Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
A múlt azé, aki megműveli - Dési János jegyzete
18/08/2025 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Orbán – aki a már kivonuló szovjet csapatok kivonásának a követelésével lett igazán ismert politikus, aki még a kétezres években is elsütött olyan jó tréfákat, hogy nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni – ma Lukasenkával versenyzik a putyinizmusban.
A magyar történelem a szégyen történelme is. Van mit szégyenleni a múltból, és ahogy elnézem, lesz mit szégyellni a jelenből a jövőben is. Egy kis nemzeti szégyent hagyok az unokáimra én is, pedig én sem tehetek róla, ők pedig aztán még annyira sem.
Oké, valószínűleg minden nép és nemzet történelmében akadnak kevésbé dicsőséges pillanatok – olyanok, amelyeket meglehetősen ritkán idéznek fel az óvodai és iskolai kötelező ünnepélyeken vagy a nemzeti ünnepek nagyívű politikusi beszédeiben. Ez a maga módján rendben is van, hiszen a múlt azé, aki megműveli – nyilván akadnak szebb pillanatok, amiket örömmel idézünk fel és borzasztóak, amiket jobb lenne elfelejteni, csak éppen nem lehet és nem szabad. Mert akkor a jó pillanatok is hazugsággá válhatnak.
Igen, az Orbán-rezsim megátalkodott ukránellenességéről beszélek most. Még csak nem is feltétlenül az oroszbarátságról. Az ugyan nagyon kínos, nagyon veszélyes és igen nagy baj lehet még belőle. Dehát Orbán – aki a már kivonuló szovjet csapatok kivonásának a követelésével lett igazán ismert politikus, aki még a kétezres években is elsütött olyan jó tréfákat, hogy nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni – ma Lukasenkával versenyzik a putyinizmusban.
E nagy váltás okait találgathatjuk. Lehet ebben pénz (Paks és világa), zsarolás (ki tudja?), vagy éppen csak annyi, hogy a hasonló a hasonlónak örül. Lehet az a kialakult Nyugat- és szabadság- és haladás-ellenesség, amely mostanában oly jellemző rá. A „világ diktátorai egyesüljetek” szép zászlója alá gyülekeznek – mondom, ez igazán szomorú, de ez az ő szégyene. Ám van ennél lejjebb is. (Mindig van.)
És ez, amit Ukrajna ellen mondanak és tesznek. A szovjet birodalmi lázban égő putyinista hatalom embert nem kímélve gyilkol Ukrajnában. Bucsa, Szarajevó, Kamenyec Podolszk, Katyn vagy Ruanda mellett az emberi gonoszság örök szimbóluma marad.
Az ukránok ellen ma (ráadásul rágalmakkal általában) kiállni olyan bűn, amelyet nekünk is szégyellenünk kell, még ha nem is mi mondjuk.
Orbántól, Szijjártón át a névtelen senkik seregéig, akik ma Ukrajna ellen uszítanak, hazudnak, gonoszkodnak, nos ők állítják elő azt a szégyen adagot, amely még unokáinkat is feszélyezni fogja. Megjegyzem, az övékét is valószínűleg. Legalábbis jobb helyeken a diktatúra elvonulásával a leszármazottak egy része hamut szór a fejére, még ha nem is tehet felmenői gaztetteiről. De valahogy meg kell mutatnia, hogy ő már nem olyan, visszatért (vagy el sem hagyta inkább) a jó emberek internaiconáléját. A jó emberek internacionáléját, amit Gedali emleget Iszaak Babel Lovashadsereg-ében, hogy az orosz irodalomból mondjunk egy fontos, szép példát. Emlékeznek: „én a jó emberek Internacionáléját akarom, azt akarom, hogy minden lelket számba vegyenek, és első osztályú ellátásban részesítsenek”.
Aztán Iszaak Babelt, Sztálin egykori kedvencét 45 éves korában tarkónlőtték egy zajos reggelen.
De vissza a mi szégyenünkhöz. Ez itt terül el előttünk, ráadásul napról-napra nő. Terjed. Átüt mindenen. Bűzlik és felfakad. Mi most csak annyit tehetünk, hogy a jegyzőkönyv kedvéért leírjuk, kimondjuk, hogy mi a megtámadottak mellett állunk. És ahhoz képest, amit Kijivben kell megoldani, a mi dolgunk csak gyerekjáték itt jövő tavaszig.
Rövidesen pedig, majd a hírekből is itt a Klubrádióban megtudjuk, hogy az amerikai polgároknak ma nő a szégyenlistájuk, vagy legalább ők fellélegezhetnek.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. augusztus 18-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)