Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Túlélés - Szénási Sándor jegyzete
29/03/2025 15:09
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
"Az EU pilléreit jelentő béke és stabilitás már nem garantált" – mondja Hadja Lahbib válságkezelésért felelős biztos – "Európa fegyveres erőszakkal szembeni felkészültsége és ellenállóképessége kihívásokkal nézhet szembe." Ezt úgy kell lefordítani, hogy háború lesz. Lehet. Talán nem. De lehetséges, hogy inkább igen. Éberség. Nem lehetünk olyan ostobák, mint a múlt század harmincas éveiben voltunk. Szóval készülni kell.
Elfelejtettem a nagymamámtól tanulni, mondta a taxis, ostoba voltam. 2022 februárját írtuk, Putyin lerohanta Ukrajnát, és hirtelen előkerült, hogy ilyenkor a régiek lisztet, cukrot, babot, konzervet kezdtek felhalmozni, háborús receptkönyveket vettek, miközben a sokat látott, és még többet éhezett nagyik és dédik a semmiből próbálták elővarázsolni az ételt. Rántotta zsír, és olaj nélkül, szárazon, amíg volt tojás.
Most én mit csináljak? tanácstalankodott a taxis. Nem tudok semmit. Főzni se. Elhittem az örök békét. Nem voltam elég gyanakvó, eléggé hörcsög természetű, cinikus, és óvatos. Apám testvére, aki '56-ban lelépett, egy szocdem, akit éppen ellenségnek nevezett ki az aktuális rezsim, Dél-Franciaországban nyitott nyomdát, a pincéjébe pedig egy hadseregnek kijáró kaját zsúfolt be. Hidegháború volt akkor is, vagyis hol hideg, hol meleg háború. Amikor kint voltam nála, csak röhögtem rajta. A múlt rabja, szegény hülye.
Pedig neki volt igaza, fejezte be a taxis. Háborúra béke jön, a békére a balekok kora, akik egy nemzedék alatt elfelejtik, milyen is meghalni a harctéren, így aztán berúgja az ajtót a háború megint. Ez a világ rendje, nem a történelem vége.
Ez a hároméves monológ jutott eszembe, amikor azt olvastam, hogy az Európai Bizottság 72 órára elegendő túlélési csomagot javasol összerakni a polgároknak, a kormányoknak pedig háborús nyersanyagkészletek gyűjtését.A csomagokba víz, konzerv, gyógyszer, zsebtelep, szappan kerül. Ugyanaz, mint ami mondjuk egy 85 évvel ezelőtti csomagban volt. Nincs benne tartalék mobil, számítógép, GPS, semmi modern kütyü, ami amúgy fölényt szokott jelenteni a régi, kézműves világgal szemben.
Háborúk és válságok idején a technika omlik össze először, a kényelmi szolgáltatások, minden, amitől a társadalmunk olyan sebezhető.
„Az EU pilléreit jelentő béke és stabilitás már nem garantált” – mondja Hadja Lahbib válságkezelésért felelős biztos – „Európa fegyveres erőszakkal szembeni felkészültsége és ellenállóképessége kihívásokkal nézhet szembe.”
Ezt úgy kell lefordítani, hogy háború lesz. Lehet. Talán nem. De lehetséges, hogy inkább igen. Éberség. Nem lehetünk olyan ostobák, mint a múlt század harmincas éveiben voltunk. Szóval készülni kell.
De pontosan mire is? Pincelét, sötétség, kint sivítások és robbanások, ételért, helyért marakodó emberek, némi előnyért magukat muszkavezetőnek eladó, tegnap még melldöngető magyarok? A vezérből hivatalosan is helytartó lesz? Letartóztatások, összefogdosások, deportálások? A Duna újrahasznosítása? A pincében egymás kezének megfogása, vigasztaló suttogások?
És ha így lesz, aki túléli, majd megkérdezi azok helyett is, akik már nem kérdeznek, mert halottak, hogy miként történhetett meg mindez? Hogy ki tette ezt velünk? És persze megint felhangzik majd, hogy háborút soha többé?
Tényleg a zárral babrálnak majd odakint a bombázások elülte utáni dermedt csendben? Ismerős nyelv mondattöredékei recsegnek, és a pinceajtó lassan, fenyegetően kitárul?
