Meg lehet akadályozni Orbán EU-elnökségét
5/01/2024 09:30
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 236. cikke felhatalmazza az Európai Tanácsot – a tagországi csúcsvezetők testületét –, hogy minősített többséggel megváltoztassa a féléves tanácsi elnökség betöltésének a sorrendjét – írja az EUObserver.
Hogyan tudja megakadályozni az Európai Parlament Orbán Viktor EU-elnökségét? – teszi fel a kérdést Jaap Hoeksma holland jogfilozófus az EUObserver című brüsszeli portálon megjelent cikkében. A szerző árulásnak minősíti a magyar kormányfő tavalyi pekingi találkozóját Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és azt mondja, hogy az Európai Parlamentnek erre úgy kellene reagálnia, hogy elejét veszi annak, hogy a júliustól esedékes soros uniós elnökséget Magyarország lássa el. Bár az EP jogi eszközei korlátozottak az Európai Tanács belső eljárási rendjének a befolyásolását illetően, Hoeksma szerint létezik olyan stratégia, amellyel célt lehet érni, és az EP-nek már a júniusi választás estéjén meg kellene mutatnia, hogy képes harapni.
Felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 236. cikke felhatalmazza az Európai Tanácsot – a tagországi csúcsvezetők testületét –, hogy minősített többséggel megváltoztassa a féléves tanácsi elnökség betöltésének a sorrendjét. Az EP első számú stratégiai célja tehát az lehetne, hogy rávegye a tagállamokat a magyar elnökség felfüggesztésére. Ennek érdekében nyomást kellene gyakorolnia a tagállami kormányokra és törvényhozásokra. Ha pedig ez a stratégia nem érné el a kívánt eredményt, akkor az Európai Parlament ahhoz a mindeddig példátlan – Hoeksma megfogalmazása szerint úgymond nukleáris – opcióhoz folyamodhatna, hogy megtagadja az együttműködést a Tanáccsal. A cikk szerzője azzal érvel, hogy egyetlen rohadt alma nem teheti tönkre az egész hordónyi gyümölcsöt, a csaknem harminc demokratikus tagállamot nem szabad kitenni egyetlen illiberális autokrata szeszélyének.
Jaap Hoeksma emlékeztet arra, hogy Magyarország önként, szabad akaratából csatlakozott az EU-hoz, és hogy 2007-ben aláírta a Lisszaboni Szerződést, amely kimondja, hogy az Unió a tagállamok és a polgári értékek által vezérelt szervezete. Lisszabon óta a tagállamoknak ugyanazokat a követelményeket kell teljesíteniük a demokrácia és a jogállamiság terén, amelyek magát az Uniót is kötik. Márpedig Orbán – hangsúlyozza a holland jogfilozófus – az illiberális demokráciáról szóló, hírhedt 2014-es beszéde óta a konfrontációt keresi az EU-val, és mivel az EU, mint demokratikus államok demokratikus uniója összeegyeztethetetlen az illiberális demokráciával, a magyar kormányfő azt állítja, hogy az EU pusztán államok szövetsége. Saját kedve szerint óhajtaná költeni az EU pénzét, – idézőjel – Brüsszel bármifajta ellenőrzése nélkül.
Az önkormányzati választások tétje ismert
Az ilyenkor szokásos, „mit várhatunk a most kezdődő évtől” jellegű cikkek sorában az európai ügyekkel foglalkozó portálok megkerülhetetlen témája a már imént is említett júniusi – Magyarországon, miként a legtöbb uniós tagországban, június kilencedikei – európai parlamenti választás. A Politico amerikai portál áttekintése Magyarországot illetően kitér arra, hogy ugyanazon a napon önkormányzati választást is tartanak. Mint a cikk olvasói megtudhatják, Orbán Viktor miniszterelnök kormánya elzárta az országos és az uniós támogatásokat azoktól a városoktól, ahol ellenzéki a polgármester, és ezzel gyakorlatilag világossá tette, hogy ha nem a Fideszre szavaznak, akkor nem lesz pénz a helyi infrastrukturális projektekre. Budapest és más városok szavazóinak el kell majd dönteniük, hogy kitartanak-e az ellenzéki polgármesterek mellett, vagy inkább a forrásokhoz való akadálytalan hozzájutást jelentő kormánypárti jelölteket támogatják.
Mi jelentene győzelmet Ukrajna számára?
És most nézzük az ukrajnai háborút. Mi jelentene győzelmet Ukrajna számára? – erre keresi a választ Mark Leonard, a Külkapcsolatok Európai Tanácsa elnevezésű thinktank igazgatója, a Project Syndicate nemzetközi médiaszervezet révén számos orgánumban, köztük a bécsi Der Standardban megjelent cikkében.
A szerző emlékeztet arra, hogy az EU máig érvényes Ukrajna-stratégiája három pillérre támaszkodik. Az első, hogy addig kell támogatni az országot, amíg maradéktalanul vissza nem szerzi az oroszok által a háború kezdete óta elfoglalt területeket. A második, hogy Oroszországot gazdasági szankciókkal nemzetközi téren el kell szigetelni. A harmadik pillért pedig az jelenti, hogy a hidegháború lezárulta óta nem látott mértékben újra megnövekedett Európa függése az amerikai támogatástól.
Leonard szerint az EU-nak új Ukrajna-stratégiára van szüksége mindhárom pillér tekintetében. A harcmezőn patthelyzet állt elő, ami Oroszországnak kedvez, az irreális várakozásoktól övezett ukrán ellenoffenzíva nem érte el célját. Ennek folytán azt, hogy mi lenne az ukrán győzelem, nem kizárólag az Oroszországtól visszahódított terület alapján kellene meghatározni, hanem az is fontos, milyen jellegű lesz a háború utáni Ukrajna. Ha életképes demokráciává válik, és NATO-, valamint EU-tagságot nyer, az látványosabb győzelem lenne a konkrét területnyereségnél – érvel az elemző.
Emellett megkérdőjeleződött a szankciók hatékonysága is. Miután pedig valószínűtlen, hogy a háború végén Putyinék a vádlottak padjára kerüljenek Hágában, az EU-nak meg kell teremtenie a csatornákat ahhoz, hogy megértse a Kreml szándékait is – fogalmaz Leonard. Végül a harmadik pillért illetően az elemző úgy véli, hogy függetlenül attól, ki ülhet majd be a Fehér Ház ovális irodájába 2025 januárjában, Európának csökkentenie kell Amerikától való függését, többet kell fordítania védelemre.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2024.01.05., péntek 6:00
Riporter: Kárpáti János