A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Mint két tojás - Dési János jegyzete
14/07/2025 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat.
Egy ukrán lövöldöz Miskolcon (nem igaz), az ukránok ellopják a vesédet (hahaha) az ukránok a csomagtartódban vannak (már akiében). Az ukránok a patás ördögök és báncsák szegény oroszokat. (Na ja). Kényszersorozáskor agyonverik a magyarokat. (Így persze nem igaz a történet.)
A magyarországi orbánista propaganda-sajtó nagy erőkkel fordult rá, arra, hogy hazug cikkek tömegével uszítson Ukrajna ellen. Jó nyilas tempó ez, a régi rutin, megy ez simán. Mert a legfelsőbb helyen úgy gondolják, hogy a népnek, jelesül a magyar népnek, mindig kell egy ellenség. Lásd magyar történelem. Kétségtelen, hogy azért van haladás, ezt ne tagadjuk le. Szó sincs kitelepítésről, agyonverésről, kivégzésről, Dunába lövésről, de fájdalom, még egy kis kirablásra sincs lehetőség. Elpuhult korunk ellenségei általában úgy nincsenek. Persze vannak melegek vagy ukránok vagy városlakók, de még körúton belüli belpestiek is. De az ellenük való uszítás jelentős részben verbális, a szolgahad szolgáltatja a talpalávalót hozzá. Hiszen a pirézeket is lehet gyűlölni, csak kérdés kell hozzá. (Emlékezetes, hogy néhány éve egy felmérésben megkérdezték a népeket, kiket nem szeretnek és az amúgy nem létező piréz népért sem rajongott a közönség egy része. Nem lennék most a helyükben.)
A recept baromi egyszerű. Kell csinálni egy ellenséget. Pénz rogyásig és olyan is akad doszt, aki örömmel részt vesz a legújabb efféle kampányban. Mikor már az aktuális ellenség elég utált azokban a körökben, amelyeknek mindig kell egy kis gyűlölni való nemzedékek óta, akkor az éppen szembe jövő politikai ellenfélre rá lehet mutatni, hogy na ő is a gyűlölt ellenség szekerét tolja. Ó, micsoda ravaszság.
Nem hiszem természetesen, hogy minden gyűlöletkampány vége tömeggyilkosság, pogrom, de valószínűleg minden tömeggyilkosság, pogrom szóbeli uszítással kezdődik. Nem lesz minden elgurított hógolyóból lavina, de minden lavina egy hógolyóval kezdődik.
Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat. Alapos tanulmányozás után kiderül, hogy az egyik tojás Zelenszkij ukrán elnök. Miért is ne lenne a kezében egy ukrán zászló. A másik Magyar Péter. Az ő kezében az ukrán zászló valószínűleg azt a célt szolgálja, hogy ha a magyar polgár ránéz a plakátra azon nyomban rohan Orbánra szavazni. A plakátrajzoló számára, minden “gonosz és rossz = Ukrajna”. Az “ukrán” itt a sértések netovábbja próbál lenni. Ennyi telik tőlük.
A plakáttámadásról jutott eszembe, hogy a II. világháború éveiben, az orbánisták által gyakran oly csodált Horthy korszak végnapjaiban, Magyarországon szigorú cenzúra működött. Semmit sem lehetett kinyomtatni a cenzorok előzetes engedélye nélkül. 1942-ben a cenzúra bizottság elnöke így rendelkezett: “ A miniszterelnök úr őexcellenciája kifogásolta, hogy írásban és képben az ellenséges országok vagy idegen államok államfőiről fényképek, vagy sértő és gúnyolódó kitételek jelennek meg. Erre a cenzúra nem figyelt föl. (Ilyenek voltak Rooseveltről az angol királynéról stb.) Hagyják békén a lapok az idegen államfőket, azokról tiszteletlenül, becsmérlően vagy gúnyosan írni, őket rajzba, képben, karikatúrában kifigurázni, kigúnyolni nem lehet és nem fér össze a magyar lovagiassággal sem.” (Forrás: Nem engedélyezem, a A cenzúra bizottság dossziéjából, szerkesztette és összeállította: Márkus László, Szinai Miklós, Vásárhelyi Miklós, Bp., Kossuth, 1975. 306-307. oldal).
És még ennek is rossz vége lett. Mi lesz ebből?
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. július 14-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)

