A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Mint két tojás - Dési János jegyzete
14/07/2025 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat.
Egy ukrán lövöldöz Miskolcon (nem igaz), az ukránok ellopják a vesédet (hahaha) az ukránok a csomagtartódban vannak (már akiében). Az ukránok a patás ördögök és báncsák szegény oroszokat. (Na ja). Kényszersorozáskor agyonverik a magyarokat. (Így persze nem igaz a történet.)
A magyarországi orbánista propaganda-sajtó nagy erőkkel fordult rá, arra, hogy hazug cikkek tömegével uszítson Ukrajna ellen. Jó nyilas tempó ez, a régi rutin, megy ez simán. Mert a legfelsőbb helyen úgy gondolják, hogy a népnek, jelesül a magyar népnek, mindig kell egy ellenség. Lásd magyar történelem. Kétségtelen, hogy azért van haladás, ezt ne tagadjuk le. Szó sincs kitelepítésről, agyonverésről, kivégzésről, Dunába lövésről, de fájdalom, még egy kis kirablásra sincs lehetőség. Elpuhult korunk ellenségei általában úgy nincsenek. Persze vannak melegek vagy ukránok vagy városlakók, de még körúton belüli belpestiek is. De az ellenük való uszítás jelentős részben verbális, a szolgahad szolgáltatja a talpalávalót hozzá. Hiszen a pirézeket is lehet gyűlölni, csak kérdés kell hozzá. (Emlékezetes, hogy néhány éve egy felmérésben megkérdezték a népeket, kiket nem szeretnek és az amúgy nem létező piréz népért sem rajongott a közönség egy része. Nem lennék most a helyükben.)
A recept baromi egyszerű. Kell csinálni egy ellenséget. Pénz rogyásig és olyan is akad doszt, aki örömmel részt vesz a legújabb efféle kampányban. Mikor már az aktuális ellenség elég utált azokban a körökben, amelyeknek mindig kell egy kis gyűlölni való nemzedékek óta, akkor az éppen szembe jövő politikai ellenfélre rá lehet mutatni, hogy na ő is a gyűlölt ellenség szekerét tolja. Ó, micsoda ravaszság.
Nem hiszem természetesen, hogy minden gyűlöletkampány vége tömeggyilkosság, pogrom, de valószínűleg minden tömeggyilkosság, pogrom szóbeli uszítással kezdődik. Nem lesz minden elgurított hógolyóból lavina, de minden lavina egy hógolyóval kezdődik.
Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat. Alapos tanulmányozás után kiderül, hogy az egyik tojás Zelenszkij ukrán elnök. Miért is ne lenne a kezében egy ukrán zászló. A másik Magyar Péter. Az ő kezében az ukrán zászló valószínűleg azt a célt szolgálja, hogy ha a magyar polgár ránéz a plakátra azon nyomban rohan Orbánra szavazni. A plakátrajzoló számára, minden “gonosz és rossz = Ukrajna”. Az “ukrán” itt a sértések netovábbja próbál lenni. Ennyi telik tőlük.
A plakáttámadásról jutott eszembe, hogy a II. világháború éveiben, az orbánisták által gyakran oly csodált Horthy korszak végnapjaiban, Magyarországon szigorú cenzúra működött. Semmit sem lehetett kinyomtatni a cenzorok előzetes engedélye nélkül. 1942-ben a cenzúra bizottság elnöke így rendelkezett: “ A miniszterelnök úr őexcellenciája kifogásolta, hogy írásban és képben az ellenséges országok vagy idegen államok államfőiről fényképek, vagy sértő és gúnyolódó kitételek jelennek meg. Erre a cenzúra nem figyelt föl. (Ilyenek voltak Rooseveltről az angol királynéról stb.) Hagyják békén a lapok az idegen államfőket, azokról tiszteletlenül, becsmérlően vagy gúnyosan írni, őket rajzba, képben, karikatúrában kifigurázni, kigúnyolni nem lehet és nem fér össze a magyar lovagiassággal sem.” (Forrás: Nem engedélyezem, a A cenzúra bizottság dossziéjából, szerkesztette és összeállította: Márkus László, Szinai Miklós, Vásárhelyi Miklós, Bp., Kossuth, 1975. 306-307. oldal).
És még ennek is rossz vége lett. Mi lesz ebből?
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. július 14-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)