Putyin megy is, marad is
25/08/2021 14:11
| Szerző: Klubrádió/K.K.
Oroszország öles léptekkel halad az autokrácia útján, Putyin igyekszik elhallgattatni minden kritikus hangot, ugyanakkor esetleges távozására is utal, keveri a kártyákat. Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő elemzett a Klubrádióban.
Angela Merkel szeptemberben leköszönő német kancellár augusztus 20-án búcsúlátogatást tett Moszkvában. Ő mindig is a párbeszédre törekedett, nyilvánvalóan az élénk gazdasági kapcsolatok miatt is. Oroszország legfontosabb gazdasági, kereskedelmi partnere Németország volt egészen 2010-ig, csak azután lépett a helyébe Kína. Merkel felvetette Alekszej Navalnij ellenzéki vezető ügyét, akit megfigyeltek, zaklattak, bebörtönöztek, megpróbáltak megölni. Vlagyimir Putyin rettenetesen cinikus válasza erre annyi volt, hogy Navalnijt annak idején köztörvényes ügyben ítélte el a bíróság. Az orosz elnök Merkel búcsúlátogatásét feltehetően arra használta fel, hogy üzeneteket próbáljon küldeni a Nyugatnak. Mellesleg ha a hivatalát már csak őszig viselő német kancellár viszonylag megértően viszonyult Oroszországhoz, akkor lehetséges utódjától még elnézőbb politikára számíthat Putyin, feltéve, ha az új kancellár, Merkel pártja, a CDU által jelölt Armin Laschet lesz.
Ukrajna arra készül, hogy háborúznia kell Oroszországgal
Angela Merkel Ukrajna fővárosában, Kijevben már keményebben beszélt Oroszországról és Putyinról, ugyanakkor igyekezett nyugtatni az ukrán vezetést. Például az Északi Áramlat 2 gázvezeték kapcsán, amely Ukrajnát kikerülve köti össze Oroszországot és Németországot, így a Nyugatnak szánt orosz gáz 80 százaléka ukrán tranzitdíj nélkül juthat el a vevőkhöz. Moszkva és Kijev között nem ez az egyetlen konfliktus, utóbbiban már arról beszélnek, hogy Oroszország háborúra készül ellenük, márpedig ők vissza akarják kapni a Krímet, Kelet-Ukrajnát, ezért készek háborúzni is. Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő szerint, ha maradt még egy józan gondolkodású politikus az ukrán vezetésben, akkor egy ilyen konfliktusba nem mehet bele. A kérdés felvetése tehát inkább a retorika világába tartozik, hiszen öngyilkos vállalkozás lenne. Ha a másik felet nézzük: Putyinról feltételezhető, hogy nyíltan felvállalna egy helyi háborút, csakhogy nem volna értelme. Egész Ukrajnát nem tudja megszerezni. 2014 előtt még talán elképzelhető lett volna, óriási volt a káosz, gyenge volt a hadsereg, de ez ma már nem így van. Ráadásul Ukrajna ugyan nagy, de szegény. Minek kellene? És különben is: az egymilliós orosz hadseregben körülbelül 400 ezres a szárazföldi, illetve általános erő. Ennyi katonával nem lehet 600 ezer négyzetkilométert megszállva tartani.
A moszkvai „érvelés” része, hogy meg kell akadályozni Ukrajna NATO-tagságát, a Krím-félsziget megszerzése is azért volt fontos, hogy például Szevasztopol kikötője ne kerüljön nyugati kézbe. Sz. Bíró Zoltán szerint ez is csak retorika. A NATO-tagországok nagy része nem járulna hozzá egy konfliktusos ország felvételéhez, tehát 10-15 éven belül ez nem történik meg. Ami a Krímet illeti, a Fekete-tenger egy félig zárt tenger, a NATO számára nincs komolyabb jelentősége, már a hidegháború idején sem volt, akkor sem akart ott hadikikötőt létesíteni, pedig Törökország révén megtehette volna. A Nyugat nem innen fogja vissza Oroszországot és nem is a Lengyelországban állomásozó szárazföldi erőkkel, ma már egész más a módszer, mások az eszközök.
Az ukránok tulajdonképpen oroszok?
Nem használt az ukrán-orosz viszonynak az sem, hogy Vlagyimir Putyin elnök – elég erős szereptévesztésbe kerülve – esszét írt, amelyben azt fejtegeti, hogy az ukránok tulajdonképpen oroszok. Orosz tudósok ezt az elméletet pillanatok alatt szétszedték. Megtehették. A szakértő szerint ez annyiban érdekes, hogy bár az elnök öles léptekkel halad az autokrácia felé, azért ez még nem sztálini diktatúra. Putyin talán azért mert tetszelegni a tudós szerepében, mert ismeri az orosz néplelket, amiben tényleg az van benne, hogy mi, oroszok nagyok vagyunk, erősek, ti ukránok szintén oroszok vagytok, csak gyengébbek, silányabbak, elesettebbek, szóval az átlagos orosz mintegy föntről beszél az ukránokról. Szögezzük le: az ukrán egy külön nép, azon túl, hogy saját nyelve van, Ukrajnában más a közigazgatási felépítés, a jogrend, mások a szokások, mint Oroszországban. És ott van még az ellentétek okai között egy nagy tragédia. Ez a holodomor.
Putyin a kártyák keverője
Az orosz elnök 2000. óta irányítja az országot, bár nem volt mindig államfő, hiszen azt az orosz alkotmány nem tette lehetővé, de mindig ügyesen keverte a kártyákat. Legutóbb az elmúlt évben okozott fejtörést az elemzőknek. Olyan politikai és jogi előkészületeket tettek 2020 első felében, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy 2036-ig maradni akar. Az év második felében pedig döntés született, miszerint ő és Dmitrij Medvegyev visszamenőlegesen is érinthetetlen, tehát nem csak azért nem vonhatók felelősségre, amit elnökként tettek, hanem tulajdonképpen semmiért sem. (Medvegyev volt az, akit Putyin az elnöki székbe ültetett, mert ő az akkori törvények értelmében nem vállalhatott volna újabb ciklust.) Nos ebből meg az látszik, hogy Putyin menni akar. Mi történt a nyáron? A választ a szakértő sem tudhatja, hisz nincs hiteles információ, de egyesek szerint az elnök beteg, bélrákja lehet és Parkinson-kórról is beszélnek.
Hatalma szilárdnak mondható, de vannak azért az ő szempontjából aggasztó jelek. A Navalnij elleni sikertelen merényletkísérlet után persze hatalmas tüntetések voltak, és nem csak a legnagyobb városokban, hanem még járási székhelyeken is. Azóta stabilizálni igyekszik a helyzetet, az ellenzéki, illetve független sajtót megszünteti, a civil szervezeteket visszaszorítja, a gyanús intézményeket bezáratja. A gazdaság stagnál. Csak azért nem zuhan, mert mocsárban van – jegyezte meg egy közgazdász.
Külügyekben pedig az a legfrisebb kérdés, hogy miként viszonyul a tálibok térnyeréséhez. Azt kimondta, hogy nem látná szívesen, ha Oroszország határának közelében megjelennének. Márpedig ha a tálibok valamerre elindulhatnak, az az északi irány, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán, az egykori szovjet Közép-Ázsia. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a tálibokat terrorszervezetnek nyilvánította, az orosz külügyminisztérium ennek ellenére évek óta tárgyal velük, úgy látszik, ott már látták, hogy valami olyasmi fog történni, amit jelenleg tapasztalunk.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Flickr.com.
2021.08.23. 09:00
Műsorvezető: Szénási Sándor
