Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Túlélés - Szénási Sándor jegyzete
29/03/2025 15:09
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
"Az EU pilléreit jelentő béke és stabilitás már nem garantált" – mondja Hadja Lahbib válságkezelésért felelős biztos – "Európa fegyveres erőszakkal szembeni felkészültsége és ellenállóképessége kihívásokkal nézhet szembe." Ezt úgy kell lefordítani, hogy háború lesz. Lehet. Talán nem. De lehetséges, hogy inkább igen. Éberség. Nem lehetünk olyan ostobák, mint a múlt század harmincas éveiben voltunk. Szóval készülni kell.
Elfelejtettem a nagymamámtól tanulni, mondta a taxis, ostoba voltam. 2022 februárját írtuk, Putyin lerohanta Ukrajnát, és hirtelen előkerült, hogy ilyenkor a régiek lisztet, cukrot, babot, konzervet kezdtek felhalmozni, háborús receptkönyveket vettek, miközben a sokat látott, és még többet éhezett nagyik és dédik a semmiből próbálták elővarázsolni az ételt. Rántotta zsír, és olaj nélkül, szárazon, amíg volt tojás.
Most én mit csináljak? tanácstalankodott a taxis. Nem tudok semmit. Főzni se. Elhittem az örök békét. Nem voltam elég gyanakvó, eléggé hörcsög természetű, cinikus, és óvatos. Apám testvére, aki '56-ban lelépett, egy szocdem, akit éppen ellenségnek nevezett ki az aktuális rezsim, Dél-Franciaországban nyitott nyomdát, a pincéjébe pedig egy hadseregnek kijáró kaját zsúfolt be. Hidegháború volt akkor is, vagyis hol hideg, hol meleg háború. Amikor kint voltam nála, csak röhögtem rajta. A múlt rabja, szegény hülye.
Pedig neki volt igaza, fejezte be a taxis. Háborúra béke jön, a békére a balekok kora, akik egy nemzedék alatt elfelejtik, milyen is meghalni a harctéren, így aztán berúgja az ajtót a háború megint. Ez a világ rendje, nem a történelem vége.
Ez a hároméves monológ jutott eszembe, amikor azt olvastam, hogy az Európai Bizottság 72 órára elegendő túlélési csomagot javasol összerakni a polgároknak, a kormányoknak pedig háborús nyersanyagkészletek gyűjtését.A csomagokba víz, konzerv, gyógyszer, zsebtelep, szappan kerül. Ugyanaz, mint ami mondjuk egy 85 évvel ezelőtti csomagban volt. Nincs benne tartalék mobil, számítógép, GPS, semmi modern kütyü, ami amúgy fölényt szokott jelenteni a régi, kézműves világgal szemben.
Háborúk és válságok idején a technika omlik össze először, a kényelmi szolgáltatások, minden, amitől a társadalmunk olyan sebezhető.
„Az EU pilléreit jelentő béke és stabilitás már nem garantált” – mondja Hadja Lahbib válságkezelésért felelős biztos – „Európa fegyveres erőszakkal szembeni felkészültsége és ellenállóképessége kihívásokkal nézhet szembe.”
Ezt úgy kell lefordítani, hogy háború lesz. Lehet. Talán nem. De lehetséges, hogy inkább igen. Éberség. Nem lehetünk olyan ostobák, mint a múlt század harmincas éveiben voltunk. Szóval készülni kell.
De pontosan mire is? Pincelét, sötétség, kint sivítások és robbanások, ételért, helyért marakodó emberek, némi előnyért magukat muszkavezetőnek eladó, tegnap még melldöngető magyarok? A vezérből hivatalosan is helytartó lesz? Letartóztatások, összefogdosások, deportálások? A Duna újrahasznosítása? A pincében egymás kezének megfogása, vigasztaló suttogások?
És ha így lesz, aki túléli, majd megkérdezi azok helyett is, akik már nem kérdeznek, mert halottak, hogy miként történhetett meg mindez? Hogy ki tette ezt velünk? És persze megint felhangzik majd, hogy háborút soha többé?
Tényleg a zárral babrálnak majd odakint a bombázások elülte utáni dermedt csendben? Ismerős nyelv mondattöredékei recsegnek, és a pinceajtó lassan, fenyegetően kitárul?
