Nem lett meghosszabbítva a brüsszelezés Bicskéig - Kárpáti Iván jegyzete
A propaganda egyik legnagyobb veszélye, hogy egy idő után már nem a választókat győzi meg, hanem azokat, akik csinálják.
Az eltüntetett lapok esete - Dési János jegyzete
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj.
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.
Szögre akasztott hitvallás – Kárpáti Iván jegyzete
"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi" – ez is szerepel a ún. Nemzeti Hitvallásban, a baj tényleg nem a mondatokkal van.
Építsünk migránstábort! - Selmeci János jegyzete arról, hogy abba kéne hagyni a migránsozást
Te akarod behozni a migránsokat! Nem, te akarod behozni a migránsokat! - mondja egyik politikus a másiknak, majd megvádolja egyik a másikat azzal, hogy végre akarja hajtani a migrációs paktumot, mire a másik visszaszól az egyiknek, hogy migránstábort akarna építeni egy békés településre, ahol aztán minden rossz lesz, mert migránsok.
Orbánék keresztes hadjárata után - Hardy Mihály jegyzete
Sokat töröm a fejem azon, hogy vajon mi okozta az előző kormány és különösen Orbán Viktor dühödt és kíméletlen Budapest-ellenességét?
Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
A legmocskosabb faló – Dési János jegyzete
18/12/2023 18:00
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Mit tehet az, aki úgy gondolja, hogy ő nem áll a zsarnok mellé, még akkor sem, ha most, amúgy éppen a demokrácia lehetőségeit kijátszva, olyanok kerültek hatalomra, akik erősen ott vannak a “legpocsékabb nemzet” cím megszerzéséért indított versengésben?
Azt, hogy Orbán Putyin falova csak azért nem érdemes megemlíteni, mert arról a bizonyos görög falóról nem sejthették a szegény trójaiak mit rejt. Míg Orbánról mára az egész Európai Unió tudhatja, hogy mit képvisel. Nincs ebben sok csoda már régen, így van ez. Legfeljebb a legutóbbi időkig akadnak az EU-nak olyan vezetői, akik próbálnak félrenézni, finanszírozni a diktatúrát, egészen pontosan a zsarnok és udvarnépe gazdagodását.
De, mit tehetünk mi, ha azt tapasztaljuk, hogy az ország, ahol élnünk adatik, nemcsak süllyed a diktatúra mocskában, nemcsak megalázza és kisemmizi azokat, akiknek egyébként jórészt a hatalmát köszönheti – bár ez sem kevés – de egy gyilkos diktatúra szövetségesévé válik.
“Magyarország” ma nyíltan és szemérmetlen arcátlansággal egy embereket halomra gyilkoltató, más országokat elfoglaló és leromboló diktátor mellé állt az európai szövetségesei helyett. Keleti despoták kegyeit keresi, a megfélemlítés, a korrupció, a jogi erőszak mindennapjai köszönik jól vannak.
“Magyarország” természetesen nem jelenti Magyarországot. Jelent egy durva és jól szervezett hatalmi és pénzügyi klikket – és persze támogatókat is jócskán, akiket nem érdekel, hogy péntektől hétfőig nem szülünk ma már egy közepes városban.
De a kérdés mégiscsak az, mit tegyenek azok - adott esetben, mi - akik nem az a “Magyarország” vagyunk? Akik Európát akarunk, akik megvetjük a diktátorokat, akkor is, ha ez a szakma mostanában elég jól fizet.
“A gazemberek oldalára álltunk (...) Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. “ – írta egykoron Teleki, pár perccel azelőtt, hogy főbelőtte magát.
Telekinek komoly szerepe volt abban, hogy akkor a helyzet odáig fajult, ameddig. Aztán itt lett vége számára mindennek.
Ma öntudatos és büszke elkövetőkkel vagyunk telítve, a lelkiismeret és a felelősség értelmezhetetlen fogalmak.
De komolyan kérdezem, mit tehet az, aki meg akarja mutatni, hogy ő nem ennek a “legpocskabb nemzetnek” a része, aki a demokráciában hisz, a jogbiztonságban?
Aki szeretné, ha maradnának szabad színházak és megjelenhetnének a könyvek. Aki nem akar beletörődni a sajtó tönkretételébe és megszüntésébe, aki szerint fontos az iskola? Nem beszélve, a hatalmi ágak egyensúlyáról.
Mit tehet az, aki úgy gondolja, hogy ő nem áll a zsarnok mellé, még akkor sem, ha most, amúgy éppen a demokrácia lehetőségeit kijátszva, olyanok kerültek hatalomra, akik erősen ott vannak a “legpocsékabb nemzet” cím megszerzéséért indított versengésben.
Mit tegyünk mi?
Már tegnap kellett volna erre felelnünk.
A kérdés: hogyan tarthatjuk fent legalább részben a képet, hogy Magyarországon sem mindenki a gyilkos szekértolója? A reményt, hogy, amint Dobó István is alaposan elverte a török hódítót, lesz még vigalom Bornemissza Gergővel és a kis Vicával.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2023. december 18-i adásában hangzott el.
