Lendvai Pál: Orbán menekül a felelősség elől
29/04/2026 07:14
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
A Der Standardban megjelelent kommentár szerint a bukott miniszterelnök lehet, hogy inkább a saját jövőjére fókuszál, mintsem politikai közössége újjászervezésére. Orbán bukása nem jelenti a szélsőjobboldali hálózatok és agytrösztök végét, de csapás azok finanszírozására is. Az izraeli ellenzéket is inspirálhatja a magyarországi ellenzéki győzelem. Nemzetközi lapszemle.
Lendvai szerint a magyar igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének és működőképességének a helyreállítása nyomán gyorsan felfedhetővé válik Orbán családja és baráti köre vagyonának a forrása és kiterjedése. Több kommentátor felteszi a kérdést, egyáltalán visszatér-e Orbán a tervezett nyári amerikai útjáról? A Der Standard szemleírója felidézi, hogy húsz évvel ezelőtti választási veresége után Orbán új ellenzéki mozgalmat hozott létre, és ezzel megteremtette 2010-es győzelmének az alapjait. Tekintettel a most hátrahagyott morális és gazdasági romhalmazra, a vezető funkcióra való igénynél reálisabbnak látszik az, hogy menekül a felelősség elől – vélekedik Lendvai Pál.
Orbán bukása csapást mért ugyan az európai és azon túli szélsőjobboldali hálózatokra, agytrösztökre és azok finanszírozására, de nem jelenti azok végét – hangoztatja az ukrán Anton Sehovcov, a bécsi székhelyű Demokratikus Integritási Központ igazgatója, a CEU vendégprofesszora az EUObserver brüsszeli portálon megjelent cikkében.
A szerző felidézi, hogy amikor Magyarország a 2015-ös menekültválság idején nem volt hajlandó kivenni a maga részét az EU-n belüli tehermegosztásból, Orbán a "keresztény Európa" védelmezőjeként állította be magát, migránsellenes retorikája pedig hivatkozási pont lett sok olyan európai szélsőjobboldali párt számára, amely kihívást intézett saját kormányának menekültpolitikája ellen. Orbán ismételten konfrontálódott az uniós intézményekkel, gyakran csak korlátozott ellenállásba ütközött, és megerősítette a saját pozícióját az európai szélsőjobb vezetőjeként. Nemzetközi hálózatokat hozott létre, és exportálható modellként hirdette saját kormányzati gyakorlatát. Ez 2024-ben tetőzött a Patrióták Európáért elnevezésű európai parlamenti frakció megalakításával.
Az idei parlamenti választás azonban megmutatta – folytatódik az eszmefuttatás –, hogy az illiberális állam építése nem bizonyult tartósnak, és az Orbán-rezsimet végül is pontosan az az erő zúzta szét, amelyről Orbán addig azt állította, hogy annak ő az egyedüli képviselője, vagyis a nép. Lehet-e megszégyenítőbb egy populista számára, mint az, amikor saját nemzete ilyen döntő mértékben utasítja el? – fogalmaz Sehovcov.
Ezután a szerző részletesen ír a Mathias Corvinus Collegium, az MCC, a Fidesz tehetséggyára és elemzőműhelye létrehozásáról, az MCC brüsszeli jelenlétének a megteremtéséről, jelentős pénzzel való ellátásáról. Hangsúlyozza, hogy az MCC-nek szilárd, hosszútávú működést is lehetővé tevő anyagi forrásokat biztosítottak konferenciák szervezéséhez, hálózatépítéshez, publikációs tevékenységhez, illetve médiaplatformokhoz, Orbán ideológiai elképzeléseinek szolgálatában.
Most pedig arról, hogy a Die Zeit című tekintélyes német hetilap internetes változata a magyar országgyűlési választások kimenetelét immár úgy emlegeti, mint magyar modellt, amelynek a sikerre vitele akár Izraelben is elképzelhető. A kommentátor, Jan Ross szerint Benjamin Netanjahu nem azonos Izraellel, és ezt ősszel be is akarja bizonyítani Naftali Bennett volt kormányfő, valamint Jair Lapid ellenzéki vezető. Az ő szövetségkötésük egyfajta sajátos Magyarország-forgatókönyvbe vetett reményen alapul.
Mit kell ezen érteni? Legfőképpen azt, hogy – miként arról mostanság Izraelben elég sokat beszélnek – Magyar Péter nem baloldali, hanem sokkal inkább konzervatív politikus, aki legyőzte Netanjahu barátját, Orbán Viktort. A Die Zeit elemzője úgy látja, hogy Bennett és Lapid jobbközép szövetségével az izraeli ellenzék ezt a példát kívánja követni. Egy olyan országban – fogalmaz Jan Ross – ahol a békére és progresszióra vonatkozó víziókat pillanatnyilag a legmélyebb bizalmatlanság övezi, ez jelenti az egyetlen reális reményt a hatalomváltásra.
A német újságíró hangsúlyozza, hogy a közel-keleti válság úgynevezett kétállami megoldása – tehát Izrael mellett az önálló Palesztina megteremtése – izraeli kormányváltás esetén sem tűnne fel a láthatáron.
A lapszemlét meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
