Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Idő van - Szénási Sándor jegyzete
21/05/2025 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
"Ha Magyarország 2:0-ra áll az önsorsrontásban, Romániának abban sikerült dupláznia, hogy az önpusztítás utolsó előtti pillanatában képes volt elrántani a volánt."
Van abban valami bizarr, ahogyan bravózunk Romániának, ahogyan a vállát veregetjük, ahogy megdicsérjük, amiért visszalépett a szakadék széléről, ahogyan megköszönjük neki, hogy hallgatott a józan eszére, mintha a romániai társadalom nekünk tett volna szívességet, és nem elsősorban önmagának.
Mintha hálát nyilvánítanánk valakinek, aki orosz rulettet játszik, de az első, sikertelen főbelövési kísérlet után mégis leteszi a fegyvert.
Ez bizarrnak csakugyan bizarr, de azért nem példátlan, amikor úgy tűnik, hogy egy egész ország játszik a saját önfelszámolására. Vitalij Klicsko, Kijiv polgármestere mondta minap, hogy Magyarország mindig a rossz oldalt választja a történelemben, most éppen az áldozatot támadja, az orosz agresszort viszont, aki eltaposta a magyar forradalmakat, támogatja. A „mindig” persze hülyeség, és az is igaz, hogy az ukrán elit néha hajlandó úgy viselkedni, mintha állama sosem lett volna része a szovjet birodalomnak, tehát ’56 eltiprásának is, de ezen nézzünk most túl: gyilkos háborúban állnak, és ez másként „érezteti át” velük a múltat.
Tény azonban, hogy a hazai elit némi habozás után megnyerhetetlen háborúba vitte az országot a nácik oldalán, és most párialétbe alázza, rombolja a putyini diktatúra pártján. Ez védhetetlen 2.0, fejlesztett verzió, mert a két világháború közötti helyzetet, bár nem menti, de magyarázza a Trianon miatti sokk, illetve a magyar közvélemény sokk előidézte beszámíthatatlansága, torzultsága, és az is, hogy a hitleri birodalom árnyékában csoda kellett volna egy semleges státushoz. Ebből ma semmi sincs, nincs rajtunk birodalmi árnyék, Trianon, ha nem is lehetett vajszínű árnyalat, de nem napi nyomasztás, a hatalom nem árasztja magából az antiszemitizmus mérgét, a magyar társadalmat semmi sem menti fel a saját ostobasága alól, a magyar elitnek pedig végképp nem kötelező muszkavezetőként nem szolgálni a saját hazája ügyét.
Mindegy is, mi ennek az oka: ami talán politikai zsarolásnak indult, ma már az orosz rendszer inspirálta rezsim, annak számtalan haszonélvezőjével, vagyis O.V. a saját bűnét és felelősségét szétterítette az országon, ideértve természetesen putyinistává átnevelt választóit is, akik a párhuzamos valóságok törvényének megfelelően egyszerre büszkék arra, hogy elődeik lőttek a szovjet agresszorokra, és egyszerre nácizzák le Ukrajnát az orosz agresszor birodalmi „igazságának” pártján.
De a lényeg: ha Magyarország 2:0-ra áll az önsorsrontásban, Romániának abban sikerült dupláznia, hogy az önpusztítás utolsó előtti pillanatában képes volt elrántani a volánt, avagy másképpen: az orosz rulett végjátéka előtt le tudta tenni a fegyvert. A világháború végén is, és most is, egy szélsőjobboldali hatalomátvétel előtti pillanatban, amely hatalom kivezette volna az Unióból, a semmibe, az orosz világba. És ezt valamiképpen mégis meg kell köszönnünk neki. A példát.
A mi elitünk, úgy tűnik, nem képes tanulni. Vak a valóságra, józan eszét rég elhagyta, az ország, amit úgyis csak zsákmányként, felvonulási terepként kezelt, nem érdekli. Retteg a végjátéktól, de a rettegésből csak a pusztításra futja.
Az idő fogy.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors május 21-ei adásában hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)