Törley Katalin: Már szeptembertől érezhető javulást hozhat néhány gyors oktatási intézkedés

Törley Katalin szerint az oktatásban felhalmozódott problémák megoldása nem fér bele egyetlen kormányzati ciklusba sem. Úgy fogalmazott, hogy az egész rendszer átalakítása sokéves munka lesz, amely számos érdekbe ütközik majd, ugyanakkor az első időszakban olyan gyors intézkedések is születhetnek, amelyek „levegőhöz juttatják” az intézményeket és a pedagógusokat.

A pedagógus szerint ilyen lehet a tankönyvválasztás szabadságának részleges visszaállítása. Felidézte, hogy a korábban használt tankönyvcsomagok egy részét a tanárok informálisan továbbra is alkalmazták, miközben hivatalosan nem választhatták azokat.

 

„A pedagógusok autonómiáját súlyosan korlátozta, hogy megszűnt a tankönyvválasztás szabadsága” – mondta. Törley szerint akár már a szeptemberi tanévkezdésre is lehetne olyan átmeneti megoldásokat találni, amelyek nagyobb mozgásteret biztosítanak az iskoláknak a tankönyvek kiválasztásában. Hasonlóan sürgős lépésnek nevezte a pedagógusok teljesítményértékelési rendszerének megszüntetését. 

Törley Katalin azt mondta, a probléma ezen a területen az elmúlt években jelentősen súlyosbodott. Felidézte, hogy pályakezdő tanárként még heti húsz megtartott tanóra számított általánosnak, amit szerinte akkor is csak komoly felkészüléssel lehetett magas színvonalon teljesíteni, ehhez képest ma a huszonnégy kötelező tanóra az alap, amit a súlyos tanárhiány miatt rendszeresen helyettesítések egészítenek ki.

A pedagógusok terheit ráadásul nemcsak a tanítás növekvő óraszáma emeli, hanem az a sok egyéb feladat is, amely az elmúlt években rájuk hárult. Az adminisztráció, a szervezési feladatok, a különböző jelentések elkészítése, valamint a sajátos nevelési igényű vagy nehéz helyzetű tanulók támogatása mind olyan teendők, amelyek jelentős időt és energiát igényelnek. Emellett a pedagógusoknak sokszor olyan szerepeket is be kell tölteniük, amelyekhez külön szakemberekre lenne szükség, legyen szó akár pszichológiai támogatásról vagy szociális problémák kezeléséről. Törley ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem minden többletfeladat felesleges. A szülőkkel való kapcsolattartást például fontosnak tartja, hiszen az iskola és a család együttműködése alapvető feltétele a gyerekek sikeres fejlődésének. Szerinte az ideális iskola nyitottabb lenne a szülők felé, és valódi partnerség alakulna ki a pedagógusok és a családok között.

A terhek csökkentésének egyik legfontosabb eszköze szerinte a tananyag és a tantárgyi rendszer újragondolása lenne. Úgy véli, a jelenlegi Nemzeti Alaptanterv túlzsúfolt, a pedagógusok pedig folyamatos nyomás alatt dolgoznak, mert minden előírt tananyagot „le kell adniuk”. Ez nemcsak a tanárokat terheli meg, hanem a diákokat is.

A tanár szerint a jövőben kevesebb lexikális ismeretet kellene előírni, és nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a készségek fejlesztésére. Emellett szükség volna több segítő szakemberre az iskolákban, például pszichológusokra, fejlesztő pedagógusokra és pedagógiai asszisztensekre, hogy ne minden feladat a tanárokra háruljon.

Törley szerint a pedagógushiány enyhítése nélkül sem lehet tartós megoldást találni. Ahhoz, hogy a tanárok munkaterhei csökkenjenek, vonzóbbá kell tenni a pályát, és elegendő számú új pedagógust kell bevonzani a rendszerbe. Példaként a finn oktatási rendszert említette, ahol a pedagógusképzés a legnépszerűbb és legversenyképesebb egyetemi szakok közé tartozik.

A pedagógus úgy látja, hogy hosszabb távon szemléletváltásra is szükség van. Szerinte meg kell haladni azt a felfogást, amely szerint a tanár feladata egyszerűen az, hogy minél több tananyagot átadjon. Ehelyett olyan iskolarendszerre lenne szükség, amely a gyerekek természetes kíváncsiságára épít, a pedagógusok pedig elsősorban a tanulási folyamat szervezői és kísérői lennének.

„A gyerekek úgy kerülnek az iskolába, hogy éhesek a világra és a tudásra, aztán a rendszer ezt lassan kiöli belőlük” – fogalmazott. Véleménye szerint egy korszerűbb oktatási rendszerben a tanulók saját motivációjára lehetne építeni, ami nemcsak eredményesebb tanulást, hanem a pedagógusok számára is fenntarthatóbb munkakörülményeket teremtene.

 

A Tanítanék Mozgalom egyik alapítója fontosnak tartaná a pedagógus-továbbképzések jelenlegi monopóliumának felszámolását is, valamint az igazgatók jogköreinek bővítését is. Szerinte az iskolaigazgatóknak nagyobb beleszólást kellene kapniuk abba, milyen szakembereket alkalmaznak intézményeikben.

Törley külön problémának nevezte, hogy számos iskolában hiányoznak azok a segítő szakemberek akik nélkül egy korszerű oktatási rendszer nem működhet. A pedagógusok béremeléséről szólva elismerte, hogy történt előrelépés, ugyanakkor szerinte a kormány nem rendezte az oktatásban dolgozó egyéb szakemberek bérét. Úgy látja, a következő évek egyik legnagyobb kihívása a tanárhiány kezelése lesz. Felidézte, hogy a pedagógusok átlagéletkora már meghaladja az ötven évet, miközben rendkívül kevés fiatal választja a pályát. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy sok nyugdíjas pedagógust kellett visszahívni az oktatásba a szakemberhiány miatt, és vannak olyan térségek, ahol bizonyos tantárgyakat generációk óta nem szaktanár oktat.

 

A tankerületi rendszerről szólva azt mondta: bár személy szerint szívesen látná annak megszűnését, a rendszer azonnali felszámolása óriási káoszt okozna. Ehelyett a tankerületek működésének felülvizsgálatát és szerepük átalakítását tartja szükségesnek. „Szolgáltató szerepbe kellene kerülniük, és az iskolákat kellene kiszolgálniuk, nem dirigálni nekik” – fogalmazott. A szakember szerint hosszabb távon a Nemzeti Alaptanterv (NAT) teljes újragondolására is szükség lesz. A jelenlegi NAT-ot túlságosan részletesnek és merevnek nevezte, amely szerinte feleslegesen korlátozza a pedagógusok szakmai szabadságát.

Úgy látja, a magyar oktatás problémái nem pusztán szervezeti vagy finanszírozási kérdések, hanem mélyebb szemléletbeli gondokból fakadnak. Az iskola szerepéről, a tanári munkáról és a tanulásról alkotott elképzelések átfogó újragondolására lenne szükség. „Az oktatás egészét újra kell gondolni” – jelentette ki. Törley szerint ehhez nemcsak az oktatáspolitikának, hanem az egész társadalomnak is részt kell vennie egy széles körű párbeszéd keretében arról, milyen iskolát szeretnénk a 21. században.