Nagyon jó, de nem iskolásoknak való

A Baradlay testvérek helyett Pókembert az irodalomórákra!? Miért ne? Az utóbbi évtizedekben rengeteget változtak az olvasási szokások. A mai huszonévesek nem egyszerűen mást olvasnak, mint szüleik, de máshogy is teszik: sokaknál kevesebb teret kap az elmélyült könyvolvasás, miközben a fiatalok kommunikációja jelentős részben írásban történik.

De lehet-e egy Messenger-üzenet elolvasását és megértését egy novelláéhoz hasonlítani? Hogy kellene alkalmazkodnia az oktatásnak és a szülőknek a fiatalok megváltozott olvasási szokásaihoz? Meg lehet szerettetni a szépirodalmat kisiskolásokkal? Mi legyen a kötelező olvasmányokkal: jöjjön Móricz Zsigmond helyett J.K. Rowling?

A csütörtöki Y ezeket a kérdéseket járta körbe vendégeivel, Fenyő D. Györggyel, a Magyartanárok Egyesületének alelnökével és Péterfi Rita olvasásszociológussal.

Mennyiség nem számít

Ha tetszik a gyereknek egy történet, akkor nem számít, milyen hosszú, végigolvassa. A kedvencek, többek között, a Harry Potter-, a Leiner Laura-, a Rumini-, vagy a Trónok harca-kiadványok, ami azt is mutatja, hogy a sorozatok népszerűbbek, mint az egyedi kötetek – mondta a Fenyő D. György, aki szerint az olvasmányválasztásban egyre nagyobb szerepe van annak, hogy a fiatal egy más világba tudja beleképzelni magát, és ott heteket, hónapokat tölthessen.

Vannak azonban a régi klasszikusok, például Jókai Mórtól a Kőszívű ember fiai, amelyek a kötelező olvasmányok listáján is ott vannak – ezeket már sokkal nehezebben kedveli meg a diákok többsége, ha egyáltalán. Kérdés, hogyan lehetne a gyerekek által eltolt, de a felnőttek által mégis fontosnak ítélt könyveket megszerettetni a tanulókkal.

A kőszívű ember fiai gyerekszemmel, -tálalásban:

Nem általános iskolásoknak való

A műsorvezető Galavits Patriknak gyerekkorában ehhez végül nem kellett az iskola segítsége. Mint elmondta, az ő érdeklődését a klasszikusok iránt kedvenc tévés rajzfilmsorozata, a South Park keltette fel. Az amerikai széria egyik részében 23 percben feldolgozták a XIX. századi Charles Dickens Szép remények című regényét, igazi South Park-os módon, vagyis iszonyú trágár, zanzásított és vicces stílusban. Az epizód megtekintése után pedig az akkor 14-15 éves fiú karácsonyra az eredeti könyvet kérte ajándékba, majd kezébe kapva, egy hét alatt „fölfalta” az írást. És tetszett neki, azóta pedig lelkes regényolvasó.

Fenyő D. György szerint abból a szempontból tipikus a történet, hogy a médiumok között a könyv háttérbe került, és a gyerekek a vizuális tartalmak felől sokkal jobban megfoghatóak. Az azonban már nem szükségszerű, hogy egy mozi vagy rajzfilm után a gyerekek a könyvek felé fordulnak. Bár minden történet olyan lenne, mint a riporteré – tette hozzá. Egyúttal azt is megjegyezte, Jókait kiváló írónak tartja, de az írásai nem általános iskolásoknak valók.

A Szép remények filmes feldolgozásának ajánlója:

Férfiak hátrányban

A téma kapcsán sok más kérdés, és lehetséges megoldás is szóba jött, például, hogy másképp kell az olvasásba bevonni a fiúkat és a lányokat. Péterfi Rita azt mondta, a könyvfogyasztást tekintve a fiúk és a férfiak is egyértelmű hátrányban vannak a lányokkal, nőkkel szemben. Ezt mutatja az is, hogy a könyvtárakban egyharmad-kétharmad arányban vannak jelen, a beiratkozottak számát és a kikölcsönzött kötetek mennyiségét tekintve is. Egyetlen pillanat van, amikor a két nem aránya egyenlő a bibliotékákban: hatéves korban, vagyis, amikor még a szülő viszi a könyvespolcok közé a gyereket.