A magyarok kétharmadát nem is érdekli a foci

Régi közhely, hogy 10 millió futballszakértő országa vagyunk, de tényszerűleg mennyire tekinthető futballnemzetnek a magyar, már ami a szurkolást – és nem feltétlenül a sportválasztási szokásainkat vagy a klubcsapataink és nemzeti válogatottunk teljesítményét – illeti? Erre a kérdésre kereste a választ az Europion a legújabb felmérésében, amit június 4.-én végeztek el a közvélemény- és piackutató cég munkatársai országos reprezentatív mintán 1250 fő megkérdezésével mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével.

A magyar társadalom kb. kétharmada (66%) nem követ aktívan focicsapatot, a követők közül pedig hasonló arányban követünk magyar (11%) és külföldi (10%) csapatokat, vagy adott esetben mindkettőt (14%). És hogy csak a férfiakat érdekelné a sport? A sztereotípiát csak részben igazolják vissza a számok: míg a nők 71%-a nem követ semmilyen csapatot, a férfiak esetén sem annyival alacsonyabb ez az arány, mint gondolnánk (60%). Érdekesség ellenben, hogy korral egyenes arányban csökken az érdeklődés: míg a 16-29 éveseknek csupán 56%-a állítja, hogy nem követ semmilyen csapatot, addig a 60 év felettiek 71%-a válaszolt így. Ami pedig azt a történelmi közhelyet illeti, miszerint elsősorban a “munkásosztály” szórakozása lenne a labdarúgás, valemennyire ez még ma is igaznak tűnik az eredmények alapján: míg a szellemi munkát végzők 69% nem követ semmilyen csapatot, a fizikai munkát végzők körében csak 55% ez az arány.

 

Europion kutatása: Hogyan jellemezhető a társadalom relatív érdeklődési szintje a magyar és a nemzetközi labdarúgás iránt?

 

Hogyan jellemezhető a társadalom relatív érdeklődési szintje a magyar és a nemzetközi labdarúgás iránt? Míg a magyar focira a válaszadók 30%-a állítja, hogy inkább, vagy nagyon érdekli őket, addig a nemzetközi foci esetén valamivel többen adtak érdeklődő választ (36%). A nemek közti különbségek ebben a megközelítésben is megmutatkoznak: a férfiak 38%-át érdekli a magyar foci és  44%-ét a nemzetközi labdarúgás, addig a nők esetén 23% és 31% ez a két mutató. A nemzetközi foci a magyarral szembeni favorizálása valamivel halványabb a kistelepüléseken élők és az alacsonyan jövedelmű háztartásokban.  A kistelepüléseken élők 28%-át érdekli a magyar foci a nemzetközi foci 32%-ával szemben, az alacsony jövedelmű háztartásokban pedig 29% és 32% ez az aránypár. Ezzel szemben a fővárosiak és a magas jövedelmű háztartásokban élők között 10% körüli ez a különbség.

A kutatásban a hazai és a nemzetközi klubok (és válogatottak) népszerűségi listájára is kitértünk, arra kérve a válaszadókat, hogy a historikus és a jelenkori besorolások alapján legpatinásabb klubok és nemzeti válogatottak közül válasszák ki a maximum 3 favoritjukat. A hazai klubok esetén a válaszadók 47% tudott (akart) klubot választani, ezen belül pedig a Fradi végzett toronymagasan az élen 20%-os említésaránnyal és némileg meglepő módon a Paks lett a 2. befutó (10%). Érdekesség, hogy nincs jelentős különbség a Fradi vonzerejében se településtípus szerinti, se regionális megbontásban. Ezzel szemben a magyar politika törésvonalai a lelátókon is tetten érhetőek: míg a kormánypárti szavazók körében 34% helyezte a Fradit az első 3 hely valamelyikére, a Tisza-szavazók körében csak 12% tette ezt. Ez utóbbi szegmensben inkább az általános elfordulás a jellemző a (magyar) focitól: a tiszások 59%-ának nincs kedvenc magyar klubja (míg a kormánypárti szavazók esetén csak 43%-os ez az arány).

A nemzetközi klubok rangsorában szorosabb verseny alakult ki a dobogó első három helyéért a Barcelona (18%), a Real Madrid (16%) és a Liverpool (16%) között. Részben generációs emlékek is mozgathatják a preferenciákat, mert például a Barcelonát a legfiatalabb generáció (16-29 évesek) és a legidősebbek (60 év felettiek) jelölték meg kiemelkedő, 25%-os arányban. Hasonlóképpen, Szoboszlai Dominik sikersztorija elsősorban a legfiatalabb generáció fantáziáját mozgatta meg, ugyanis ebben körben 22%-os említési arányt kapott a Pool. A nemzetközi csapatok megítélésében már messze nem annyira érhető tetten a foci átpolitizáltsága, hiszen a magyar csapatokkal szemben a kormánypártiak (50%) és a Tisza-szavazók (45%) hasonló arányban tudtak kedvenc klubot választani. Ami pedig a nemzetközi “nagy válogatottakat illeti” (IV. ábra), ebben az összevetésben Spanyolország (19%), Olaszország (15%) és Németország (13%) végzett a dobogón, tőlük jelentősen lemaradtak az Európán kívüli nagy csapatok Brazília (10%) és Argentína (8%) képviseletében.

Végezetül a kutatás kitért a nemzetközi foci szabályainak egyik legnagyobb horderejű változására a közelmúltból, méghozzá a VAR (videóbíró) megítélésére (V. ábra). A többségnek – tehát a focit amúgy egyáltalán nem követők egy részének is - , konkrétan az összes válaszadó 58%-ának volt véleménye a kérdésben. E tekintetben tehát mégiscsak ha nem is 10 millió, de kb. 5 millió futballszakértő országa címre eséllyel pályáznánk. A véleményt alkotók körében amúgy az elégedettek vannak többségben, ugyanis a megkérdezettek 32%-a szerint inkább jót tett és csak 10% szerint tett rosszat a focinak a VAR bevezetése. Érdekes különbség rajzolódik e tekintetben az iskolázottsági csoportok között: míg a diplomások 42%-a szerint tett jót a focinak a VAR, addig a gimnáziumi érettségivel nem rendelkezők körében csak 22% ez az arány.

*Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat 2025. június 4.-én vette fel az Europion mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1250 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigálták a kutatók. A mérések hibahatára 2,8 %, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.