Varázslat igenis létezik – Grecsó Krisztián az Élni jóban

Grecsó Krisztián azt mondja, nagy szerencse, hogy mindent újra és újra fel tud fedezni, még ha nem is örül neki ugyanannyira. Krízishelyzetek maradandó nyomokat hagynak ugyan bennünk, ezek a sebek idővel begyógyulnak, mert ápolgatjuk őket. Ám újra és újra előjönnek, és minden alkalommal kicsit jobban begyógyulnak. Húsz éve dolgozik például azon, hogy az apukájához fűződő viszonyában neki és magának is megbocsásson. Édesapjának abban az elhatározásában, hogy úgy döntött, eldobja magától az életet, és negyvenkilenc éves korára halálba itta magát. Korábban emiatt hatalmas gyűlöletet és haragot érzett, nem tudta neki megbocsájtani. Boldog, mert magát sikerült feloldoznia. Nehezen viselte a végső időszak ámokfutását, az utolsó hónapokban nem is beszéltek, haragban voltak. Amikor bement hozzá a kórházba, hogy tisztázza a dolgokat, már nem sikerült beszélniük. Azt mondja, ezek az elmaradások utólag démonivá tudnak nőni, tudja, hogy sok mindent nem tudtak volna megváltani, de megkönnyítette volna a folyamatot, ha kibékülnek. Azonban az apja alkoholizmusa és kudarcsorozata olyan erős negatív példa lett számára, ami erős akaratot és céltudatosságot adott, részben ennek köszönheti, ahol jelenleg tart.

Pár éve átesett egy súlyos betegségen is, ami önvizsgálatot, leltárt, hitkeresést hozott magával, amin mind végig is ment. Előtte vehemens volt, mindig meg akart győzni másokat, hiányzott belőle egy bizonyos mértékű alázat. Már nem áll bele ezekbe a helyzetekbe, tudja, hogy teljesen hiábavaló.

Egész életében arra vágyott a legjobban, hogy úgy szeressen valakit, hogy az illető fontosabb lehessen nála, de rettegett is attól, képes-e rá, van-e benne ennyi erő. Kislánya, Hanna már három és fél éves, és minden nehezen induló reggelben van egy kis kikacsintás, amivel rettentő nagy örömet okoz nekik. Ilyenkor minden türelmetlenségét félretéve próbál visszatérni ahhoz az emberhez, aki próbálja megélni, hogy Hanna tényleg Isten ajándéka az életükben.

Azt mondja, a legnagyobb szentség, ami történhet az emberrel, hogy gyermeke születik. Szerinte világnézettől függetlenül ekkor lehet látni, hogy a világban igenis létezik varázslat, ilyenkor látszik egy kicsi a létezés csodájából. A kisbabák tekintete olyan bölcs, hogy amikor egy pillanatra elkapod, látszik, hogy most érkezett meg a testbe a lélek, és még nem sikerült ilyen gyorsan „visszacsecsemősíteni”.

Szerinte a szeretetnek hihetetlen ereje van, az a legnagyobb nevelési erő, ha a gyerek látja, hogy a szülők szeretik egymást. A szerelemről azt mondja, nem tudja, hogy egy kamaszkori vonzalmat hogyan kell megőrizni, hogyan lehet a parázst megóvni. Neki ez nem sikerült. Bízik benne, hogy erre a felnőttkori választásra, ahol már tökéletesen tudta, hogy őt nem az ellentétek vonzzák, hanem neki valami közös alap kell, amire együtt építhetnek, tud vigyázni. Az intimitás megóvását a feleségétől tanulta, ahogy ő rá tud csodálkozni annak az örömére, hogy vannak egymásnak. A betegsége alatt teljesen kiment a férfi szerepeiből. Mindenből, ami a férfi egót karbantartja, amire büszke lehet. Ápolt lett, de közös erővel ebből is vissza tudtak jönni, ami hatalmas erőt adott a kapcsolatuknak, és megmutatta, hogy jó alapokon áll a házasságuk.

A beszélgetés nemcsak meghallgatható, de meg is tekinthető a Klubrádió YouTube-csatornáján – ráadásul hosszabb verzióban. Feliratkozott már rá?