Nincs pardon! - Hardy Mihály jegyzete

Új ablakban

2026. június 18. Hardy Mihály jegyzete - Esti gyors (2026. június 18., csütörtök)

04:42

00:00

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a… megbocsájtásról? Bevallom, nekem napok, sőt hetek óta az jár a fejemben, hogy vajon lehet-e és szabad-e megbocsájtani az előző rendszer embereinek a Magyarország ellen elkövetett bűnökért? És hogy vajon kit, milyen mértékben terhel a felelősség? Akár büntetőjogi értelemben is, meg erkölcsileg? Azt is bevallom, hogy nem tudom, mi a helyes válasz erre a kérdésre. Nem állíthatom, hogy tudom a megoldást. Persze, néhány alapvető dologra van válasz és van iránymutatás.

Ebből a szempontból alap, hogy fejétől bűzlik a hal. A hatalom piramisának csúcsán levőket súlyos büntetőjogi felelősség terheli az elmúlt 16 évben elkövetett bűnökért. Ezt szerintem a lelkük mélyén talán még ők is tudják. Orbán Viktortól kezdve Rogán Antalon át egészen a milliárdos lopásokat aláírásukkal szentesítő különféle főigazgatókig, helyettes államtitkárokig, főosztályvezetőkig meg akár a falusi polgármesterekig. Ez utóbbiakra könnyebb ráütni a bélyeget, mert legtöbbször igencsak szem előtt zajlott az ilyen szintű lopás, kisajátítás meg egyéb mutyi. Ők a „kis halak”, akiket a legkönnyebb elkapni vagy megbüntetni. Ha máshogy nem, hát a legközelebbi választásokon.

Az igazán kemény dió, az a legfelső vezetőket terhelő felelősség bebizonyítása, feketén-fehéren. Akik kínosan ügyeltek arra, hogy amennyire csak lehet, ne hagyjanak látható nyomot maguk után, mint csiga a nyálát. Gondosan körülbástyázták magukat személyre szabott törvényekkel, céghálókkal, magántőkealapokkal vagy éppen átláthatatlan alapítványi támogatásokkal. Csakhogy a közvagyon iparszerű ellopásának eredményét, a végső haszonélvezőket tizenhat év után már nem lehet elrejteni. Hatvanpuszta és a betelepített zebrák ügye rá a legjobb példa. Ha ugyanis ez valóban nem egy magánkastély, a hírhedt Puszta Versailles, hanem Orbán Győző mezőgazdasági vállalkozásának telephelye, akkor minek oda a rózsakert, a procc könyvtár- és olvasóterem, a gótikus francia lovagtermeket megszégyenítő ebédlő, a szivarszoba? É főleg, akkor miért Lévai Anikó intézkedik a márványburkolat feltöréséről és cseréjéről? Vagy ennyire jó és álomszerű az após és a meny viszonya?

Valahogy én mégsem hiszek a tündérmesékben… És akkor még nem soroltuk ide a mesebeli csekélyértelmű felcsúti gázszerelő csodálatos meggazdagodásának történetét. Az adriai szuperjachtját, a magánrepülőgépet, a cégbirodalmat, ami nyilvánvalóan csak megőrzésre van nála! Amikor erről olvasunk, azért jusson eszünkbe, hogy ez a felfoghatatlanul hatalmas pénz – hiányzik valahonnan Magyarországon. A kórházakból, a tengelytörő állapotú országutakból, a kigyulladó vasúti szerelvényekből, a fűtés nélkül maradó iskolákból, a Nemzeti Bank páncélszekrényéből, az elüldözött tudósaink és művészeink zsebéből és még sorolhatnám.

Magyar Péter részben azért is tudta legyőzni az orbáni maffiaállamot a választásokon, mert az ígérte, arra szerződött három és fél millió magyar szavazóval, hogy az ellopott pénzeket visszaszerzi. A bűnösöket pedig rács mögé juttatja. A főbűnösökkel együtt. Az óra ketyeg, a visszaszámlálás elkezdődött. A választók konkrét, kézzel fogható eredményeket várnak, tegyük hozzá - joggal. Mert szép dolog a parlamentben vitriolos kormányfői megjegyzésekkel szórakoztatni az esti híradók meg a YouTube népét, a nagyérdemű közönséget, de a kispadról beküldött, bukott fideszes tartalékcsapat nyilvános szapulása egy idő után már nem lesz elég. Ezeket az ügyeket nem szabad csak a történelem ítélőszékére bízni. Kifizetődőbb lenne, ha a Markó utcában is végre pontoznák az elmúlt tizenhat év „teljesítményét” – méghozzá jogerősen.

Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2026. június 18-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)