Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
17/04/2026 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Tisztelt Klubrádió hallgatók,
Orosz származású, Geleosz márkájú iratmegsemmisítő vagyok. A barátaim csak Dari-darálónak hívnak, a főnököm pedig Kis Szergejnek. A legjobb barátjáról nevezett el.
Moszkvában születtem, de már évek óta Magyarországon élek; a főnökömmel együtt, egy Orosz Barátságért érdemrend, némi készpénz és pár bizonytalan forrásból származó drágakő társaságában, egy honvédségi repülőgépen érkeztem az országba. Azóta a minisztériumban dolgozom.
Jól érzem itt magam. A főnököm, akit mi itt csak Petinek, a barátai pedig Pjotrnak hívnak, nagyon jól bánik velem. Pedig a többieket napi 12 órában dolgoztatja; nekik kötelező futni és orosz nyelvórákra járniuk. Szerencsére én oroszul már elég jól tudok, és eddig túl sok munkám sem volt; Peti néha éjszakánként bejött ide ledarálni zashifrovannyj feliratú dokumentumokat, de általában mindig oroszul vannak, szóval tudom őket olvasgatni munka közben. Peti ilyenkor mindig fekvőtámaszokat csinál, mert nagyon sportos.
De az elmúlt napokban valami nagyon megváltozott, és azóta mindenki nagyon ideges. Én már sejtettem, hogy nagy átalakulások lesznek, mert amikor Peti kiment telefonálni, mindig átkapcsoltam a mellettem lévő rádiót a Radio Rosszijáról a Klubrádióra. Ott az a Hann Endre nevű ismert humorista gyakran beszélt arról, hogy nagy változások lesznek. Én pedig elég sokat hallgattam őt, mert Peti nagyon gyakran telefonál.
Vasárnap történt valami, és azóta nagyon sokat kell dolgoznom. Valahogy mindenki talál a fiókjában vagy a zsebében valami ledarálandót. Marika, a titkárnő még a papírzsebkendőit is ledarálta, miközben azt motyogta maga elé, hogy „biztos, ami biztos”, meg hogy ő nem akar börtönbe menni. Én sem akarok börtönbe menni, de egyelőre csak a 523-as szobába kellett egy időre átköltöznöm, ahol még több ledarálandó dokumentum van. Sokat olvasgatom őket, és egyre többet tudok arról, hogy mennyire károsak az Oroszország elleni uniós szankciók. Oroszországnak. Szegény hazám.
Most már biztosan, végérvényesen megváltozik valami. Nagy Szergejt, a papagájt – akit Peti a legjobb barátjától kapott születésnapjára, és aki eddig oroszul káromkodott, meg orosz államtitkokat fecsegett ki egész nap – elköltöztették valahova, állítólag a reptér közelébe.
Peti még a szokottnál is többet telefonál, olyanokat mond, hogy „de azt hittem, barátok vagyunk”, meg hogy „segíts, és ígérem, mindent eltüntetünk”. Szerintem Peti nem tudja, hogy Marika, a titkárnő tényleg nem akar börtönbe menni, mert kicsi gyerekei vannak, ezért lementette az egész számítógépet, minden titkos dokumentummal együtt, egy külső winchesterre. Nem volt nehéz dolga: semmi sem volt titkosítva. Valahogy itt a minisztériumban nem túl ügyesek az informatikusok; volt is ebből régen bajunk. Ráadásul minden titkos dokumentum nevébe beleírták, hogy törölni. Udalit.
Én pedig, mióta ilyen sokat kell darálnom, egyre többet tudok a magyar politikáról. Tudják például, hogy kicsoda Henry? Vagy hogy miért kapott kegyelmet K. Endre? Vagy hogy mi történt 2009-ben Szentpéterváron?
Na, azt biztosan nem mondom meg. Ne sprashivay!
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2026. április 17-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)