Nagy Ádám: A macskás fadísz nem egy nyári fellángolás volt

"Azért kutatjuk a fiatalokat, hogy többet tudjunk a világról, ugyanakkor az így feltárt problémákra konkrét szakpolitikai válaszokat is kellene adni" - vélekedett Nagy Ádám, aki szerint azonban ez utóbbi gyakran elmarad, pedig az adatok egyértelműen mutatják, hol volna szükség beavatkozásra.

Példaként a fiatalok elvándorlási szándékát említette, amely szorosan összefügg a kilátástalanság érzésével. Nem egy "gyere haza fiatal, mert itt van a túrórudi" típusú kampányt kellene építeni százmilliókból, hanem arra volna szükség, hogy a fiatalok jövőképe valóban javuljon - fogalmazott. Egyúttal pozitív példát is említett: jó döntés volt a nyelvvizsga díjának visszatérítése, amely egy konkrét, kutatásokban azonosított problémára reagált. Hozzátette azonban, hogy az ilyen intézkedések inkább kivételnek számítanak.

A kutatások egy másik aggasztó tendenciát is mutatnak: egyre több fiatal nem akar továbbtanulni. Ez nemcsak az egyetemekre vonatkozik, hanem minden oktatási szintre. Nagy Ádám ezt kifejezetten riasztónak nevezte, különösen annak fényében, hogy a tudástársadalomban a tanulás kulcskérdés. Szerinte a jelenség mögött részben az is állhat, hogy aki ambiciózusabb, az inkább külföldön képzeli el a jövőjét, miközben a hazai oktatási rendszerben továbbra is erősen érvényesül a társadalmi háttér hatása. „Magyarán ahhoz, hogy én diplomás legyek, sokkal többet számít, hogy az én szüleim diplomásak-e, mint az, hogy egyébként mennyire vagyok rátermett, vagy szorgalmas” – magyarázta.

 

Nagy Ádám szerint ugyanakkor az is gond, hogy nincs valódi, önálló ifjúságpolitika. 2010 után az ifjúságpolitika gyakorlatilag beolvadt a családpolitikába, ami félrevezető megközelítés, hiszen a fiatalok nem csupán családi szerepükben léteznek, hanem önálló társadalmi és gazdasági szereplők is. A társadalmi mobilitás kérdésében is komoly hiányosságokat lát. Miközben civil szervezetek és egyéni kezdeményezések próbálnak segíteni a hátrányos helyzetű fiatalokon, ezek hatása korlátozott marad. „Átfogó rendszer nincs, ami biztosítaná, hogy egyetlen gyerek se essen ki a hálóból” – fogalmazott, hozzátéve, láthatóan a civil szféra mozgástere is egyre szűkül.

A  macskás fadísz nem egy nyári fellángolás volt

Óvatosságra int a fiatalokkal kapcsolatos általánosításokkal kapcsolatban. Szerinte nem lehet egységesen beszélni „mai fiatalokról”, mert rendkívül sokfélék, ugyanakkor néhány tendencia jól kirajzolódik. Az elmúlt években például változott a közéleti aktivitásuk, míg korábban inkább passzívabb, „csendes generációként” írták le őket, mostanra újra erősebben jelen vannak a nyilvánosságban. „Úgy tűnik, a fiatalok ismét megtalálták a hangjukat és a lázadás formáit. Érdekes módon ezt most a kutatási adatok mellett a valóság is visszaigazolja. A például tavaly nyáron megjelent macskás fadíszek a koncerteken mind azt mutatják, hogy a fiatalok egyre intenzívebben formálnak véleményt. A felmérések is ezt erősítik: pártpreferenciák és szimpátiák alapján jól látszik a növekvő aktivitás, még akkor is, ha ezekből még nem derül ki, végül kire szavaznak majd” – magyarázta az ifjúságkutató.

Arra a kérdésre, hogy miért válik egy generáció aktívabbá, Nagy Ádám óvatos választ adott. Léteznek elméletek, például a generációs váltás logikája, amely szerint 15–20 évente új szemlélet jelenik meg, de ezt nem szabad túlmagyarázni. „Szeretjük túldimenzionálni ezeket a különbségeket” – mondta, ugyanakkor hozzátette: az adatok alapján most valóban egy aktívabb, a közélet iránt nyitottabb fiatal generáció képe rajzolódik ki.

A beszélgetésben szóba került az is, hogy nemcsak a fiatalok váltak politikailag aktívabbá, hanem a kulturális tér szereplői is alkalmazkodtak ehhez a változáshoz. Nagy Ádám szerint ez nem feltétlenül belső késztetésből fakad: „ha nem tudsz valamit megakadályozni, akkor állj az élére” – fogalmazot. Az előadók sokszor inkább követik a közönségük igényeit, mintsem formálják azt. A zenészek részéről ez gyakran taktikai vagy akár gazdasági döntés is, nem pusztán művészi önkifejezés.

Az interjúban többször is előkerült, hogy a fiatalok egyszerre tükrözik is és alakítják is a társadalmat. Bár a hagyományos megszólítási módok egyre kevésbé működnek, az ifjúságkutató szerint egyértelműen látszik, hogy jobban megtalálták a hangjukat, és aktívabban vesznek részt a közéletben, mint egy évtizeddel korábban. Ez a változás nem elszigetelt jelenség, hanem egy szélesebb társadalmi átalakulás része.

A kormányzat és a fiatalok viszonyát illetően Nagy Ádám meglehetősen kritikus képet festett. Úgy látja, hogy a politikai döntéshozatal inkább rövid távú reakciókra épül, mintsem átgondolt stratégiára. „A perce akarja uralni” – fogalmazott. Példaként a lakhatási támogatásokat említette, amelyek láthatóan inkább tovább növelték az árakat, s ezzel még nehezebb helyzetbe hozták a fiatalokat.

 

Mama hotel, Papa bank

A lakhatás és az önálló életkezdés kérdése kapcsán arról beszélt, hogy egyre inkább kitolódik a felnőtté válás folyamata. A fiatalok később költöznek el otthonról, később alapítanak családot és nehezebben jutnak saját lakáshoz. Ez részben globális tendencia, ugyanakkor szerinte a megfelelő szakpolitikai válaszok hiánya Magyarországon különösen élessé teszi ezt a problémát.

A mentális állapot romlása szintén hangsúlyos téma volt az interjúban. Bár a legfrissebb nagymintás kutatások adatai nem nyílvánosak, azokat „csak néhány kiválasztott, felkent, magát kutatónak mondó MCC-s és századvéges kolléga ismeri”, Nagy Ádám szerint több forrás is arra utal, hogy a járvány időszaka jelentősen rontott a fiatalok mentális helyzetén, miközben mindez ma egy túlterhelt és részben leépülő ellátórendszerrel találkozik, ami tovább súlyosbítja a helyzetet.

Az oktatási rendszerrel kapcsolatban is éles kritikát fogalmazott meg. Úgy látja, hogy a magyar oktatás nem tudott érdemben megújulni, nem reagál a 21. századi kihívásokra. Ennek következménye nemcsak a romló nemzetközi eredményekben, hanem abban is megmutatkozik, hogy a diákok egyre kevésbé érzik magukénak az iskolát. Különösen beszédes példának nevezte, hogy egy korábbi MCC-s jelentés szerint az év legnagyobb oktatási innovációja a mobiltelefonok begyűjtése volt az iskolákban. "Így nincs mit csodálkozni azon, hogyan megy el mellettünk a mesterséges intelligencia, mennyire nem vagyunk felkészülve a cyberbullying ügyekre, vagy az adathalászat veszélyeire. Megint csak az történt, hogy uralni kellett a percet, ezért azt játszottuk, hogy elvesszük az iskola kapujában a telefont. Ma már nem nagyon törődnek a telefonok begyűjtésével, de akkoriban sikerült kirúgni a Madách gimnázium kitűnő igazgatóját, mert ő másképp látta a helyzetet” - vélekedett.

A beszélgetés végén szóba került az is, hogy a döntéshozatalban mennyire jelennek meg a gyerekek és fiatalok szempontjai. Nagy Ádám szerint ez sokszor háttérbe szorul, pedig nemzetközi egyezmények is köteleznék erre az országot. 

A lehetséges kiutakról szólva egy átfogó ifjúsági szolgáltatórendszer kialakítását nevezte az egyik legfontosabb lépésnek. Ennek része lenne többek között a helyi ifjúsági szolgáltatások megerősítése, a mentálhigiénés támogatás biztosítása és egy egységes szakpolitikai keret megteremtése. Szerinte csak így lehetne elérni, hogy egy kicsit komfortosabb világot teremtsünk a gyerekeknek, a fiataloknak.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)