Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Túlélés - Szénási Sándor jegyzete
29/03/2025 15:09
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
"Az EU pilléreit jelentő béke és stabilitás már nem garantált" – mondja Hadja Lahbib válságkezelésért felelős biztos – "Európa fegyveres erőszakkal szembeni felkészültsége és ellenállóképessége kihívásokkal nézhet szembe." Ezt úgy kell lefordítani, hogy háború lesz. Lehet. Talán nem. De lehetséges, hogy inkább igen. Éberség. Nem lehetünk olyan ostobák, mint a múlt század harmincas éveiben voltunk. Szóval készülni kell.
Elfelejtettem a nagymamámtól tanulni, mondta a taxis, ostoba voltam. 2022 februárját írtuk, Putyin lerohanta Ukrajnát, és hirtelen előkerült, hogy ilyenkor a régiek lisztet, cukrot, babot, konzervet kezdtek felhalmozni, háborús receptkönyveket vettek, miközben a sokat látott, és még többet éhezett nagyik és dédik a semmiből próbálták elővarázsolni az ételt. Rántotta zsír, és olaj nélkül, szárazon, amíg volt tojás.
Most én mit csináljak? tanácstalankodott a taxis. Nem tudok semmit. Főzni se. Elhittem az örök békét. Nem voltam elég gyanakvó, eléggé hörcsög természetű, cinikus, és óvatos. Apám testvére, aki '56-ban lelépett, egy szocdem, akit éppen ellenségnek nevezett ki az aktuális rezsim, Dél-Franciaországban nyitott nyomdát, a pincéjébe pedig egy hadseregnek kijáró kaját zsúfolt be. Hidegháború volt akkor is, vagyis hol hideg, hol meleg háború. Amikor kint voltam nála, csak röhögtem rajta. A múlt rabja, szegény hülye.
Pedig neki volt igaza, fejezte be a taxis. Háborúra béke jön, a békére a balekok kora, akik egy nemzedék alatt elfelejtik, milyen is meghalni a harctéren, így aztán berúgja az ajtót a háború megint. Ez a világ rendje, nem a történelem vége.
Ez a hároméves monológ jutott eszembe, amikor azt olvastam, hogy az Európai Bizottság 72 órára elegendő túlélési csomagot javasol összerakni a polgároknak, a kormányoknak pedig háborús nyersanyagkészletek gyűjtését.A csomagokba víz, konzerv, gyógyszer, zsebtelep, szappan kerül. Ugyanaz, mint ami mondjuk egy 85 évvel ezelőtti csomagban volt. Nincs benne tartalék mobil, számítógép, GPS, semmi modern kütyü, ami amúgy fölényt szokott jelenteni a régi, kézműves világgal szemben.
Háborúk és válságok idején a technika omlik össze először, a kényelmi szolgáltatások, minden, amitől a társadalmunk olyan sebezhető.
„Az EU pilléreit jelentő béke és stabilitás már nem garantált” – mondja Hadja Lahbib válságkezelésért felelős biztos – „Európa fegyveres erőszakkal szembeni felkészültsége és ellenállóképessége kihívásokkal nézhet szembe.”
Ezt úgy kell lefordítani, hogy háború lesz. Lehet. Talán nem. De lehetséges, hogy inkább igen. Éberség. Nem lehetünk olyan ostobák, mint a múlt század harmincas éveiben voltunk. Szóval készülni kell.
De pontosan mire is? Pincelét, sötétség, kint sivítások és robbanások, ételért, helyért marakodó emberek, némi előnyért magukat muszkavezetőnek eladó, tegnap még melldöngető magyarok? A vezérből hivatalosan is helytartó lesz? Letartóztatások, összefogdosások, deportálások? A Duna újrahasznosítása? A pincében egymás kezének megfogása, vigasztaló suttogások?
És ha így lesz, aki túléli, majd megkérdezi azok helyett is, akik már nem kérdeznek, mert halottak, hogy miként történhetett meg mindez? Hogy ki tette ezt velünk? És persze megint felhangzik majd, hogy háborút soha többé?
Tényleg a zárral babrálnak majd odakint a bombázások elülte utáni dermedt csendben? Ismerős nyelv mondattöredékei recsegnek, és a pinceajtó lassan, fenyegetően kitárul?
