Képes-e Európa adaptálódni az új korszakhoz?
30/01/2026 05:48
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A tét nem csupán a liberális-föderalista brüsszeli intézmények megvédése, hanem ennél sokkal alapvetőbb dolog, az egész kontinenst érintő civilizációs kérdés. A politikai szabadság, a képesség a saját sors kollektív meghatározására – figyelmeztet a Le Monde.
Fel kell találni az új szociális föderalizmust,
a demokratikus államok ezzel adjanak választ a birodalmaknak – szorgalmazza minapi szerkesztőségi kommentárjában a párizsi Le Monde.
A vezető francia liberális lap szerint az Európai Unió ma bárányként álldogál a farkasok között, és igencsak eljött az ideje annak, hogy új, nemzeteken átnyúló társadalmi szövetséget hozzanak létre, a demokrácia megvédésének közös érdeke jegyében. Új korszakba léptünk, és azt ugyan még nehéz előre látni, milyen formát ölt majd a most formálódó világ, de néhány tendenciát nem lehet félreérteni – írják a szerkesztősági cikkben, és hozzáteszik: Nicolas Maduro elrablása, Donald Trump azon vágya, hogy rátegye kezét Venezuela olajforrásaira, valamint a Grönlanddal kapcsolatos fenyegetés nem tekinthető egymástól független incidensnek, hanem a globális rendszer tartós és alapvető változását jelzi. Valószínűleg a birodalmi hódítások új korszakába lépünk, amit a pénzügyi, természeti, munkaerő- és egyéb források fölötti ellenőrzésért folyó versengés jellemez. Az úriemberi kereskedés és a nemzetközi jog már nem releváns. Ezt az új kapitalista rezsimet azt jellemzi, hogy a nemzeti érdekekre való hivatkozással, az erősebb fél jogát érvényesítve ragadják el a forrásokat, és ejtik zsákmányul az értékeket. A politikai és gazdasági értelemben vett gyenge övezeteket vazallusi vagy gyarmati szerepbe kényszerítik a birodalmi központok körüli periférián.
A Le Monde meglátása szerint az Egyesült Államok abba az irányba mozdul, hogy egy húron pendüljön az orosz és a kínai hatalommal. Eközben Európában a király meztelen, az EU a jelek szerint nagyrészt megbénult, hiányzik belőle a rugalmasság. Összességében az unió liberális-föderalista logikára épül: liberális egységes piac, szabad és torzításmentes verseny, a tőke szabad mozgása, független Európai Központi Bank, szabadkereskedelmi megállapodások, nagyon szerény költségvetés, valamint az iparról és a szuverenitásról való lemondás az amerikai védőernyőre hivatkozva. A globális változások, amiknek szemtanúi vagyunk, ezt az egész liberális-föderalista eszközrendszert idejétmúlttá teszik.
Képes-e Európa adaptálódni ehhez az új korszakhoz? – teszik fel a kérdést a francia liberális kommentátorok. Szerintük a tét nem csupán a liberális-föderalista brüsszeli intézmények megvédése, hanem ennél sokkal alapvetőbb dolog, az egész kontinenst érintő civilizációs kérdés. A politikai szabadság, a képesség a saját sors kollektív meghatározására - a demokrácia fennmaradása az, ami kockán forog. Az autokráciák, a közhatalomra támaszkodva a jelek szerint képesek besorozni a társadalmat és a gazdaságot ragadozó jellegű nemzeti érdekeik szolgálatába.
Mit ért a Le Monde az általa szorgalmazott „új föderalizmus” alatt? Mint a szerkesztőségi kommentárban olvasható, azt, hogy lépjenek túl a liberális-föderalista szakaszon, és úgy fogják fel az európai demokráciák szövetségét, mint a demokrácia „központi bankját”, amely valamennyi európai társadalom számára garantálja a demokratikus létforma gyakorlásához szükséges összes konkrét feltételt, mind a birodalmakkal szemben, mind a tagállamokban ezeknek segédkezet nyújtó nacionalista erőkkel szemben.
Amennyiben a hallgató – velem együtt - még csak próbálja értelmezni, hogy miként is értsük mindezt, nincs oka aggodalomra a saját szövegértési képességeit illetően: a szerkesztőségi cikk hangsúlyozza, hogy ennek az újfajta szociális föderalizmusnak a tartalma nagyrészt még feltalálásra vár. Nem csak azt kell kiötleni, hogy milyen választ adjanak a demokratikus államok a birodalmaknak, hanem azt is, hogy milyen feltételeket alakítsanak ki a nemzetközi kapcsolatokban, különösen a globális Déllel való viszonyban, meghaladva a múltból örökölt, dominancia által jellemzett viszonyt.
A kommentár szerzői szerint az általuk szükségesnek mondott új szociális-föderalista szellemiségnek emelőkarként kellene szolgálnia az európai társadalmak újramobilizálásához, mert e társadalmak gyengesége teszi lehetővé az olyan autokratikus rezsimek számára, mint amilyen a magyar Orbán Viktoré, hogy bezárják saját népüket a nacionalizmusba, és fausti alkura vegyék rá a birodalmakkal.
A Le Monde szerint új transznacionális társadalmi szövetséget kell építeni minden olyan érdekelt tényező bevonásával, amely ma még széttöredezetten létezik mind az európai, mind a különböző nemzeti keretek között.
A lapszemlét meghallgathatják a cikk elején elhelyezett lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)
2026.01.30., péntek 7.00
Szerkesztő: Kárpáti János
