Republikon: Több tartaléka van a Tiszának a bizonytalanokban

A Republikon legutóbbi kutatása alapján összesítette, mi az, amit a választópolgárok közel negyedéről, azaz körülbelül 1,8 millió főt számláló csoportról, a bizonytalan választókról tudni lehet, illetve azt, hogy miben különbözik ez a csoport a pártot választani tudó választóktól. 

Az elemzés főbb megállapításai: 

• A bizonytalanok körében felülreprezentáltak a 40 év felettiek, a vidéki városokban élők, a szakmunkások.

• A bizonytalanok fele szinte biztosan nem vesz részt a választáson és mindössze egyötödük részvételében lehetünk bizonyosak.

• A bizonytalanok körében láthatóan több tartaléka van Magyar Péternek, mint Orbán Viktornak, ugyanakkor némileg többségben vannak azok, akik szerint nem fog sikerülni a kormányváltás.

• A bizonytalanok körében alulreprezentáltak a jobboldaliak és felülreprezentáltak a magukat baloldalinak vallók, ami rámutat a megfelelő baloldali alternatíva hiányára és a jobboldali választók „bőségzavarára” a most kialakuló pártrendszerben.

• A bizonytalanok a gazdasági és megélhetési problémákat tartják a legsúlyosabbnak.

 

Bizonytalan szavazók eloszlása a Republikon Intézet elemzésében 2026.03.

 

A részleteket tekintve, a bizonytalanok fele valószínűleg nem vesz részt a választáson, és mindössze minden ötödik bizonytalan állítja, hogy biztosan voksolni fog. Mivel a bizonytalanok a felnőttkorú lakosság negyedét teszik ki, és csak egyötödükre számíthatunk az urnáknál, ez azt jelenti, hogy a pártok reálisan még kb. 370 ezer megszólítható, mozgósítható szavazóval számolhatnak országosan, nem is beszélve arról, hogy a kutatásokban a válaszadók rendszeresen aktívabbnak vallják magukat, mint amilyenek valójában. A Republikon szerint ezek alapján nem mondható, hogy a bizonytalanok döntik el a választást, legalább is nem a jelenlegi bizonytalanok, hiszen mostanra nagyon kevés olyan bizonytalan maradt, akinél még benne van a pakliban a választási részvétel. Ezzel együtt szoros verseny esetén még fontos szerepet kaphat ez a szűk csoport is, a kormányalakítás és a kisebb pártok bejutása szempontjából is.

A bizonytalanok 35 százaléka Magyar Pétert, 20 százalékuk Orbán Viktort szeretné látni a miniszterelnöki poszton, vagyis ebben a közegben a Tisza elnökének tartaléka több mint másfélszerese Orbánénak. A pártválasztók körében Magyar előnye 5 százalékpont.

A bizonytalanok 28 százaléka szerint kormányváltás lesz 2026-ban, egyharmaduk szerint nem, tehát itt némileg többségben vannak, akik a Fidesz győzelmére számítanak, annak ellenére, hogy egyébként Magyar Péter felé húz a szimpátiájuk. Ezzel szemben a pártválasztók körében a többség kormányváltásra számít.

Világnézetek tekintetében éles különbség figyelhető meg a pártválasztók és bizonytalanok között. A bizonytalanok körében jelentősen alulreprezentált a  jobboldali konzervatívok aránya, a bizonytalanok között feleakkora részt tesz ki ez a világnézeti csoport, mint a pártválasztóknál. A baloldali, szocialista válaszadók ezzel szemben felülreprezentáltak a bizonytalanok körében,  ami a megfelelőbaloldali alternatíva hiányát sugallja, és azt, hogy jobboldaliként könnyebb politikaiképviseletet találni a mai Magyarországon, mint baloldaliként.

A problémaérzékelés szintén jelentős eltéréseket mutat a két csoport között. A bizonytalanok kiugró, 38 százaléka a gazdasági és megélhetési, azaz a materiális jellegű problémákat emelte ki elsőként, a pártválasztók körében jóval kevesebben, 28 százalék választotta ezt az opciót. A pártválasztók körében a háború Ukrajnában kiemelt jelentőségű problémaként jelent meg, egynegyedük ezt választotta legfontosabbnak, míg a bizonytalanoknak mindössze 9 százaléka jelölte a háborút. Amennyiben a kormánypártok építkezni szeretnének a bizonytalanok körében, ezen eredmények alapján nem a háborús megfélemlítés a megfelelő taktika, bár az adatfelvétel óta a fokozódó külpolitikai feszültség eredményeképpen nőhetett a Fidesz kommunikációs mozgástere. A problématérkép második helyén a demokrácia és jogállam leépülése szerepelt a bizonytalanoknál, a pártválasztók körében is dobogós helyen állt, az örök favorit egészségügyet is megelőzve. Az elmúlt évek jogállami eróziója láthatóan az átlagos választóhoz is eljut, számára is érthetővé és érezhetővé válik. Az oktatás és a migráció megint leghátul végeztek mindkét csoportban, 2-2 százalék választotta ezeket a problémákat.