A mi zebránk, ha segítenek neki, túléli – Dési János jegyzete

Budapesten a múlt héten reggeltől estig sütött a nap, száraz, szélcsendes idő volt. Budapesten hétfő reggel már sütött a nap, szép napfény, langymeleg kellemes kora ősz. Ideális a szabadtéri eseményekhez. A bökkenő csak annyi, hogy a Klubrádió a hagyományos Szörp szóda fesztiválját vasárnap délutánra tervezte. S éppen vasárnap kora délután kezdett el zuhogni és tartott ez az özönvíz nagyjából este hatig, amikor talán éppen a Zebra-díjakat adtuk volna át. Amiből világosan kiderül, hogy mostanában Magyarországon meglehetősen nehéz független rádiót csinálni.

Node egy kis eső el tudja talán mosni a Szörp-Szóda fesztiválunkat, de tuti biztos, hogy megerősíti hallgatóink elszántságát, hogy fenntartsák a Klubrádiót, Magyarország és a szabad Európa magyar hangját.

Gondolom elég sokan emlékeznek arra, hogy mekkora nevetésbe fulladt, amikor Orbán azt mondta az európai parlamentben, hogy ”mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.”

A Népszabadságot megszüntették, az Origót és az Indexet elrabolták és a szolgasajtó sorába süllyesztették. A Klubrádió frekvenciáit elzabrálták és kiosztották hűséges vazallusoknak. az egykor erős és fontos megyei sajtóból maximum csomagolóanyagnak hasznos terméket alakítottak ki. És akkor ne beszéljünk az állami propagandatévékről, -rádiókról – amelyeket tíz- és százmilliárdokból tömtek ki. Propaganda-sajtó, agymosás, gátlástalan uszítás és hazugság – nagyjából így jellemezhetőek mindezek. És akkor még a közösségi médiát irtózatos közpénzekből elöntő uszításcunamiról ne is beszéljünk.

S bár ma már európai uniós előírás is kötelezné a reklámra sokat költő nagy állami cégeket, megrendelőket, hogy olyan médiumokban is hirdessenek, amelyek nem feltétlen a kormány szekerét tolják, az eredményt tudjuk. Ráadásul az úgynevezett reklámköltések igazán ideálisak arra, hogy milliárdokat lapátoljanak ki a köz zsebéből, hiszen kell a 19 lépcsőházas Hatvanpusztára, a jachtokra, a felvásárolt szállodákra és a többi.

A Klubrádió e környezetben működik. És fennmaradását az elmúlt években csak annak köszönheti, hogy hallgatói most már évről évre összedobják a működéséhez szükséges pénzt. Tegyük hozzá, hogy a relative szerény működéséhez. De ha ez a szabadság ára, akkor legyen.

Fleck Zoltán írta nemrégiben, hogy a közállapotok azért rohadtak így le Magyarországon, mert bizonyos szakmák képviselői elárulták szakmájuk alapvető erkölcsi követelményeit. Ő talán elsősorban a jogászokat említette. De az újságíróknak nevezett munkavállalók egy jelentős része is gátlástalanul uszít, hazudik, áll ki a putyini Oroszország agressziója mellett, gúnyolódik a honvédő háborút folytató Ukrajnán – mert ezt rendelik tőle. Biztos, akad, aki elhiszi ezt. Erkölcs híján ez is megeshet. És bizonyára sokan úgy magyarázzák, hogy be kell fizetni a csekket, meg enni is kell, hát ha ezért adják a pénzt, akkor hazudunk reggel, délben, este. Ennek is van igazán nagy hagyománya a magyar sajtóban. Aztán majd csak lesz valahogy. (Szerencsére természetesen rengeteg fantasztikus, bátor és tehetséges kollégánk van, aki képességeit az igazság megismertetésére fordítja.)

Mondhatják, mi itt könnyen ugrálunk itt a Klubrádióban, mert nekünk nem kell hazudnunk, ha butaságot mondunk, azt saját erőből tesszük. Szabadok lehetünk. Hiszen a hallgatóktól függünk. Nem egy oligarchától, nem egy gátlástalan, nemzetrontó politikustól. Hanem azoktól, akiknek fontos, hogy a valóság is hangot kapjon – s ezért pénzt áldozni is tudnak. Ha tudnak, ha tudtok, akkor továbbra is hallgathatnak minket az egész földkerekségen, internetes oldalunkon, YouTube-n, telefonon, wifi rádión, számítógépen vagy a vasalón.

Dési János jegyzete a Klubrádió Esti gyors című műsorában hangzott el 2025. szeptember 15-én. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)