Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Idő van - Szénási Sándor jegyzete
21/05/2025 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
"Ha Magyarország 2:0-ra áll az önsorsrontásban, Romániának abban sikerült dupláznia, hogy az önpusztítás utolsó előtti pillanatában képes volt elrántani a volánt."
Van abban valami bizarr, ahogyan bravózunk Romániának, ahogyan a vállát veregetjük, ahogy megdicsérjük, amiért visszalépett a szakadék széléről, ahogyan megköszönjük neki, hogy hallgatott a józan eszére, mintha a romániai társadalom nekünk tett volna szívességet, és nem elsősorban önmagának.
Mintha hálát nyilvánítanánk valakinek, aki orosz rulettet játszik, de az első, sikertelen főbelövési kísérlet után mégis leteszi a fegyvert.
Ez bizarrnak csakugyan bizarr, de azért nem példátlan, amikor úgy tűnik, hogy egy egész ország játszik a saját önfelszámolására. Vitalij Klicsko, Kijiv polgármestere mondta minap, hogy Magyarország mindig a rossz oldalt választja a történelemben, most éppen az áldozatot támadja, az orosz agresszort viszont, aki eltaposta a magyar forradalmakat, támogatja. A „mindig” persze hülyeség, és az is igaz, hogy az ukrán elit néha hajlandó úgy viselkedni, mintha állama sosem lett volna része a szovjet birodalomnak, tehát ’56 eltiprásának is, de ezen nézzünk most túl: gyilkos háborúban állnak, és ez másként „érezteti át” velük a múltat.
Tény azonban, hogy a hazai elit némi habozás után megnyerhetetlen háborúba vitte az országot a nácik oldalán, és most párialétbe alázza, rombolja a putyini diktatúra pártján. Ez védhetetlen 2.0, fejlesztett verzió, mert a két világháború közötti helyzetet, bár nem menti, de magyarázza a Trianon miatti sokk, illetve a magyar közvélemény sokk előidézte beszámíthatatlansága, torzultsága, és az is, hogy a hitleri birodalom árnyékában csoda kellett volna egy semleges státushoz. Ebből ma semmi sincs, nincs rajtunk birodalmi árnyék, Trianon, ha nem is lehetett vajszínű árnyalat, de nem napi nyomasztás, a hatalom nem árasztja magából az antiszemitizmus mérgét, a magyar társadalmat semmi sem menti fel a saját ostobasága alól, a magyar elitnek pedig végképp nem kötelező muszkavezetőként nem szolgálni a saját hazája ügyét.
Mindegy is, mi ennek az oka: ami talán politikai zsarolásnak indult, ma már az orosz rendszer inspirálta rezsim, annak számtalan haszonélvezőjével, vagyis O.V. a saját bűnét és felelősségét szétterítette az országon, ideértve természetesen putyinistává átnevelt választóit is, akik a párhuzamos valóságok törvényének megfelelően egyszerre büszkék arra, hogy elődeik lőttek a szovjet agresszorokra, és egyszerre nácizzák le Ukrajnát az orosz agresszor birodalmi „igazságának” pártján.
De a lényeg: ha Magyarország 2:0-ra áll az önsorsrontásban, Romániának abban sikerült dupláznia, hogy az önpusztítás utolsó előtti pillanatában képes volt elrántani a volánt, avagy másképpen: az orosz rulett végjátéka előtt le tudta tenni a fegyvert. A világháború végén is, és most is, egy szélsőjobboldali hatalomátvétel előtti pillanatban, amely hatalom kivezette volna az Unióból, a semmibe, az orosz világba. És ezt valamiképpen mégis meg kell köszönnünk neki. A példát.
A mi elitünk, úgy tűnik, nem képes tanulni. Vak a valóságra, józan eszét rég elhagyta, az ország, amit úgyis csak zsákmányként, felvonulási terepként kezelt, nem érdekli. Retteg a végjátéktól, de a rettegésből csak a pusztításra futja.
Az idő fogy.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors május 21-ei adásában hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)