Oszkó: Évente a GDP 3 százalékába kerül a bizalmat romboló gazdaságpolitika

Oszkó Péter a közösségi oldalán közzétett grafikon segítségével próbálta elmagyarázni, miért félrevezető önmagában csak az államadósság mértékét nézni. Mint írta, legalább ilyen fontos kérdés, hogy egy adott ország mekkora kamatot fizet az adósságára. A grafikon függőleges tengelye a GDP-arányos államadósságot, a vízszintes tengely pedig a GDP-arányos kamatköltséget mutatja.

 

Oszkó Péter szerint a magyar gazdaságpolitika annyira kiszámíthatatlan, hogy évente a GDP 3 százalékát bukjuk el rajta.

 

„Nem csak az a kérdés, melyik országnak mekkora az államadóssága, hanem az is, hogy arra mekkora kamatot kell fizetnie” – fogalmazott. Szerinte ezen a grafikonon jól látszik, hogy Magyarország már 2024-ben is látványosan „elcsúszott”: miközben az adósságállomány nagysága az EU-átlag körül alakul, a kamatterhek messze kiugróak.

A volt pénzügyminiszter szerint míg Olaszország a GDP közel 140 százalékát, Görögország pedig több mint 150 százalékát kitevő államadósság után is csak a GDP 3–4 százaléka körüli kamatot fizet, addig Magyarország „csaknem a GDP 5 százalékát fizette ki kamatok formájában egy fele akkora adósságállományra már 2024-ben is”. Ráadásul – tette hozzá – ez az adat azóta tovább romlott, miközben a régiós országok az általunk fizetett kamatok töredékével finanszírozzák hasonló vagy alacsonyabb adósságukat.

Oszkó szerint mindez nem külső okokra vezethető vissza. „Nem, ez nem a háború következménye (és nem is az évekkel ezelőtti covid járványé), mert az ugyanúgy érinti az összes más régiós országot és mi hozzájuk képest állunk borzalmasan rosszul” – írta. Úgy látja, a magas kamatköltség kizárólag a hazai gazdaságpolitika, a „háborús riogatás” és a kiszámíthatatlanság miatt romló bizalmi környezet következménye.

Számítása szerint ennek éves költsége óriási: „nagyjából a GDP 3 százalékát veszítjük el ezen évente”, miközben megfelelő irányba fordított, bizalomépítő gazdaságpolitikával ennyit lehetne megspórolni pusztán a kamatterheken.

A volt pénzügyminiszter a bejegyzésben részletesen reagált azokra a visszatérő vádakra is, amelyek szerinte szervezett kommentkampányokból érkeznek. Határozottan visszautasította azt az állítást, hogy 2010-re „tönkretették volna” a magyar gazdaságot. Emlékeztetett: amikor hivatalba lépett, közel 7 százalékos recesszió volt, egy évvel később viszont már másfél százalékos növekedésbe fordult a gazdaság.

„2009-ben is kedvezőtlen volt a nemzetközi környezet – sőt, sokkal kedvezőtlenebb, mint most – de mi akkor valahogy mégis összehoztuk az egyik legmeredekebb visszapattanást” – írta, szembeállítva ezt a jelenlegi, szerinte tartós vergődéssel. Példaként hozta fel, hogy a lengyel gazdaság tavaly három százalék felett növekedett, miközben Magyarország még 2025-ben sem tudott érdemben kilábalni.

Oszkó azt is hangsúlyozta, hogy az ország 2010-ben nem volt csődben, a költségvetés és az adósságpálya stabil volt, az államadósság nominálisan alig több mint a harmada a mainak. Szerinte az igazi probléma nem az adósság szintje, hanem az, hogy „erre az adósságállományra kizárólag a hazai gazdasági kormányzásnak köszönhetően a többszörösét fizetjük kamatban, mint más hasonló, vagy akár nálunk rosszabb helyzetben lévő országok”.

A devizahitelezéssel kapcsolatban is visszautasította a személyét érő vádakat, hangsúlyozva: pénzügyminisztersége idején a devizahitelezés már gyakorlatilag befagyott, és rendeleti úton korlátozták az új hitelek folyósítását. Mint írta, őt ezért felelőssé tenni „kb. olyan, mint a tűzoltót hibáztatni a tűzért, amit épp oltani próbált”.

A bejegyzés végén Oszkó Péter jelezte: nincs politikai visszatérési szándéka, továbbra is az általa alapított cégcsoport vezetésével foglalkozik. Ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy olyan országban éljen, „ahol elmondhatom a véleményem bármely üzleti, gazdasági vagy közéleti kérdésről anélkül, hogy amiatt hátrányoktól kellene tartanom”. Szerinte a közpénzből szervezett gyalázkodás és a kritikus vélemények elhallgattatása olyan jelenség, amelyre „a rendszerváltás óta 2010-ig nem volt példa”, és amely ellen nem hallgatással, hanem nyílt vitával kíván fellépni.