Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Vásárhelyi Mária: Hibernált társadalmak
28/06/2023 16:28
| Szerző: Vásárhelyi Mária
Az a tény, hogy egy magánhadsereg 800 km-t háborítatlanul megtesz egy nap alatt egy országban, anélkül, hogy az út mentén vagy a városokban élő civil lakosság bármilyen módón kifejezné a viszonyát a masírozó zsoldosokhoz, mindent elmond a társadalom pszichés állapotáról.
2023. június 24-én a Prigozsin nevű orosz oligarcha és zsoldosvezér, köztörvényes bűnözőkből verbuvált hadseregével úgy masírozott közel 800 km-t Oroszországban, hogy egyetlen lövés sem dördült el menet közben. Az államilag finanszírozott magánhadsereg, a Wagner-zsoldosok mindenféle ellenállás nélkül elfoglalták Oroszország tízedik legnagyobb városát, a több mint egymilliós lakosságú Rosztovot és a hasonlóan népes Voronyezst. Szabadon és zavartalanul vonultak keresztül az ország középső részén, a fővárostól 1000 km-re fekvő Rosztovból indulva és csak 200 km-rel Moszkva előtt álltak meg. Akkor sem azért, mert feltartóztatták őket, hanem mert a parancsnok, Prigozsin megállította a sereget. A zsoldosok célja eredetileg Moszkva elfoglalása, a Putyin által kinevezett hadvezetés erőszakos leváltása, vagyis a hatalom átvétele volt, és 800 km-en keresztül úgy tűnt, hogy sem a hivatalos rendvédelmi szervek, sem a civil lakosság nem próbálja megállítani őket.
Ez a nap sok szempontból nagyon pontos anamnézist nyújtott Oroszország hatalmi viszonyairól és az orosz társadalom állapotáról is. Az a tény ugyanis, hogy egy magánhadsereg 800 km-t háborítatlanul megtesz egy nap alatt egy országban, anélkül, hogy az út mentén vagy a városokban élő civil lakosság bármilyen módón kifejezné a viszonyát a masírozó zsoldosokhoz, mindent elmond a társadalom pszichés állapotáról. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy senki nem próbálta megvédeni a rendszert, az elnököt, saját városát, feltartóztatni a sereget, hanem arról is, hogy ugyanígy senki nem fejezte ki rokonszenvét a lázadók iránt sem. Vagyishogy az emberek teljes közönnyel nézték végig mindazt, ami a hazájukban, a városukban, a lakóhelyükön történik. Nem próbálták megvédeni Putyin rendszerét, de nem álltak a lázadók oldalára sem. Mindez csak azért alakulhatott így, mert a döntő többség úgy gondolja, hogy semmi köze nincs ahhoz, ami a hazájában történik és nagyjából mindegy számára, hogy melyik gazember vezeti az országot.
Az elmúlt évben - különösen a háború kitörése óta készült közvéleménykutatások - rendre Putyin népszerűségének növekedéséről számoltak be. Az a tény azonban, hogy a hosszú menetelés során semmiféle ellenállásba nem ütköztek a Wagner-zsoldosok, lényegében senki nem próbálta feltartóztatni a lázadókat, azt jelzi, hogy Putyin látszólagos népszerűségében a félelem mellett meghatározó szerepet játszik az apátia.
Nem vitás, hogy a hosszú évek óta felépített ukránellenes propaganda eredményeként, az elnök imperialista, területszerző törekvéseit rokonszenv kíséri a lakosság körében, ám most az is világossá vált, hogy népszerűségének legfontosabb pillére a beletörődés, a közöny. A szombati események azt bizonyítják, hogy a társadalom teljesen hibernált állapotban van, az emberek szenvtelenül asszisztálnak ahhoz, ami országukban történik, mert úgy gondolják, hogy az ő életüket nem változtatják meg az éppen aktuális hatalmi viszonyok. Évszázadok óta úgy szocializálódtak, hogy a politika „úri huncutság”, a „nagyok dolga” és nekik nem lesz jobb dolguk attól, hogy az egyik hatalmi klikket egy másik váltja.
És a diktatúráknak éppen az a célja, hogy elidegenítse az embereket a politikától, elhitesse velük, hogy semmi közük a közügyek intézéséhez. Így van ez a történelmi kezdetek óta zsarnoki elnyomásban élő orosz néppel és hasonló tendenciák érvényesülnek nálunk, Magyarországon is.
A minap összeszoruló szívvel hallgattam a Klubrádióban Józsa Márta műsorában az Egerről szóló riportot. A magas színvonalú közép- és felsőfokú oktatásáról híres városban, ahol Magyarország legszínvonalasabb pedagógusképző és továbbképző intézményei működtek, a pedagógusok ugyanolyan apatikusan asszisztálnak az oktatási rendszer lezüllesztéséhez, mint bárhol másutt az országban. Korábban számos szakmai és civil szervezet próbált küzdeni az oktatási rendszer korszerűsítéséért, a pedagógusok nagyobb megbecsüléséért, ám, ahogyan szerte az országban, úgy itt is kudarcot vallott minden jobbító szándékú törekvés. Aztán belefáradtak. Rá kellett jönniük, hogy semmi közük nincs ahhoz, hogy mi történik a szakmájukkal, velük. Már nincsenek alulról érkező szakmai javaslatok, nincs civil összefogás, nincsenek tiltakozó mozgalmak. A pedagógusok néma megadással várják az újabb és újabb pörölycsapásokat, mert megtanulták, hogy aki szól, annak betörik a fejét.
Az apátia és a közöny, a hibernált társadalom a diktatórikus hatalmak legfőbb szövetségese.
