„Köszönjük,
Belső közlés

Lukács Flóra: Tizenegy sor vas

5/05/2024 08:50

| Szerző: Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

 | Szerkesztő: Bárkay Tamás

A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felvolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Lukács Flóra Tizenegy sor vas, 3–6–11 és Olajzöld című verseit hallgathatják meg a szerző előadásában.

2024. május 05. Belső közlés (2024.04.05.) Lukács Flóra: Tizenegy sor vas
00:28
00:00

A fiatal kortárs költő, Lukács Flóra Egy sanghaji hotel teraszán című első kötete három évvel ezelőtt jelent meg a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában, de a szerző verseit már a könyv megjelenése előtt, folyóiratpublikációi nyomán is jelentős szakmai elismerés övezte. A kötet megjelenése után láttuk vendégül a Belső közlés című zenés irodalmi  műsorunkban, ahol Szegő János beszélgetett vele és ahol azóta született újabb költeményeit is fölolvasta, amelyek a könyvében még nem szerepeltek.

 
Lukács Flóra költő
Youtube
 

Mától ezek közül a versek hallgathatnak meg hármat itt, a Klubrádió honlapján is.

2024. május 05. Belső közlés (2024. 05.05) Lukács Flóra: 3-6-11
00:44
00:00

Lukács költészete az irodalomban járatlanabb olvasó számára sok esetben nem könnyen megközelíthető, mivel felületi tartalmainak logikája alapján nehezebb követni, azonban hétköznapi olvasóként is szembesülhetünk ritka költőiségével, ha a versei mélyebb, belső jelentéseire, a költészetében megjelenő léttapasztalat érzékelésére hagyatkozunk, melyhez a mai értelmiségi életformához képest már páratlannak mondható szellemi és önmeghatározásbeli következetesség is társul: műveiből is úgy építi le a sallangot, ahogy pl. a nemi identifikációból; a nagyon kevés magyar értelmiségi közé tartozik, aki nem fél valóban önmagát követve határozni meg magát, nem egy csoport, származás, háttér vagy vágy részeként. Nem véletlen – ahogy idősebb pályatársa, Szilágyi Ákos a kötete fülszövegében is utal rá –, hogy fontos mintaképe az autonóman transznemű El Kazovszkij festő.

2024. május 05. Belső közlés (2024.04.05.) Lukács Flóra: Olajzöld
00:39
00:00

A versek eredeti, írott változata:

Tizenegy sor vas

Nézzük a síneket, nézzük a fényeket,

a házat, aminek emeletén fügefa nőtt

és feltörte a tetőcserepeket.

A kék füst foszladozik a lombok között.

Térdemből var- és anyagdarabokat kaparok ki,

a vasnak dőlve az ég felé feszítem a fejem,

kitátom a számat, esőt iszok, megéhezek.

Faljuk fel a minket követő fekete kutyát.

Derekadra tekerem a bőrét, csillapodjon a remegés.

Hajadba túrok, nem akarok érezni mást,

csak a festék szagát.

 

3–6–11

 

Nem futnak a lovak szombaton,

a lelátókon nem esznek sült krumplit ketchuppal,

nem isznak sört, turffal és cigarettával kezükben,

akik harminc éve szorítják saját combjukat

minden befutónál.

Feketék a kivetítők,

a paták nyomát elmosta az eső.

Mellkasomban dobognak,

torkomban fújtatnak,

én izzadok helyettük takarók alatt.

Fűszeres szél fúj,

nem futnak még a kondenzcsíkok sem az égen.

A berlini kéket, a párizsi kéket,

az aquamarint nézzük.

Nem adnak hangot a színek.

Egyre több sün jár a kerületben.

Ott születik a félelem,

ahol több macskát látok egy nap,

mint élő embert.

Girhesek, nyüszítenek, egymás húsába tépnek.

A véletlent keresem, nyakán áfonyaillattal.

 

Olajzöld

 

Mezítláb futsz felfelé a folyékony betonon

a szalagkorlát, fagyott pókhálók és vastraverzek mellett.

A kipreparált, olajzöld érrendszert figyeled,

a föld alól kibukó, meztelen gyökereket.

Egy átjáró-barlangba bújsz. Megpihensz.

Összehúzod magadon a bőrt.

Bal kezedben egy denevér forró teste.

Füstöt fújsz a völgyre,

kétségbeesve szuggerálod a fekete kérget,

amibe jeleket véstek. Nem tudod olvasni őket.

Talpadban érzed az időt, ahogy a kopott kövekből

a nedvesség a bőrbe szivárog.

Valaki közeledik, hallod.

A szégyentől kijózanodva megtörlöd az arcod,

kilépsz a ködbe, eltűnsz.