Kell egy csapat! – A Világtalálkozóban: Sándor Pál és Szécsi Zoltán

Már 8 évesen a moziban lógott Palika (ahogy a mai napig is mindenki hívja a 80 esztendős filmrendezőt, Sándor Pált). Alig 19 évesen került a Könyves Kálmán körúti legendás 2-es filmtelepre. Igazi lótifutiként a szakma minden csínját-bínját kitanulta, hogy aztán évekkel később megrendezze a hazai filmtörténet örökbecsű darabjait: pl. a Ripacsok, vagy a Régi idők focija című filmeket. Ezek pedig megalapozzák az életfogytig tartó barátságokat is. Például Kern Andrással és Garas Dezsővel. 1973-ban is tudta, hogy "Kell egy csapat!", sőt azt is, hogy a filmkészítés nemcsak csapatjáték, hanem egymás és a világ szeretete, lelkesedés, tiszta életöröm. Bár neki a kapcsolatok intenzitásával voltak némi problémái. Palika ugyanis sajátosan, olykor évekre szüneteltette ezeket a kapcsolatokat. Kadarkai Endrének most azt is elmesélte, hogyan oldotta fel a 8 éves csöndszünetet Kern Andrással. Heves temperamentum jellemzi, gyakori kifakadásokkal. Bár mindig tudott bocsánatot kérni, sőt megbocsátani, de ezekhez idő kellett. Sokszor évek! Gyakran kiemelte interjúkban: „Sokat ordítozok egy-egy forgatáson, ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy az emberek, a színészek szeretnek velem dolgozni. Talán érzik már, hogy milyen széles amplitúdón dolgozik egy rendező – szakmailag és érzelmileg. Ilyenkor én szellőztetek! Minden kijön belőlem hangerőben. Ezért nem kapok infarktust. Igen, én egy hisztérika vagyok. Ha a forgatáson a színészeimnek 1000 fokon kell lázban égniük, akkor nekem 1100 fokon kell égnem!”

Ugyanilyen heves vérmérséklet jellemezte magánéletét is. Nem hiába éli harmadik házasságát. Mostani felesége (Safranek Anna) manökenként állt kamerája elé: egy divatfilm forgatása közben ismerte meg. Ráadásul az ellenszenv hozta össze őket, Palika kifejezetten csúnyának találta „Safit”, megszólalásaitól pedig szinte övsömört kapott. Mégis élete legtartósabb kapcsolata született meg akkor és ott.

Sándor Pál el tudta engedni a kamerát hosszú évekre, amikor a rendszerváltozás előtt néhány hónappal felcsapott filmes és televíziós producernek, és mások álmainak megvalósulását segítette. De ez is csak egy kitérő volt, visszatalált a rendezéshez. Legutóbb a Vándorszínészek című filmjét láthatta a közönség, s újabb terveken is dolgozik, pl. Szabó Istvánnal. Mert a film: örök szerelem. „Ha rendezőként mögötted van 60-80 ember, fantasztikus az érzés, amikor érzed a hátadon, hogy érted vannak és érted izgulnak! Mert egyedül nem megy! Kell egy csapat”.

Hogy milyen az igazán jó csapat, ezt másik vendégünk Szécsi Zoltán, a legendás „Szecska” is el tudja mesélni. Kapusként a vízilabdás aranycsapat játékosa volt, s három olimpián szólt neki a magyar himnusz, a dobogó legtetején. Fiatal filigránként hamar megkapta a „röpdöső” jelzőt. Hogy milyen volt viszonya a srácokkal, s a mesteredzővel, Kemény Dénessel, erről - eddig még nem hallott történetekkel -, őszintén és kendőzetlenül a Világtalálkozóban beszélt szinte először.

Zolit és nővérét édesanyja egyedül nevelte fel. Tíz éves volt, mikor édesapja elhunyt. Majd aztán Angliában dolgozó nővérét is igen korán elveszítette. A több lábon állást nemcsak ő, de a csapat legtöbb játékosa már ideje korán megérezte. Nem véletlen, hogy sok játékos neve előtt ott áll a doktor titulus. „Szecska” a földben és a mezőgazdaságban látta meg a B-tervet. Ma már aranykalászos gazdaként is tevékenykedik ősei földjén, 180 hektáron gazdálkodik. De nem lett hűtlen a medencéhez sem: jelenleg az Egri Vízilabda Klub elnökeként dolgozik, s láthatjuk még őt aktív játékosként is, az „öregfiúk” Millenium Masters csapatában, legendás egykori csapattársaival.

A medence mindig jó gyógyír volt, remek menekülési útvonal lelki válságok idején. „A játék elhivatottá teszi az embert. A víz pedig lemossa az embert, ha baj van”. Például válás idején. Azt az időszakot gyermekei is megsínylették akkor, de az idő mindenre gyógyír. Új család, új élet. S a beszélgetésben is érezhető az újra meglelt harmóniája. „Az olimpiai dobogón állni felejthetetlen érzés, ám egy belvárosi ügyintézős, kocsival szaladgálós, kipufogógőzös nap végén a kömlői határszemle mindenképpen felüdülést jelent”.

Az igazán oldott, kacagásokban és feszült csöndekben is gazdag beszélgetésre mi bekészültünk vaníliás karikákkal és kólával – Szécsi Zolihoz igazodva. S hogy miért éppen ezekkel, nos erre is van megoldó kulcs, ha meghallgatják, vagy megnézik mostani vendégpárosunk egyórás találkozását.

Itt meg is nézhetik rögtön - és ha feliratkoznak a YouTube-csatornánkra, nem maradnak le a többi adásról sem.