Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
A múlt azé, aki megműveli - Dési János jegyzete
18/08/2025 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Orbán – aki a már kivonuló szovjet csapatok kivonásának a követelésével lett igazán ismert politikus, aki még a kétezres években is elsütött olyan jó tréfákat, hogy nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni – ma Lukasenkával versenyzik a putyinizmusban.
A magyar történelem a szégyen történelme is. Van mit szégyenleni a múltból, és ahogy elnézem, lesz mit szégyellni a jelenből a jövőben is. Egy kis nemzeti szégyent hagyok az unokáimra én is, pedig én sem tehetek róla, ők pedig aztán még annyira sem.
Oké, valószínűleg minden nép és nemzet történelmében akadnak kevésbé dicsőséges pillanatok – olyanok, amelyeket meglehetősen ritkán idéznek fel az óvodai és iskolai kötelező ünnepélyeken vagy a nemzeti ünnepek nagyívű politikusi beszédeiben. Ez a maga módján rendben is van, hiszen a múlt azé, aki megműveli – nyilván akadnak szebb pillanatok, amiket örömmel idézünk fel és borzasztóak, amiket jobb lenne elfelejteni, csak éppen nem lehet és nem szabad. Mert akkor a jó pillanatok is hazugsággá válhatnak.
Igen, az Orbán-rezsim megátalkodott ukránellenességéről beszélek most. Még csak nem is feltétlenül az oroszbarátságról. Az ugyan nagyon kínos, nagyon veszélyes és igen nagy baj lehet még belőle. Dehát Orbán – aki a már kivonuló szovjet csapatok kivonásának a követelésével lett igazán ismert politikus, aki még a kétezres években is elsütött olyan jó tréfákat, hogy nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni – ma Lukasenkával versenyzik a putyinizmusban.
E nagy váltás okait találgathatjuk. Lehet ebben pénz (Paks és világa), zsarolás (ki tudja?), vagy éppen csak annyi, hogy a hasonló a hasonlónak örül. Lehet az a kialakult Nyugat- és szabadság- és haladás-ellenesség, amely mostanában oly jellemző rá. A „világ diktátorai egyesüljetek” szép zászlója alá gyülekeznek – mondom, ez igazán szomorú, de ez az ő szégyene. Ám van ennél lejjebb is. (Mindig van.)
És ez, amit Ukrajna ellen mondanak és tesznek. A szovjet birodalmi lázban égő putyinista hatalom embert nem kímélve gyilkol Ukrajnában. Bucsa, Szarajevó, Kamenyec Podolszk, Katyn vagy Ruanda mellett az emberi gonoszság örök szimbóluma marad.
Az ukránok ellen ma (ráadásul rágalmakkal általában) kiállni olyan bűn, amelyet nekünk is szégyellenünk kell, még ha nem is mi mondjuk.
Orbántól, Szijjártón át a névtelen senkik seregéig, akik ma Ukrajna ellen uszítanak, hazudnak, gonoszkodnak, nos ők állítják elő azt a szégyen adagot, amely még unokáinkat is feszélyezni fogja. Megjegyzem, az övékét is valószínűleg. Legalábbis jobb helyeken a diktatúra elvonulásával a leszármazottak egy része hamut szór a fejére, még ha nem is tehet felmenői gaztetteiről. De valahogy meg kell mutatnia, hogy ő már nem olyan, visszatért (vagy el sem hagyta inkább) a jó emberek internaiconáléját. A jó emberek internacionáléját, amit Gedali emleget Iszaak Babel Lovashadsereg-ében, hogy az orosz irodalomból mondjunk egy fontos, szép példát. Emlékeznek: „én a jó emberek Internacionáléját akarom, azt akarom, hogy minden lelket számba vegyenek, és első osztályú ellátásban részesítsenek”.
Aztán Iszaak Babelt, Sztálin egykori kedvencét 45 éves korában tarkónlőtték egy zajos reggelen.
De vissza a mi szégyenünkhöz. Ez itt terül el előttünk, ráadásul napról-napra nő. Terjed. Átüt mindenen. Bűzlik és felfakad. Mi most csak annyit tehetünk, hogy a jegyzőkönyv kedvéért leírjuk, kimondjuk, hogy mi a megtámadottak mellett állunk. És ahhoz képest, amit Kijivben kell megoldani, a mi dolgunk csak gyerekjáték itt jövő tavaszig.
Rövidesen pedig, majd a hírekből is itt a Klubrádióban megtudjuk, hogy az amerikai polgároknak ma nő a szégyenlistájuk, vagy legalább ők fellélegezhetnek.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. augusztus 18-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)