„Vásároljon
Kovátsműhely

Találkozás önmagunkkal

28/04/2021 17:48

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

Vasárnap 5-kor újabb daltörténettel jelentkezett a Kovátsműhely: Szirtes Edina Mókus és Fábri Péter Önarcképek című dala után a műsorvezető, Kováts Kriszta Tátrai Júlia művészettörténésszel beszélgetett az önarckép-festészetről, Márton András színművésszel, diplomatával pedig az életben vállalt szerepeinkről és az önmagunkkal való szembenézésről.

2021. április 25. Kovátsműhely (2021. április 25., vasárnap 17:00)
53:56
00:00
Műsorvezetők: Kováts Kriszta Szerkesztők: Pályi Márk

 
Csontváry önarcképe (1896 körül)
 
 

Tátrai Júlia művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára XVI. és XVII. századi holland és flamand anyagának kurátora elmondta, hogy önarckép-festészet a reneszánsz – azaz az egyén fölértékelődésének kora – előtt is létezett, például Ehnaton fáraó legfőbb szobrászának és Pheidiasznak is van ilyen műve; a művészeti önarcképek számának megnövekedése ugyanakkor mindenképp az individuum szerepének megnövekedésével függ össze, közelebbről pedig azzal, hogy az addig jobbára névtelen céhes mesteremberek közül az egyes művészek is elkezdtek kiemelkedni. A legelső ismert reneszánszkori ilyen alkotás Jan van Eyck, az olajfestészet megteremtőjének turbános önarcképe. Albrecht Dürer már sok önarcképet is készített, a korszak egyik legismertebb önarcképfestőjévé vált.

A beszélgetés kitért az önarcképek restaurálásának kérdésére és Rembrandt vagy száz önarcképére is, amelyek közül a budapesti Szépművészeti Múzeumban festmény nem, grafikai lap viszont megtalálható. Arra a kérdésre, hogy egy festő miért festi le olyan gyakran önmagát, az egyik válasz egyszerűen az lehet, hogy „kéznél van” saját magának, illetve ismeri is a saját lelkiállapotát – hisz egy kép megfestésekor ez egyre meghatározóbbá vált, nem beszélve a modern időkről, amikor a fényképkészítéssel szemben egyre inkább ez vált a festészet erényévé.

Az önarckép egyik specifikus válfaja, mikor a festő palettával, tehát kifejezetten festőként festi le önmagát: ide tartozik pl. Csontváry Kosztka Tivadaré, vagy az idősebb Pieter Bruegelé, amelyen, kicsit karikatúraszerűen, az idős művész és a szemüveges műértő látható egy képen; illetve Nicolas Poussinnek a Louvre-ban látható 1650-es önarcképe is, amelyen festmények között ábrázolja magát. Tátrai azt is elmondta, hogy ma már a női festők – ugyancsak a XVI. századtól kezdődő – ilyen alkotásaira is kezd ráirányulni a figyelem, többek közt Lavinia Fontanára.

A műsor második részében Kováts Kriszta Márton Andrással beszélgetett, aki bár eredetileg színművész, élete során számtalan foglalkozásban kipróbálta magát: volt diplomata, rendező, asztalos, fordító, üzletember, rádiós műsorvezető, tanár és író – a felvétel alatt pedig épp a felesége kutyapanziójában vigyázott ebekre. Márton úgy vallja, lényünk legmélyén minden bizonnyal tökéletesen azonosak vagyunk a korábbi énjeinkkel, ezzel azonban nem mindig szeretünk szembesülni.

A színművész-diplomata kifejtette, hogy az életben mindig szerepeket játszunk, csak az a kérdés, hogy játszunk vagy megjátszunk-e. Vallomása szerint amikor magyar főkonzul volt Amerikában, ugyanúgy próbált a szerepére, mint a színházban. Ezeken kívül azonban még sok minden elhangzott a beszélgetésben – ha kíváncsi rá, kattintson a lejátszás gombra és hallgassa meg az adást!

(Címlapi kép: geralt/Pixabay)

Kovátsműhely
2021. április 25., vasárnap 17:00
Műsorvezető: Kováts Kriszta