Nem hiszik a nógrádi juhászok, hogy a vadonból jöttek a nyájaikra támadó ragadozók – Farkasok és bárányok (1.rész)

22/07/2021 21:31

| Szerző: Klubrádió/Kazinczi Károly

Feltehetően farkasok végeztek még júniusban szörnyű pusztítást egy nógrádi birkanyájban, Mátranovák közelében. Huszonhárom állat pusztult el, tíz súlyosan megsebesült. Kártérítés nem jár a gazdának. Több szakember és helyi lakos szerint nem az történt, amit elsőre gondolhatnák, a közbeszéd arról szól, nem a vadonban született, természetes élőhelyükön portyázó ragadozók támadtak a jószágokra. 

Nem ez az első eset a környéken. Támadtak itt már korábban is farkasok, láttak már medvét is, úgy mondják a faluban, hogy sakálok is kószálnak arrafelé, a hiúz jelenléte pedig bizonyítható. Mátranovák közel van a szlovák határhoz, át-átjönnek a hegyekből különböző vadak, ebben nincs semmi furcsa, a farkasok birodalma néhány száz  négyzetkilométer is lehet, azon belül mozognak, ahogy kedvük tartja. Azt mondják, hogy körülbelül kéthetente járnak vissza egy-egy helyre. Szóval az nem furcsa, hogy néhány példány, vagy család erre vadászik. Bár eddig főként az Aggteleki-karsztot látogatták.

 
Medvenyom Nógrádban
 

Ami igazán szokatlan, az az, hogy egész falkák jelennek meg egyszerre, egy helyen, egy időben, minden előzmény nélkül. Ráadásul olyan helyeken is, amelyek valahogy nem illeszthetők  bele a természetes vándorlás, terjeszkedés teóriájába.

Nem vadak?

Van több szakember is, aki azt mondja, hogy a farkasok tenyészetből származnak, és időnként szándékosan engedik őket szabadon. Az egyik informátorunk helyeket is megjelölt, sőt neveket is mondott, hogy kik foglalkozhatnak nem egészen legális tenyésztéssel. De még ha engedélyezett állattartásról is van szó, a szaporulattal úgy lehet papíron manipulálni, ahogy az illető akar, azt senki sem fogja igazán ellenőrizni. Ebben egyébként nagyon jó pénz van, farkasokat egy-egy filmforgatáshoz kölcsönözni, kimondottan jó kereset. Tudni olyan emberről is, aki óriáskígyókat nevel a háza aljában kialakított helyiségben – ami egyébként fürdőszoba lett volna –, hogy azokat cirkuszoknak adja el. Mátranovákon tehát elterjedt a szóbeszéd, hogy itt bizony tenyésztett farkasokat szabadítottak rá a vidékre, valaki még azt is állítja, hogy fültanúja volt egy beszélgetésnek, amikor is a környéken praktizáló egyik állatorvos azt mondta: azok a farkasok még be is vannak oltva. Akkor pedig nem lehetnek vadak a Tátrából – vonta le a következtetést az egyik helyi névtelen nyilatkozó.

 
Elszállítják az elpusztult állatokat
 

Hogy egyes szakemberek és helyi lakosok szerint mi lehet az oka az egész feltételezett, tehát eddig nem bizonyított, akciónak? A farkas Magyarországon is fokozottan védett faj. Lehet olyan természetvédelmi szempont, hogy ne haljon ki, maradjon meg a természetben. Csakhogy az általunk megkérdezett szakértő szerint a tenyésztett farkasok ilyen-olyan alfajok keverékei, lehet bennük mongol vagy éppen kanadai vérvonal is, így ezeknek kevés közük van a valaha az egykor a környéken élt európai szürkefarkashoz. Épp ezért szakértők szerint ezek a változatok egyszerűen nem ide valók. A falusiak egyszerűbben fogják fel a dolgot: valakinek odafent, az állami vezetésben az a mániája, hogy farkasokkal foglalkozik, kell neki a munka, meg főleg a pénz, "oszt ennyi". 

Hivatalos helyről nem erősítették meg, hogy lenne valamiféle tenyésztési, kihelyezési program. Földi Gyula – aki Mátranovákon gazdálkodik –, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség elnökségi tagja egyszerűen csak annyit kérdez: ha tudják, hogy szaporodnak a ragadozó vadak, miért nem szólnak időben a gazdáknak? Most függetlenül attól, hogy szándékos kieresztésről van-e szó vagy természetes folyamatról, azt észre kell venniük a különböző szervezeteknek, hatóságoknak, például itt a Bükki Nemzeti Parknak, hogy egyre több a ragadozó. Persze a másik kérdés meg az lehet, hogy ha veszélyes a környék ilyen szempontból, akkor miért itt juhászkodnak a gazdák? Nos, az utóbbi kérdésre elég könnyű választ adni. Ez a dimbes-dombos vidék nemigen alkalmas másfajta mezőgazdasági hasznosításra, mint legeltetésre, ami  ősi foglalkozásnak számít a környéken. Egy családfát nézegetve azt láttam, hogy az 1700-as évekig visszamenőleg (eddig vannak dokumentumok a famíliáról) nem volt más foglalkozású ember a felmenők között, mint juhász, köztük számadó juhász is, aki maga is jószágtulajdonos volt, vagyis nem csak az urak juhait vigyázta.

Folytatjuk!

Szerző: Kazinczi Károly