Sóhivatal – Józsa Márta jegyzete
A most az árvíz miatt a sóbányát oldó, tehát a sós víz miatt a környezetet radikálisan átformáló Korond-patak a Kis-Küküllőbe ömlik, az meg a Marosba, amely meg Makónál a Tiszába. Ha sokáig oldja a víz Európa egyik legnagyobb sólelőhelyét, akkor akár a szegedi rakparton is megjelenhetnek sóvirágok. Szóval a problémánk közös, ha elfogadjuk, ha nem.
Parádé! – Neuman Gábor jegyzete
Miért vonulnak fel büszke emberek nagy csinnadrattával? Mert büszkék arra, hogy felvonulhatnak, énekelhetnek, táncolhatnak, megmutathatják magukat a többi embernek, hogy Ők békések, és senkinek sem kell tartani tőlük. Még Orbánnak se, Menczer Tamásnak se, és Rogán Antalnak se.
Az űrbe, vagy a Kossuth térre? - Selmeci János jegyzete
Lázár János jobb, mint Elon Musk, aki karanténban tartja, és nem adja vissza a magyaroknak a magyar űrhajóst, pedig régebben még hordta a trumpos sapkát, de most már ő is hazánk ellensége lett.
Gondolatok a kémkedésről - Hardy Mihály jegyzete
Georg Spöttle immár több, mint húsz éve haknizik a magyar médiában, az ATV-től kezdve egészen a Pesti Srácokig. Magát hol ex-kommandósnak, hol terrorizmus szakértőnek nevezi, de a mostani kormánymédiában már volt migrációs- és biztonságpolitikai szakértő is.
A kisember hatalma-Szénási Sándor jegyzete
A cél, hogy a kisember kezdjen rettegni a büntetéstől, ha rosszul lép, szavaz, szól, mert annak van tömeghatása.
Hátramenetben, padlógázzal - Kárpáti Iván jegyzete
A kormány egyensúlyoz: egyik kezével kampányra és saját klánjának gazdagodására szórja a pénzt, másik kezével súlyos kamatra vesz fel újabb kölcsönöket. A jövőt zálogosítják el, mert a jelenben nem mernek szembenézni a valósággal.
Combfix – Józsa Márta jegyzete
Magyarország 37 városában, 340-390 ezer példányban érhetők el ingyenesen a Mediaworks által terjesztett valamik- Gyújtósnak amúgy remekül alkalmasak, magam is sokszor tanúja voltam annak, amikor e kétségkívül praktikus célra gyűjtötték be a példányokat. De hogy bele is lapozzon valaki, és hozzájusson a neki egyenest a Karmelitából dedikált üzenethez, ehhez kell a vonzerő.
A templom egerei – Hardy Mihály jegyzete
Azt már látjuk a számokból, hogy az év elejére meghirdetett gazdasági repülőrajt… hát hogy is mondjam szépen, szóval elmaradt. Pedig a megszokott Választás Előtti Nagy Orbáni Osztogatáshoz iszonyú sok pénz kellene, de a jelek szerint most nincs. Sem euró, sem dollár, de még csak rubel vagy jüan sem.
Idő van - Szénási Sándor jegyzete
21/05/2025 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
"Ha Magyarország 2:0-ra áll az önsorsrontásban, Romániának abban sikerült dupláznia, hogy az önpusztítás utolsó előtti pillanatában képes volt elrántani a volánt."
Van abban valami bizarr, ahogyan bravózunk Romániának, ahogyan a vállát veregetjük, ahogy megdicsérjük, amiért visszalépett a szakadék széléről, ahogyan megköszönjük neki, hogy hallgatott a józan eszére, mintha a romániai társadalom nekünk tett volna szívességet, és nem elsősorban önmagának.
Mintha hálát nyilvánítanánk valakinek, aki orosz rulettet játszik, de az első, sikertelen főbelövési kísérlet után mégis leteszi a fegyvert.
Ez bizarrnak csakugyan bizarr, de azért nem példátlan, amikor úgy tűnik, hogy egy egész ország játszik a saját önfelszámolására. Vitalij Klicsko, Kijiv polgármestere mondta minap, hogy Magyarország mindig a rossz oldalt választja a történelemben, most éppen az áldozatot támadja, az orosz agresszort viszont, aki eltaposta a magyar forradalmakat, támogatja. A „mindig” persze hülyeség, és az is igaz, hogy az ukrán elit néha hajlandó úgy viselkedni, mintha állama sosem lett volna része a szovjet birodalomnak, tehát ’56 eltiprásának is, de ezen nézzünk most túl: gyilkos háborúban állnak, és ez másként „érezteti át” velük a múltat.
Tény azonban, hogy a hazai elit némi habozás után megnyerhetetlen háborúba vitte az országot a nácik oldalán, és most párialétbe alázza, rombolja a putyini diktatúra pártján. Ez védhetetlen 2.0, fejlesztett verzió, mert a két világháború közötti helyzetet, bár nem menti, de magyarázza a Trianon miatti sokk, illetve a magyar közvélemény sokk előidézte beszámíthatatlansága, torzultsága, és az is, hogy a hitleri birodalom árnyékában csoda kellett volna egy semleges státushoz. Ebből ma semmi sincs, nincs rajtunk birodalmi árnyék, Trianon, ha nem is lehetett vajszínű árnyalat, de nem napi nyomasztás, a hatalom nem árasztja magából az antiszemitizmus mérgét, a magyar társadalmat semmi sem menti fel a saját ostobasága alól, a magyar elitnek pedig végképp nem kötelező muszkavezetőként nem szolgálni a saját hazája ügyét.
Mindegy is, mi ennek az oka: ami talán politikai zsarolásnak indult, ma már az orosz rendszer inspirálta rezsim, annak számtalan haszonélvezőjével, vagyis O.V. a saját bűnét és felelősségét szétterítette az országon, ideértve természetesen putyinistává átnevelt választóit is, akik a párhuzamos valóságok törvényének megfelelően egyszerre büszkék arra, hogy elődeik lőttek a szovjet agresszorokra, és egyszerre nácizzák le Ukrajnát az orosz agresszor birodalmi „igazságának” pártján.
De a lényeg: ha Magyarország 2:0-ra áll az önsorsrontásban, Romániának abban sikerült dupláznia, hogy az önpusztítás utolsó előtti pillanatában képes volt elrántani a volánt, avagy másképpen: az orosz rulett végjátéka előtt le tudta tenni a fegyvert. A világháború végén is, és most is, egy szélsőjobboldali hatalomátvétel előtti pillanatban, amely hatalom kivezette volna az Unióból, a semmibe, az orosz világba. És ezt valamiképpen mégis meg kell köszönnünk neki. A példát.
A mi elitünk, úgy tűnik, nem képes tanulni. Vak a valóságra, józan eszét rég elhagyta, az ország, amit úgyis csak zsákmányként, felvonulási terepként kezelt, nem érdekli. Retteg a végjátéktól, de a rettegésből csak a pusztításra futja.
Az idő fogy.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors május 21-ei adásában hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)