„Vásároljon

Mi legyen? – Váradi Júlia karácsonyi gondolatai

24/12/2020 07:30

| Szerző: Váradi Júlia/Klubrádió

Más ez az idei karácsony - különösen nehéz azoknak, akik szeretteiktől távol kell töltsék az ünnepeket. Váradi Júlia is megosztja gondolatait, érzéseit a Klubrádió közönségével.

Legyen? Ne legyen? Mi legyen? Hogy legyen?

Vergődünk. Teszt mindenkinek? Elég biztonságos, ha negatív a teszteredményünk? Meddig legyünk tökéletesen lezárt karanténban a negatív teszt után? Hogy lehet így a karácsonyi vacsorára és egyáltalán az elkövetkező ünnepnapokra készülni? Vagy csináljunk úgy, mintha nem lenne december? Nem lenne karácsony? Nem lenne családunk? Nem vágynánk arra, hogy a hosszú hónapok távolság tartása után végre közelről láthassuk egymás élő tekintetét? Nem csak Skype-on, vagy Zoomon? Hogy szagolhassuk, érezhessük egymást? Hogy közelről és élőben is hallhassuk a gyerekek hangját? Nevetését? Nem bánom: sírását?

A szeretet mérőeszköze maradjon továbbra is a minél nagyobb távolságtartás? Csináljunk úgy, mintha kihagynánk ezeket a napokat, heteket, hónapokat a naptárunkból? Az életünkből? Csak képzeljük el azt, amire vágyunk? Mint amikor az éhezők vacsorarecepteket meséltek egymásnak a háború idején?

Március óta tanulok. Tanulok lemondani. Nyugalomban a fenekemen maradni. Figyelni magam és a hozzám legközelebb állókat. Hallgatni. Észrevenni olyasmit, amire korábban se időt, se energiát nem szántam. Végigmondani a mondatot. Végighallgatni a másik mondatát. Nem beleélni magam egyetlen terv megvalósulásába sem. Nem csalódni, ha nem úgy lesz, ahogy szeretném, vagy elképzeltem. Tudatosítani a szerencsémet, hogy egyelőre nincsen igazi baj a közvetlen környezetemben. Tudatosítani magamban, hogy hány embernek nem jut ilyen szerencse. Akinek lehet, megpróbálni segíteni. Kitalálni, mivel lehet jól kimutatni a szeretet a távolból, igazi mozdulatok nélkül. Készülni egy még bizonytalanabb, kiszámíthatatlan jövőre. Tanulom mindezt. De még nem tanultam meg!

A kertben a közös pinpong asztalon lesz az idei karácsonyfánk. Nagykabátban, meleg sálban, sapkában, kesztyűben esszük a levest, meg a többit. Koccintani messziről csak a poharak megcsillantásával  fogunk. Maszkban mosolygunk a másikra és maszkon át küldjük a puszikat.

És ugyanígy teszünk szilveszterkor.

És húsvétkor? Talán addigra felmelegszik… az idő …! ..és az életünk?