Állatmesék - Józsa Márta jegyzete
Két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen.
A kérdés - Szénási Sándor jegyzete
Bár a Tisza vezet, csak egy kisebbség hiszi, hogy kormányra is juthat. Részint persze azért gondolják ezt, mert tudják, hogy O.V. a hatalomért mindenre képes, de talán azért is, mert gyanakodnak a honfitársaikra, tán magukra is, hogy bepánikolva visszahátrálnak a régi rossz reflexekhez.
Orbán az ukrán elnökválasztáson indul - Kárpáti Iván jegyzete
Kevesebb mint hat hét van hátra a választásokig, és az embernek az az érzése, hogy nem is Magyarországon kampányolunk. Mintha hirtelen áthelyezték volna a szavazóköröket Kijevbe, és a tét az lenne, hogy ki győzi le Volodimir Zelenszkijt.
Vallásháborúk - Józsa Márta jegyzete
Nem lehet tudni, mi lesz, minden kornak van egy éppen valamilyen kórban szenvedő ideológiai, vagy vallási áramlata, korunkban az iszlám betegeskedik.
Együttnyomorgás – Józsa Márta jegyzete
Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek.
Grószmutti meghalt – Szénási Sándor jegyzete
Ha lengyelek lennénk, kérdezhetnénk, mikor jön Gliwice, 1939. szeptember 1-re utalva, amikor is Pesten Az Est nevű, akkor már kormánypártivá nyomorított napilap közölte, hogy a lengyelek az éjjel betörtek Németországba, a hitleri hadsereg ezért kénytelen volt támadni. Az akció egyébként egy sima hamis zászlós művelet volt, lengyel katonaruhás németek lőttek egy német rádióállomást, ez volt az ürügy az invázióra.
A Medián nem hazudik, Orbán Viktor sem hazudik – Selmeci János jegyzete
Nem tudom. Erre a következtetésre azután jutottam, hogy három napot töltöttem el közeli kapcsolatban a Medián friss számaival, majd rövidebb viszonyt folytattam a Medián állítólagos januári nyers adataival, eközben pedig hozzáértő ismerőseimmel folytattam nyilvános, és nem nyilvános, de mindenképpen mélyreható beszélgetéseket a valóság feltárása érdekében, amiről, már a valóságról, ennek köszönhetően egyre kevesebbet merek tudni.
Békesarc - Józsa Márta jegyzete
Egyenes következtetések mutathatóak ki a között, hogy közép-ázsiai posztszovjet falvakból és Észak-Koreából rekrutált katonák masíroznak a lebombázott Donyeck megye falvaiban, és hogy Trump elnök egy pingvinnel a hóna alatt sétál a virtuális valóság hatékony segítségével Nuukba, a zöld sziget fővárosába.
A legmocskosabb faló – Dési János jegyzete
18/12/2023 18:00
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Mit tehet az, aki úgy gondolja, hogy ő nem áll a zsarnok mellé, még akkor sem, ha most, amúgy éppen a demokrácia lehetőségeit kijátszva, olyanok kerültek hatalomra, akik erősen ott vannak a “legpocsékabb nemzet” cím megszerzéséért indított versengésben?
Azt, hogy Orbán Putyin falova csak azért nem érdemes megemlíteni, mert arról a bizonyos görög falóról nem sejthették a szegény trójaiak mit rejt. Míg Orbánról mára az egész Európai Unió tudhatja, hogy mit képvisel. Nincs ebben sok csoda már régen, így van ez. Legfeljebb a legutóbbi időkig akadnak az EU-nak olyan vezetői, akik próbálnak félrenézni, finanszírozni a diktatúrát, egészen pontosan a zsarnok és udvarnépe gazdagodását.
De, mit tehetünk mi, ha azt tapasztaljuk, hogy az ország, ahol élnünk adatik, nemcsak süllyed a diktatúra mocskában, nemcsak megalázza és kisemmizi azokat, akiknek egyébként jórészt a hatalmát köszönheti – bár ez sem kevés – de egy gyilkos diktatúra szövetségesévé válik.
“Magyarország” ma nyíltan és szemérmetlen arcátlansággal egy embereket halomra gyilkoltató, más országokat elfoglaló és leromboló diktátor mellé állt az európai szövetségesei helyett. Keleti despoták kegyeit keresi, a megfélemlítés, a korrupció, a jogi erőszak mindennapjai köszönik jól vannak.
“Magyarország” természetesen nem jelenti Magyarországot. Jelent egy durva és jól szervezett hatalmi és pénzügyi klikket – és persze támogatókat is jócskán, akiket nem érdekel, hogy péntektől hétfőig nem szülünk ma már egy közepes városban.
De a kérdés mégiscsak az, mit tegyenek azok - adott esetben, mi - akik nem az a “Magyarország” vagyunk? Akik Európát akarunk, akik megvetjük a diktátorokat, akkor is, ha ez a szakma mostanában elég jól fizet.
“A gazemberek oldalára álltunk (...) Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. “ – írta egykoron Teleki, pár perccel azelőtt, hogy főbelőtte magát.
Telekinek komoly szerepe volt abban, hogy akkor a helyzet odáig fajult, ameddig. Aztán itt lett vége számára mindennek.
Ma öntudatos és büszke elkövetőkkel vagyunk telítve, a lelkiismeret és a felelősség értelmezhetetlen fogalmak.
De komolyan kérdezem, mit tehet az, aki meg akarja mutatni, hogy ő nem ennek a “legpocskabb nemzetnek” a része, aki a demokráciában hisz, a jogbiztonságban?
Aki szeretné, ha maradnának szabad színházak és megjelenhetnének a könyvek. Aki nem akar beletörődni a sajtó tönkretételébe és megszüntésébe, aki szerint fontos az iskola? Nem beszélve, a hatalmi ágak egyensúlyáról.
Mit tehet az, aki úgy gondolja, hogy ő nem áll a zsarnok mellé, még akkor sem, ha most, amúgy éppen a demokrácia lehetőségeit kijátszva, olyanok kerültek hatalomra, akik erősen ott vannak a “legpocsékabb nemzet” cím megszerzéséért indított versengésben.
Mit tegyünk mi?
Már tegnap kellett volna erre felelnünk.
A kérdés: hogyan tarthatjuk fent legalább részben a képet, hogy Magyarországon sem mindenki a gyilkos szekértolója? A reményt, hogy, amint Dobó István is alaposan elverte a török hódítót, lesz még vigalom Bornemissza Gergővel és a kis Vicával.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2023. december 18-i adásában hangzott el.
