Történelmi emlékezet a humoros filmekben – 97. epizód
2/11/2025 14:00
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A Mozgóképizmus legutóbbi adásában A tanú című szatíra elemzésével folytattuk sorozatunkat, amely a történelmi filmek valóságtartalmának és humorának viszonyát vizsgálja.
Tekintve, hogy időrendben haladunk, az előző héten még a II. világháborúval foglalkozó, vagy azt részben érintő alkotásokról beszélgettünk Paár Ádámmal. És bár néhány abszurd mű ott is előkerült, amely belecsalta a humort a korszak tragédiájának lefestésébe, azt már akkor előrevetítettük, hogy az ötvenes évek sem ad túl sok okot a jó kedvre.
Történész-politológus vendégünk azonban egy olyan filmet elemzett, amely szatíra jellegéből kifolyólag épp azon nevet, amin máskülönben sírnának a karakterek.
És persze a nézők is.
Bacsó Péter A tanú című, mára kultikussá lett alkotása több generáció számára is hivatkozási alap. A fantasztikus színészi játék és a szállóigévé vált mondatok mind közrejátszanak abban, hogy ez így alakult.
Ugyanakkor Paár Ádám felvetette azt az egyre gyakrabban előkerülő dilemmát, hogy a film esetleg csak vicces, és ezzel bagatellizálja a korszak tragédiáját. Ő maga azonban azt az álláspontot képviseli, miszerint Bacsó nem valódi humorizálásnak szánta a megmosolyogtató jeleneteket, hanem épp, hogy így akarta kineveti a rendszert.
A folytatásban ellenpontként megjelent a rendező egy másik, valamelyest A tanúhoz köthető alkotása, a Te rongyos élet, amely bár szintén szatirikus, teret enged egy-egy realisztikusabb pillanatnak is, így érve el még erősebb hatást.
Paár Ádám, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa a 97. fejezetben kitért egy cseh-orosz koprodukciós filmre, amely nem csupán tematikájában, hanem műfajában is összeköthető a két magyar művel.
A Jirzi Menzel rendezte Ivan Csonkin közkatona élete többek között azért is különleges, mert 1994-ben, vagyis a Szovjetunió felbomlása után mindössze három évvel készült a két ország együttműködése nyomán.
Ez jó példa arra, hogy a művészet összekötő kapocs lehet, hiszen a politikai szatíra megvalósítása, a sokszor teljesen irreális eseményekből összeálló történet keretezése nyilvánvalóan kompromisszumokat követelt az alkotóktól.
A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2025. november 1., szombat 13.30
Riporter: Timár Ágnes
