Ne simogassuk, ne etessük, nem Maci Laci a medve

Nem az a baj, hogy felbukkantak medvék és farkasok Magyarországon, hanem inkább az, hogy az emberek meg akarják nézni ezeket az állatokat. Nem szabad őket felkeresni, mert ez azzal is járhat, hogy az állatok elmenekülnek, és elhagyják az országot, de akár még meg is támadhatják az embert is - mondta Patkó László vadbiológus a Reggeli gyorsban. 

Bár a mesékben a farkas az, amit veszélyesnek állítanak be (pl. megeszi Piroskát), inkább a medve az, amelyik komoly veszélyt jelent az emberre.

Ezek az állatok a felvidéki területekről kerültek hazánkba, egy 1200-1500 egyedes medvepopuláció él Szlovákiában, és a medvék óriási területeket barangolnak be, így tévedhedtek Magyarországra is. Az erdei nagyvadak - a farkas, a hiúz és a medve - a 20. század közepe táján tűntek el hazánkból, de a 80-as, 90-es években ismét felbukkantak, akkor még nagyon kis számban. Európa más részeire is igaz, hogy növekszik a nagyragadozók száma, mivel növekszik a prédafajok állománya és a nemzetközi védettsége is egyre erősebb ezeknek a fajoknak. Minél több a zsákmányfaj, annál inkább nő a nagyragadozók állománya is. Sok éve még az az elképzelés volt az uralkodó, hogy ha a táplálékpiramis tetején lévő állatokat lecsípjük, akkor azzal nem avatkozunk bele a természetes rendszerekbe, de mára már tudjuk, hogy ez egy téves megközelítés volt, a csúcsragadozók fontos részei az ökológiai egyensúlynak, és mára több érdekcsoport értékrendjébe beépült ez a felismerés - a vadászokéba is. 

A magyar vadásztársadalom körülbelül 65 ezrens, és nem kell attól félni, hogy a hírek hallatára elindulnak medvére és farkasra lőni, de az orvvadászok - akiket nem szabad a vadászok közé sorolni - igenis veszélyt jelentenek. 2014-ben vadászengedéllyel rendelkező ember ejtett ugyan el medvét, 2018-ban és 2019-ben pedig farkasokat is lőttek ki ismeretlenek - pedig ezek fokozottan védett fajok -, a nyomozóiroda nyomoz az ügyben. De ezek illegális esetek, és onnantól kezdve, hogy egy vadász elejt egy ilyen állatot, ki is iratkozik a vadászok köréből, ha pedig sikerül bizonyítani a tettüket, a bíróság elítéli őket.

A megelőzés a legjobb stratégia, így eleve nem alakul ki olyan helyzet, hogy a ragadozó és az ember összetalálkozzon. Lehetőleg igyekezzük  elkerülni a találkozást, például úgy, hogy csoportban túrázunk, közben beszélgetünk egymással, így az állatok meghallanak minket és messziről elkerülik a társaságot. Az is segít, ha mondjuk egy kulacsot teszünk a hátizsákra, ami kicsit zörög, és ez a hang jelzi az állatnak, hogy ne közeledjen.

A kóbor kutyák és vaddisznók nagyobb veszélyt jelentenek a hazai erdőkben. A veszélyes és a félelmetes nem ugyanaz a kategória, és ha nem is tartunk félelmetesnek egy medvét, mert a mesékből kedvesnek tűnik, igenis veszélyes ragadozó. Véletlenül se akarjuk etetni ezeket az állatokat sem direkt, sem indirekt módon. Erdélyben például volt olyan gyakorlat, hogy a falu szélére kihordták a szemetet, amire rászoknak a vadállatok - róka, vaddisznó és medve -, vagy a turiták miatt direkt is etetik őket. Jellemzően ezek az állatok okoznak később problémát, mert amikor elkéri a parizeres zsemlét a medve, "illik" neki odaadni. Itthon jelenleg nem tudunk olyan szabadon élő medvéről, amelyik habituálódott volna, azaz hozzászokott volna az emberi etetéshez. 

Várhatóan a nagyragadozók állománya növekedni fog, és állandósulni fog a megjelenésük is idehaza, a farkasra és a hiúzra ez már most is igaz, szépen szaporodnak a Bükki és Aggteleki Nemzeti Park területén; a medve jelenlétére pedig gyakrabban lehet majd számítani a kora tavasztól késő őszig tartó időszakban.

Címlapi kép: Flickr.com