„1%

Már biztos: farkasok támadtak birkanyájra Nógrádban – Farkasok és bárányok (3. rész)

18/08/2021 13:23

| Szerző: Kazinzi Károly

Emlékeztetőül: 23 juhot öltek meg vadállatok Mátranovák határában. A helyiek szerint tenyésztett, majd szétengedett farkasok lehettek. Két hét után megkaptuk a hivatalos választ.

A történet még mindig nem kerek, de cikksorozatunk harmadik, befejező részében (az első és a második részt a linkekre kattintva olvashatják el) mégis tisztul a kép. Az alábbiakban a Bükki Nemzeti Parktól kapott hivatalos válaszból idézünk. A park szakembere szerint a DNS-vizsgálat nem olyan egyszerű ilyen esetben. Nem mindegy, hogy ki veszi a mintát, milyen állapotban van az állat teste, például mennyire sütötte a nap, letakarták-e fóliával, és persze az sem mellékes, hogy mennyi idő után történik a mintavétel, hiszen a döghöz hozzáférhetnek a támadó állaton kívül más állatok is. Kérdésemre, hogy farkas ölte-e meg a juhokat, a válasz a következő: A támadás helyszínén talált szőrminta kutyától, míg a vizsgált tetemen gyűjtött nyálminta genetikai nyomok farkastól származnak. Azt tehát kimondhatjuk, hogy farkasok vannak a környéken.

Egy vadászati felügyelő szakember szerint egy őztrófeát vittek hozzá bírálatra. Ez úgy néz ki, hogy a koponyacsontnak azt a részét, amelyben a szarvak ülnek, kifőzik, aztán szépen ki lehet tenni a falra, vagy jó pénzért el lehet adni. A szakértőnek a trófea gyanús volt, megkérdezte, hogy hol van az elejtett őz teste. Megmondták. Elment, DNS-mintát vett a testből, majd azt és a koponyacsontból vett mintát laboratóriumba küldte, mert szerette volna tudni, hogy ugyanarról az állatról van-e szó. Az egyik jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy igen, ugyanazon állatról van szó, a másik azt, hogy bizonytalan a dolog, a harmadik pedig azt állítja, hogy a minták nem egy állatból származnak.

 

Rászabadult farkasok?

A faluban és a környéken arról is beszélnek, hogy nem csupán Szlovákiából, a hegyekből átkóborolt farkasok vannak a környéken, hanem tenyészetekből kiengedett ragadozók jelentek meg az utóbbi időben nagy számban, mert valakinek az az álma, hogy a vidéken újra legyenek farkasok. Ezt az elméletet a Bükki Nemzeti Park cáfolta:

A hasonló felröppenő álhírek hátterében, - melynek forrása nincs megjelölve, illetve minden objektív megalapozottságot nélkülöz -, csupán feltételezni lehet: olyan érdekcsoport tagjai állnak a hasonló álhírek terjesztői mögött, akik szemléletük, ismereteik hiányossága miatt nem tudják elfogadni a fokozottan védett nagyragadozók természetes úton történő, már évtizedek óta nyomon követhető megjelenését.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a nagyragadozó fajok, különösen a farkas előkerülő életnyomaiból kinyerhető genetikai információk alapján egyértelműen cáfolni tudja a "felröppenő hírt", az erre vonatkozó labormunka előzetes eredményei már két éve közzétételre kerültek, a Vadászévkönyv 2019. kiadásában. Az eddig elvégzett vizsgálatok teljes anyaga tudományos szaklapban jelenleg közlés alatt van.

Nem vadkár

Volt még egy fontos kérdés, hogy miért nem kapnak kártérítést azok az állattartók, akiknek vadon élő ragadozók okoznak kárt. A válasz annyi, hogy a nemzeti park a vadaknak nem tartója. Ők annyit tehetnek, hogy villanypásztor kihelyezésével, őrzőkutyákkal segítenek a gazdáknak a védelemben. Már 20 kuvaszt adtak át állattartóknak.

Egyébként az a juhász, akinek nyáját – immár bizonyítottan- farkasok tizedelték meg, a mai napig nem kapott semmiféle értesítést arról, hogy mi történt. Éjszakára megpróbálja zárni, védeni a juhokat, de tudja, hogy a ragadozók nappal is támadhatnak.

 
Szubjektív utószó
A történetet valószínűleg csak az érti meg igazán, aki valaha állatok közelében élt. Aki mondjuk papagájt tartott, vagy volt akváriuma, hogy csak a csendesebb, kevesebb odafigyelést igénylő teremtményeket említsük. Aki hajnalban felkel macskát etetni, mert különben az a fejére mászik az ágyban. Aki kutyát futtat kora reggel egy városi parkban, vagy bent tartja a lakásban éjszaka, mert a kutya már megérzi, hogy iszonyatos vihar közeleg és szűköl, az valamiért megteszi ezt. Talán azért, hogy legyen társa.
Azok az emberek, akikkel Mátranovákon találkoztam, hajnalban kelnek, mert az állatokkal foglalkozni kell, etetés van. Egyszerű ez, így volt mindig, és így is lesz. Úgy tűnik, hogy az ember alkalmazkodik az állatokhoz, de átgondolandó, hogy miért. Azok, akik juhokat, teheneket tartanak, szinte név szerint ismerik minden egyes jószágukat. Az állatok is egyéniségek. Ezt különösen lovaknál tapasztaltam, nem csak versenylovaknál, hanem egyszerű, fogatos lovaknál is. Egy ilyen vadtámadás megviseli a gazdákat, és most nem csak anyagi dolgokról beszélünk. Itt már érzelmekről is szó van.
Persze, a ragadozóknak is megvan a maguk joga.
Ami pedig az újságírói hátteret illeti. A hetvenes évek óta vagyok a szakmában, de nem tapasztaltam még ilyen félelmet. Persze "maszekban" elmondanak néhány dolgot a megkérdezettek, állami hivatalnokok, fontos pozícióban lévők, de interjúszituációban nem. Írásban kérik a kérdéseket, a válaszokat jóvá kell hagyatniuk a minisztériumban, vagy még följebb, a fene tudja. Pedig csak pár farkasról van szó. Kedves farkasok, ha nem tenyésztettek vagytok, volna itt tennivaló...

Szerző: Kazinczi Károly