A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Csillag István: Futná mindenre
5/09/2023 13:39
| Szerző: Csillag István
Azért marad el a pedagógusok béremelése, mert „Brüsszel nem ad pénzt”, a meglehetősen bizonytalan működtetésű, lelassult futású Bécs-Budapest vasútvonal felújítására pedig az ezer sebből vérző MÁV pénzeszsákjából kellene előhúzni a szükséges 30 milliárdot. Hová lett a jól ismert jelenség; az ágazati miniszterek között saját ágazatuk boldogulásáért folytatott érdekharc? Képzeljük el, hogy egyszer arra a kútmérgezésre, ami a miniszterelnökségi kabinetirodában kitervelt propagandából árad nem jutna pénz.
Amikor olvasom az átlátszó érveléseket elcsodálkozom, hogy azért marad el a pedagógusok béremelése, mert „Brüsszel nem ad pénzt”, vagy hogy a meglehetősen bizonytalan működtetésű, lelassult futású Bécs-Budapest vasútvonal felújítására az ezer sebből vérző MÁV pénzeszsákjából kellene előhúzni a szükséges 30 milliárdot. Hová lett a jól ismert jelenség; az ágazati miniszterek között saját ágazatuk boldogulásáért folytatott érdekharc?
Ha van csoda, akkor az éppen az, hogy Orbán olyan kényúr, akinek egyetlen intésére stadionok bújnak ki a földből és százezrek panasza némul el. Pedig milyen egyszerű lenne a megoldás némi jószándék, a ’zemberek jóléte iránti elkötelezettség, vagy akár némi arányérzék esetében.
Képzeljük el, hogy arra a kútmérgezésre, ami a miniszterelnökségi kabinetirodában kitervelt propagandából árad nem jutna pénz. Az az évi 40 milliárd a pedagógusok 6-8 százalékos béremelésére biztosítana fedezetet, ugyanakkor nem kellene külön energiákat fordítani arra, hogy az uszító, háborús, oroszbarát, soviniszta propaganda súlyos lelki és együttélési viszonyokat roncsoló hatásait a lelkiismeretes pedagógusok ellensúlyozzák. Ha tovább bogarásszuk csupán ennek a tárca nélküli szervezetnek a költségvetését biztosan találunk még legalább 30 milliárdot, amiből a Bécs-Budapest vasútvonal felújítása megvalósítható és egyúttal nem érné veszteség a’zemberek biztonságát. Már csak azért sem érné kár a nemzetbiztonságot, mert már nem tudnák ebből a pénzből megfigyelni a tinédzser tanulókat, akik egyetemük, iskolájuk védelmében emeltek szót, vagy azokat a kritikus újságírókat, akik a nagy kormányzati csinnadrattával megvalósuló akkumulátorüzemek környezeti hatását mutatják be. A közel félezer civil telefonjára rátelepített Pegazus lehallgató-programra, vagy a legújabb QuaDream telepítésére se jutna pénz, amitől nem csak a magyar közélet tisztulna, de nem kellene a magyar igazságügyminiszternek uniós fórumok előtt beszámolnia a magyarországi demokrácia elleni újabb kormányzati támadásról.
Ahogy nyilván Hitlert sem lehetett rábeszélni, hogy mondjon le balkeze, Goebbels kiemelt támogatásáról, éppígy Orbán se akarná elveszíteni „mágusának”, Rogánnak a szolgálatait, hiszen a mindennap elvégzett telefonos közvélemény-kutatásokban igazolódó „irokéz-közmondások” nélkül hogyan is boldogulna a nagy indiánfőnök. Honnét tehetne szert azokra az ismeretekre, hogy milyen lágy drogokkal lehet a magyar közvéleményt saját szövetségeink a NATO, vagy az unió, vagy éppen Ukrajna ellen hangolni, milyen stílusban kell az orosz propagandakiadványokat magyarra fordítani. Ezek egy diktatúrában elengedhetetlenül fontos szolgáltatások, és a’zemberek minden választás esetén vastagon meghálálják a gondoskodást, így maradhat fenn örökké a kétharmad. Pedig a propagandára, a lehallgatásokra, a kormányzati infokommunikációs szolgáltatásokra fordított százmilliárdokból futná a pedagógusok béremelésére, a vasútfelújításra, mi több még az elesettek támogatására is. De hát hiába sírunk ezeken a hasábokon, amikor a ’zemberek igénylik és óhajtják a hazugságot, nem sajnálják a saját megfigyelésükre elköltött tízmilliárdokat. Pedig másra is futná….
