Történelmi emlékezet a humoros filmekben – 94. epizód

Eddig jellemzően a könnyed vagy kifejezetten vígjátéki alapokon nyugvó alkotásokat elemeztük abból a szempontból, hogy a humor alkalmazása mennyiben megy a történet valóságtartalmának rovására. Most azonban egy olyan történelmi korszak és egy olyan film kerül terítékre, amely nagy jóindulattal mondható csak vígjátéknak.

Sokan természetesen a könnyen idézhető, kultikus mondatai miatt tartják alapvetően humorosnak az Indul a bakterházat.

És valóban Bendegúz rendre visszaadja az őt ért támadásokat. A XX. század elején járunk, és a néző tudja, hogy ez az első világháborúval véget értek boldog békeidők. Az adott korban ezek az információk közvetetten jutottak el az emberekhez, nevezetesen az egyre romló gazdasági helyzetet már maguk is megérezték.

Paár Ádám történész-politológus segítségével azt is megvizsgáltuk a 94. epizódban, hogy Bendegúz karaktere hogyan reagál a korszakra, amelyet az őt körülvevő abszurd figurák testesítenek meg. Utóbbiak szolgáltatják az első pillantásra humoros jeleneteket. A néző azonban hamar rájön, hogy csak a felszínen olyan vicces a bakternél lakni, valójában az egész pereputty az esélytelenek nyugalmával mulatozik, amint adódik rá lehetőség.

Természetesen Bendegúznak is kijut mindenből – abból is, amiből nem kérne, de valahogy ezek mégis olyan összetűzések, amelyek abszurditásukkal elemelik a valóságtól az egész történetet, és így bagatellizálja szándékosan a korszak nehézségeit az alkotó, mintha kifejezetten arra biztatná a nézőt, hogy ha már ez van, akkor próbáljunk meg nevetni rajta.

Rideg Sándor ugyan megfogalmaz egyértelmű kritikát a korszakkal kapcsolatban, az közel nem olyan kilátástalan, mint Móricz Zsigmond tollából az Árvácska története.

Az már nagyjából húsz évvel később játszódik, vagyis a két világháború közötti, újabb nehézségekkel terhelt időszakban.

A Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa a 94. fejezetben hangsúlyozta, hogy sajnos a gyerekek helyzete a két film által bemutatott időkben nem sokat változott.

Bendegúz és Árvácska története akár lehetne azonos is, de ekkorra már láthatóak a társadalmi rétegek közötti különbségek, valamint az agrár világ és a városi élet egyre jelentősebb szétválása. Utóbbinak van igazán jelentősége, és talán annak, hogy Bendegúz rosszhiszemű, és nem is kell csalódnia az életben, Árvácska azonban újra és újra szembesül azzal, hogy még, aki jó hozzá, az sem tud vele maradni.

Vagyis a két történet közül az életrevaló és gátlások nélküli Bendegúzé mondható mérsékelten happy endnek, mert azzal a reménnyel fejezi be a filmet a néző, hogy a korábbi tapasztalatok szerint, eddig mindig kimászott a fiú szorult helyzetéből, várhatóan tehát ez a képessége a továbbiakban is segíteni fogja.

A teljes adást meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)