Orbán és Vučić sötét árnyként lebegnek Észak-Macedónia felett

Ezt a véleményt fogalmazza meg az európai kérdésekkel foglalkozó, EUAlive című portál, ahol Mersel Bilali macedón publicista kommentárja Orbán befolyáscsökkenését egyenesen úgy értelmezi, hogy „Magyarország erős embere vereséggel néz szembe”. Populizmusa immár nem ér célba, részben azért nem, mert a gazdaság három éve egyhelyben topog, az ellenzéki Tisza párt pedig azt ígéri, hogy el fogja érni a több milliárd eurónyi befagyasztott uniós támogatás felszabadítását.   

A szerző Orbán miniszterelnöki ténykedéséből felidézi, hogy rendőrei brutálisan léptek fel a menekültválság idején az elcsigázott menedékkérők kiszolgáltatott tömegeivel szemben. Néhány évvel később a Freedom House az unió első nem demokratikus országának minősítette Magyarországot. Orbán az Ukrajna elleni orosz agressziót is igazolta, amit az összes vezető európai állam elítélt – írja Bilali. 

Kitér arra, hogy Orbán számos EU-n kívüli jobboldali vezetéssel – így Vučić’-tyal, valamint a boszniai Szerb Köztársasággal és Észak-Macedóniával is - megszilárdította a kapcsolatát. Ez utóbbi állam azonban hamarosan magára maradhat ebben a veszélyes és háborgó világban. A szerbek barátsága sem garantált – állapítja meg az EUAlive vendégkommentátora, aki azt feltételezi, hogy hamarosan nem csupán Orbánnak, hanem Vučićnak is mennie kell. Eközben Szkopje iránytű nélkül, makacsul tart az ismeretlenbe – írja. Kifejti: az, hogy Szkopje a macedón kisebbség elismerését követeli Szófiától, csupán alibiként szolgál ahhoz, hogy ne hajtsa végre az unióval kötött megállapodást, miszerint a bolgárokat be kell venni az észak-macedón alkotmányba. 

 

És akkor most nézzünk egy másik vendégkommentárt, szintén balkáni témában, a bécsi Der Standardból. Szerzője Ralf Grabuschnig történész, és a cikk fő állítása a következő: a Balkán „lőporos hordóként” való beállítása korántsem a természet által adott realitás, hanem történelmileg kifejlesztett nyugati sztereotípia, amely többet árul el a Nyugat önképéről, mint a Délkelet-Európában tapasztalt erőszak összetett okairól. 

Grabuschnig ironikusan megjegyzi: a Balkán-félszigetnek a határa csak három irányból – Nyugatról, Keletről és Délről mondható meg pontosan: Északról nem, mert ha megkérdezzük az utca emberét Ljubljanában, Zágrábban vagy Budapesten, akkor mindenütt arra jutunk, hogy a Balkán néhány kilométerrel odébb kezdődik. 

A balkáni „lőporos hordóról” szóló magyarázat, az ősi, irracionális gyűlölködésre való kényelmes hivatkozás az 1990-es években elfedte a jugoszláv állam erőszakos szétesésének a sokrétű okait: a gazdasági válságot, a keleti tömb hanyatlását, az intézmények működésképtelenné válását, valamint azt, hogy a politikai elitek a nacionalista narratívát célirányos módon eszközként alkalmazták – állítja a történész. Idézi Maria Todorova bolgár történészt, aki szerint a Balkán sztereotip beállítása elsősorban a Nyugat pozitív öndefinícióját hivatott alátámasztani. 

A Der Standard vendégkommentátora aláhúzza, hogy a balkáni háború kitörése nem természeti törvényszerűség következménye, hanem ember által előidézett katasztrófa volt, és hogy ebben az értelemben a lőporos hordó nem a Balkánon, hanem sokkal inkább a mi fejünkben létezik. 

 

És végül egy olyan uniós hír a Politicóból, amely abban az értelemben szintén kapcsolódik a Balkánhoz, hogy az eddigi domináns vélekedések szerint az Európai Unió további kibővítésének egyik fő terepe – az igencsak sajátos helyzetű Ukrajna mellett – a Nyugat-Balkán lehet. Most azonban a Brüsszelben szerkesztett amerikai portál értesülése szerint Izlandon mérlegelni kezdték, hogy 2027-ről már ez év augusztusára előre hoznák annak a népszavazásnak a megrendezését, amelyen az észak-európai szigetország lakossága eldönthetné, megkezdjék-e az EU-csatlakozási tárgyalásokat. A jeges Izlandon 2013-ban fagyasztotta be ezeket a tárgyalásokat az akkori kormány. A most mérlegelés tárgyává tett esetleges gyorsítást a legújabb geopolitikai felfordulás okozhatja: Donald Trump azon fenyegetőzése, hogy annektálhatja Grönlandot, illetve az amerikai vámok kivetése az izlandi termékekre. A reykjavíki törvényhozás néhány héten belül jelenti be a referendum kitűzött időpontját. A Politico értesülése szerint, ha az izlandiak igent mondanak az EU-tagságra, a szigetország minden más tagjelöltet megelőzve, gyorsan célba érhet. 

A cikk kitér arra is, hogy Trump a davosi világgazdasági fórumon az egyébként Grönlandról szóló beszédében négyszer mondott Izlandot, és ez némi idegességet váltott ki Reykjavíkban. Ráadásul Billy Long, akit Trump izlandi nagykövetnek jelölt, megengedte magának azt a viccet, hogy Izland az Egyesült Államok tagállama lesz, ő maga pedig a kormányzó.