Két csodás „hangbirtokos” – Béres Ilona és Harcsa Veronika vendégeskedett az Ötösben

Béres Ilona már a színművészetis felvételijekor felhívta a figyelmet zengő orgánumára, amikor Básti Lajos előtt rákezdett a „Bölcsődal kicsi négerek ébresztésére” című Nicolas Guillén-költeményre. Kislánykorában meghatározó volt számára Mezei Mária hanghordozása, gyakran utánozta is odahaza. S akkor még elképzelni sem tudta, hogy pár évvel később a lányát fogja játszani a Warrenné házassága című színdarabban. Kislányként nézőtéri sikításaival hívta fel magára a figyelmet első színházlátogatásakor, amikor a Tamás bátya kunyhóját nézte meg nővérével, aki hogy tompítsa húga hangerejét, cérnakesztyűs kezével próbálta betapasztani Ilona száját. De nemcsak hangokról, hanem tekintetekről is szót ejtettünk a délelőtti beszélgetésben. Tomanek Nándor átható színpadi pillantásairól, amihez hasonló tisztaságot sok évvel később Bubik István szemében is látott a Tartuffe egyik előadásán. Béres Ilona felidézte egyik legnagyobb filmsikerét, az Aranyembert, ami után az országban minden harmadik születendő kislány a Tímea keresztnevet kapta. A hatalmas filmsiker a művésznő gázsiján kevésbé mutatkozott meg: a szerepért kapott 2700 forintból mindössze egy télikabátra futotta, aminek a gallérjára már nem is tellett.

Felidéztük a Kossuth-díjas színésznő nagy színházi korszakait is. A Madách Színházat valóságos templomként lakta be, bár úgy érzi, 22 évesen ő még túl fiatal volt a társulatnak. Nem is kapta meg azokat a szerepeket, amikkel ő igazán berobbanhatott volna. Így Básti Lajos csábítására, átment vele a Nemzetibe, majd aztán később a Vígszínházba, amely sokáig a második otthonának számított. S ahol sok remek szerepet kapott Várkonyi Zoltántól. De nemcsak a régi, nagy rendezőktől kapott méltó szerepeket, hanem sorra, a fiatal rendezőktől is. Érdekes módon többen is férfi főhősöket láttak benne. Kovalik Balázs Sujszkij herceg szerepét osztotta Béres Ilonára a Borisz Godunov Örkény színházi előadásában. Majd Weöres Sándor Theomachiájában Kronos szerepét kapta meg Balázs Zoltán rendezőtől. Ebben szerepe egy részét visszafelé beszélve kellett megtanulnia, s ez mindmáig benne van a memóriájában, így Béres Ilona nagy kedvvel idézett is műsorunkban ebből a szerepéből.

Sajnos az utóbbi évben nélkülöznünk kell őt betegségei okán, így a karanténosabb élet nála már korábban elkezdődött. Amit komolyzenei felvételek nézésével és remek könyvekkel színesít. Ebben is követi édesapja példáját, aki mindig egy aktatáskányi könyvvel érkezett kispesti otthonukba a közeli könyvtárból. Az utóbbi hónapokban igazi szellemi kalandot jelent számára újraolvasni régi kedvenc könyveit. Ilona gondolataiban azért mindmáig ott van a színház is, s ha már megerősödik, talán egy irodalmi esttel térhet vissza. Addig is Isten éltesse június 4-i születésnapján!

Harcsa Veronika 15 éve robbant be a hazai jazzéletbe. „Nyitányként” egy hazai lemezboltba nyitott be, s nem kifejezetten vásárlási szándékkal. Egy demo lemezt vitt az üzletvezetőnek, hogy ha tetszik, akkor árulná-e? Ebből aztán az lett, hogy ez a lemez még Japánba is eljutott, s ott a nemzetközi sikerlistákra is felkerült. Szinte előbb lett ismert Japánban, mint idehaza. Határok nélküli énekesnő. Aki első színpadra lépésekor még Metallicát énekelt. Az utóbbi néhány évben pedig a jazz mellett költőink verseit is megzenésíti, sőt Debussy dalait is énekli hárfakísérettel. Nála is meghatározó volt az otthon kapott szellemi „batyu”. Édesapja a vasárnapi ebédek után mindig Puccinit hallgatott. Leginkább a Pillangókisasszony zümmögő kórusa szenderítette álomba a családfőt. Nem véletlen, hogy Veronika vágyálma is az volt, hogy egyszer a Toscát elénekelje. Jelenleg „még csak” Debussynél tart.

De Veronika pályafutásában nemcsak a zene jelent hihetetlen egyveleget. Leányka korában néptáncolt, s ebben az otthoni, budakalászi közeg is meghatározó volt. Az a sváb szellemiség, amely abban a régióban a délszláv kultúra hazai bölcsője, s elindítója olyan nagy nevű muzsikus csapatoknak, mint a Vujicsics és a Söndörgő zenekarok. Később minden egyéb területen is megjelenik Veronikánál a sokrétűség. Matematikai érdeklődését a Műszaki Egyetem informatikus szakán teljesítette ki, miközben – ezzel párhuzamosan – a jazz tanszakot is elvégezte a Zeneakadémián. Mesterdiplomáját Brüsszelben szerezte. S gyakran ingázott London és Budapest között is. Koncertjeivel körbeutazta Európát, tavaly még Ázsiát is. Egy éve úgy döntött férjével, hogy most már tartósan hazatérnek Budapestre. Ez a szándék az utóbbi 3 hónapban igazán kiteljesedett náluk is, karanténos kötelékben. Amely Veronika számára új kihívásokat jelentett. Maga sem gondolta volna egykoron, hogy spenótot és retket ültet. Továbbá kovászt nevel, s naponta kenyeret süt. Alkotni minden területen, improvizatív módon – ez akár mottója is lehet Harcsa Veronikának.