Akli Miklós, akinek sikerült felülírnia a valóságot
5/10/2025 15:05
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A Mozgóképizmus legutóbbi adásában befejeztük A Tenkes kapitányának elemzését, majd egy XIX. századi történeten keresztül bemutattuk a humor és a történelmi tények felhasználásának arányát.
Az előző hetivel együtt két adást szántunk a XVIII. és XIX. századi magyar könnyed hangvételű vagy kifejezetten vígjátéki történelmi filmek vizsgálatára. S bár minden példánk egy-egy meghatározott makró környezetre koncentrál, így kerülve ki, hogy a cselekménybonyolítás, illetve a humoros mellékágak ellentmondásba kerüljenek a nagypolitikával vagy bármilyen a korszakhoz kapcsolódó történelmi eseménnyel, az Akli Miklósnak még így is sikerül felülírnia több esetben a valóságot.
Míg a korábban tárgyalt Szaffi határozottan a vígjáték műfaját képviseli, A Tenkes kapitánya pedig egy értelműen egy kaland-sorozat, az Akli Miklós saját koráról is színleg olyan felületesen vall, mintha már azzal is gúnyolni akarna egyes történelmi eseményeket, hogy valamelyest átrajzolja azokat. Továbbá vagy ennek folyományaként a kronológiai következetességet is mellőzi.
Valójában csak szórakoztatni akar. Ezzel a törekvéssel mindenképpen A Tenkes kapitányával ellentétes oldalon áll, hiszen utóbbi inkább alapértékekre és a hazaszeretettel kapcsolatos üzenetekre helyezi a hangsúlyt, kevéssé nevettető, de gazdag fordulatokban és érzelmekben.
A Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa a 93. fejezetben hangsúlyozza, hogy érzelmekből és fordulatokból az Akli Miklós című filmben sincs hiány, és a mikszáthi humort is remekül átemelték az alkotók az adaptációba. 1986-ban, a bemutatás időpontjához hűen azonban a történetet a korszak elvárásaihoz igazították. Hozzátette Paár Ádám, hogy bár három évvel korábban Jókai Mór művének tévére alkalmazásában, A névtelen vár című sorozatban mondhatni rehabilitálták az arisztokrata felkelést, az Akli Miklósban visszatértek az addigra megszokott degradáló hangnemhez a főurakkal kapcsolatban.
Néhány momentumában a film reagál persze a korára némi kritikával is, de csak épp annyival, hogy ne tűnjön fel annak, aki nem ezt keresve nézi az alkotást.
2025.10.04. 13.30
Riporter: Timár Ágnes