„1%
Esti gyors

Nem tudom – Selmeci János jegyzete

3/04/2020 18:03

| Szerző: Selmeci János/Klubrádió

A nálam minden bizonnyal sokkal többet tudó kormányok ad hoc döntései, a hatósági áras maszkokról szóló követelések mögött sokkal inkább a társadalmi elvárásokat, mint az adatokon nyugvó tényeket vélem felfedezni. Itthon sem azért záratta be a kormány az iskolákat, vagy rendelt el kijárási tilalomra nyomokban emlékeztető korlátozást, mert ez a jó döntés, hanem mert a lakosság ezt akarta.

2020. április 03. Esti gyors-részlet (2020.04.03. Selmeci János jegyzete)
02:28
00:00
Ahhoz, hogy érvényes dolgokat állíthassunk a járvánnyal kapcsolatban, érdemes lenne tudnunk, hogy mit nem tudunk, sokszor ez a legnehezebb. Nekem például fogalmam sincs, hogy érdemes-e maszkban mennem vásárolni, ha nem vagyok beteg, az orvosi kamara szerint igen, a pécsi egyetem virológusa szerint nem, az egyik legjobb barátom szerint sem, össze is veszhetnék vele ezen, hogy ő a hülye, de igazából nem tudom.

Nem tudom azt sem, hogy igazunk van-e, ha együtt mozogva a #maradjotthon mozgalommal karanténba zárnánk mindenkit; mert nem tudom, hogy veszélyesebb-e a vírus a magánynál, vagy az erőszakot szülő összezártságnál. Nem tudom, hogy jól döntünk-e, amikor a lakásukba parancsoljuk idős szüleinket, nagyszüleinket; nekik az a néhány hónap, amíg nem élhetik a megszokott életüket, sokkal többet jelent, mint azoknak, akiknek még évtizetei vannak hátra.

Fogalmam sincs, jól döntött-e a világ, amikor leállt. Nem tudom, talán biztosan senki sem tudja, hogy a teljes izoláció, a kijárási tilalmak jobb megoldást jelentenek-e a járvány elleni harcban, mint ha csak a emberek veszélyeztetett részét szigeteltük volna el. Nem tudjuk, hogy a most megmentett életekért cserébe milyen árat fizetünk majd, hányan válnak végül munkanélkülivé, hogy vajon hány évvel vetjük vissza a idáig gazdagodó, de még mindig borzalmas gazdasági helyzetben lévő országokat. Nem tudjuk, hogy a járvány lecsengése után újra ellepjük majd az éttermeket és a repülőtereket, ezzel újrateremve a munkahelyeket, vagy még évekig rettegni fogunk minden köhögő embertől.

És az érzésem az, hogy nem csak én nem tudok semmit. A nálam minden bizonnyal sokkal többet tudó kormányok ad hoc döntései, a hatósági áras maszkokról szóló követelések mögött sokkal inkább a társadalmi elvárásokat, mint az adatokon nyugvó tényeket vélem felfedezni. Itthon sem azért záratta be a kormány az iskolákat, vagy rendelt el kijárási tilalomra nyomokban emlékeztető korlátozást, mert ez a jó döntés, hanem mert a lakosság ezt akarta.

Nem látok a jövőbe. Nem tudom, hogy a bezárkózás a járvány végéig tart majd, vagy a kormányok pár hét múlva úgy döntenek, hogy nagyobb gazdasági kárt már nem okozhatunk magunknak, és beindul az élet akkor is, ha ez több ember elvesztésével jár. Nem tudom, hogy a most kizárási tilalmat és otthonmaradást követelők több hónap karantén után fognak-e az korlátozások lazításáért kampányolni.

Ennek az írásnak a végén nincs tanulság, hiszen az egész arról szólt, hogy nem tudok semmit. 

Selmeci János jegyzete a 2020. április 3-i Esti gyorsban hangzott el.