rasszizmusból következő problémákat, az impeachmentet vagy azt, ahogy a koronavírus-járványt kezeli, akkor röviden hogyan tudná értékelni az elnökségét?

Ahogy azt a világ is látja, Amerikát súlyos csapásként éri a pandémia. Öt hónapja tart, és nem jobb, hanem egyre rosszabb a helyzet. Mert az ország első embere nem tudja megmutatni a válságból kivezető utat az embereknek. Eközben megint másokat tesz felelőssé a történtekért, ahogy mindig szokta. Azelőtt „zárta be” az országot, hogy bárkit is felkészített volna a tennivalókra. Még a védőfelszerelések beszerzése is hosszú időbe tellett. Aztán csak szónokolt, ahelyett, hogy cselekedett volna. Sajtótájékoztatókkal lezártnak tekintette a problémákat. Sőt, azzal hitegette az embereket, hogy egyáltalán nem súlyos a helyzet, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlik majd a járvány. Majd a felelősséget az 50 állam 50 kormányzójára hárította, és ezzel káoszt is okozott. Ahelyett, hogy egységet teremtett volna, hogy mindenki egyként küzdjön a vírus ellen, csak megosztottságot hozott. Egymással kezdtek el vitatkozni az emberek és az államok is arról, hogy ki miként reagál a pandémiára? Nyisson? Bezárjon? 140 ezer (a cikk megjelenésének idejére csaknem 150 ezer – a szerk.) halottnál tartunk és még mindig nincs egységes stratégiája az elnöknek a bajra. Ezen múlik majd a történelmi megítélése. Az, hogy most lesz-e megint a gazdagoknak adócsökkentés, vagy, hogy milyen ösztönző csomagot tesz le az asztalra, mind elhalványul amellett, hogy nem tudja megfékezni a járványt. Emberek halnak meg. Még ha abba bukna bele, amit csinál! De hát nem csinál semmit. Olyan ez, mint amikor jön a sárkány a mesékben és a kisfiú félelmében az ágy alá bújik, mert nem tud vele megbirkózni.

Még mindig tüntetnek a Black Lives Matter mozgalom szervezésében, lassan két hónapja. Rasszistának tartja az elnököt?

Az a gond, hogy amikor Amerikában a rasszizmusról beszélünk, akkor az elnöknek e téren szinte csak negatív megnyilvánulásait látjuk, halljuk. Kezdődött azzal, a 70-es években a szövetségi kormány arra késztette, hogy mint ingatlanmágnás ne diszkriminálja a feketéket és a spanyol ajkúakat, akiket maga is foglalkoztatott. És ezzel máris országosan hírhedtté vált – mint rasszista. Az is köztudott volt, hogy az egész Trump-család ilyen. Ismertté váltak Trump súlyos megjegyzései a feketékről éppúgy, mint a zsidókról, az őslakosokról és a mexikóiakról egyaránt. Egyértelműsítette, ő a fehérek képviselője, köreibe is csak őket választotta be. Legyen az üzletember, a vásárlója vagy most éppen a szavazója. Amikor Amerika a rasszizmus válságával szembesül, mint most is – mert tegyük hozzá, hogy ez a válság hullámokban visszatér újra és újra, mert soha nem mertük komolyan felvetni rasszizmusunk problémáit –, akkor épp olyan elnöke van az országnak, aki egy vitában inkább áll a rasszizmus, mint az egység oldalán. Vajon miért gondolja azt, hogy védelemre szorulnak a szobrai azoknak a rasszista konföderációs vezéreknek, akik a rabszolgaság intézményét nem akarták eltörölni, akik a polgárháborút választották, csak hogy konszolidálják rendszerüket? Vajon miért gondolja 150 évvel a polgárháború után, hogy nemes céllal indultak harcba a déliek az északiakkal szemben? Vajon miért kellene az ő örökségüket őrizni? Most ébredt rá a fehérek felsőbbrendűségét hirdetőkkel szembenállók többsége, hogy meg kell védeniük a maguk álláspontját. Ezért tüntetnek m az utcán.

 
George Floydot ábrázoló falfestmény, emlékfal Minneapolisban (Egyesült Államok) , szerző: Lorie Shaull/Flickr.com
 

Most éppen nem áll nyerésre Trump, de vajon a Twitteren és egyéb közösségi oldalakon tud majd megint úgy trükközni, hogy végül győz a novemberi elnökválasztáson?

Van rá esélye, hogy újraválasszák. Sőt, nagyobb az esélye, mint ahogy azt a politikai elemzők feltételezik. Ha Trump megint megvillantja azt a képességét, hogy lázba hozza az embereket olyan, nem feltétlenül igaz és még csak nem is lényegi kérdésekkel, amelyek elvonják a figyelmüket az ügyes-bajos dolgairól, akkor ugyan miért ne juthatna újra a Fehér Házba? Mire gondolok? Itt van például a legutóbbi példa, amelynek semmi köze a valósághoz: azt állítja Trump a kihívójáról a legfrissebb tévés hirdetésében, hogy Joe Biden nem akarja finanszírozni a rendőrséget mostani formájában. És ha valaki hívni akarja a rendőrséget haláleset vagy erőszak miatt, akkor nem lesz, hol csörögjön a telefon. Vagy elhinti azt a velejéig rasszista nézetet, amivel nem egyszer próbálkoztak már a történelemben, hogy elhiheti a fehérekkel: a feketéktől tartaniuk kell, hogy soha nem lehetnek miattuk biztonságban, hisz már most is találunk nála ilyen utalásokat… Igen, akkor félelemből rá szavaznak sokan a fehérek közül.

Ismerve az első fekete elnökről írt, Egy következetes elnök, avagy Barack Obama öröksége című könyvét, ha mérlegre teszi a két elnököt, akkor mit mondana a kettejük közti különbségről?

Nem is különbözhetnének jobban egymástól. Trump az Obamáról alkotott negatív vélemények felnagyítására fókuszál, ami lényegét is adja elnökségének. Obama megválasztásakor olyan mély volt a gazdasági válság, hogy szerintem, ha más körülmények lettek volna, fekete elnököt nem választanak a Fehér Házba. Ellenben Obama meggyőző erejével hitet adott az embereknek, és valóban véghez vitt nagy dolgokat, mint az egészségügyi rendszer átalakítása. Trump viszont arra a félelemre játszott rá, hogy a fehérek elveszítik dominanciájukat. Nem képességei miatt került a Fehér Házba, hanem éppen azért, mert meg tudta osztani a társadalmat, ez is adja erejét mind a mai napig. Szerintem Obama a tíz legjobb amerikai elnök közé kerül majd a történelem lapjain, Trump pedig a három legrosszabb közé – nyilatkozta rádiónknak Michael D’Antonio, Pulitzer-díjas újságíró, 22 könyv szerzője.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Címlapi kép: Pixabay

Hetes stúdió
2020. július 25., szombat 15.00
Riporter: Csernyánszky Judit