Olajháború a Finn-öbölben: ukrán dróntámadások, veszteglő orosz tankerek, balti aggodalmak

Ukrajna háborús stratégiájának egyik központi eleme, hogy elvágja Oroszország fő bevételi forrását, a kőolaj‑exportot. Ennek jegyében az ukrán erők az elmúlt hetekben sorozatos csapásokat mértek a Finn‑öböl partján fekvő, stratégiai jelentőségű orosz olajkikötőkre, mindenekelőtt Uszt‑Lugára és Primorszkra, irta meg a Politico.

Április 7‑én az uszt‑lugai olajterminált érte támadás, mindössze két nappal azután, hogy már Primorszkot is célba vették – és ezek nem az első akciók voltak a két létesítmény ellen. A Tiszta Levegőért és Energiáért Kutatóközpont adatai szerint Oroszország olajexportjának mintegy ötöde Uszt‑Lugán, további több mint egyötöde pedig Primorszkon halad át, vagyis e kikötők megbénítása közvetlenül érinti a Kreml háborús gazdaságát. Kijev nyíltan jelzi: az orosz infrastruktúra elleni támadásokat addig folytatják, amíg a háború véget nem ér.

A csapások következtében a kikötők forgalma drámaian visszaesett, napokon át egyetlen tanker sem tudott kikötni, és a jelenlegi menetrend alapján is csak elvétve fogadnak hajókat. Ez váratlan mellékhatást okozott: a Finn‑öbölben óriási torlódás alakult ki, az orosz olajat szállító tartályhajók közül mintegy negyven észt és finn felségvizeken horgonyoz. Ezek jelentős része az úgynevezett árnyékflottához tartozik, vagyis olyan, jellemzően elöregedett, rosszul biztosított és a hivatalos hajózási rendszeren kívül működő tankerek, amelyeket a szankciók megkerülésére használnak. A hajókat nem irányítják át más kikötőkbe, mert fennáll a veszélye, hogy ott feltartóztatják és lefoglalják őket, így kénytelenek a Finn‑öbölben vesztegelni.

A helyzet komoly dilemmát jelent Észtország és Finnország számára. A balti NATO‑tagállamok biztonsági szempontból jelenleg kedvezőbbnek tartják, ha a hajók egy helyben horgonyoznak, mintha ellenőrizetlenül járnák a tengert, ugyanakkor tartanak egy esetleges olajszivárgástól, amelynek költségei rájuk hárulnának. Egyelőre nem tapasztaltak jelentős környezeti károkat, de szorosan monitorozzák a flottát.

A Finn‑öbölben horgonyzó árnyékflotta nemcsak logisztikai és ökológiai kockázatot jelent, hanem jogi‑politikai problémát is: Oroszország már az ENSZ Alapokmányának megsértésével indította meg a háborút, és most olyan hajókkal finanszírozza, amelyek nem tartják be a nemzetközi szabályokat, miközben az ENSZ‑tagállamok többsége nem nyújtja meg Ukrajnának azt a támogatást, amelyet az alapokmány elvben előír.