„Vásároljon
Esti gyors

Indián vagyok – Dési János jegyzete

9/08/2021 18:00

| Szerző: Dési János/Klubrádió

Gyerekkoromban, hát igen, rengeteg indiános filmet néztem, s rövidesen én voltam Csingacsguk, az utolsó mohikán. De itt még nincs vége. Egy idő után, mert akkor már olvasni is tudtam, Winnetou is én lettem. És kész, ennyi az egész. Nyilvánvaló a veszély.

2021. augusztus 09. Esti gyors-részlet (2021.08.09. Dési János jegyzete)
03:35
00:00
Most következő jegyzetünk 18 éven fölülieknek való, ahogy egyébként maga az élet is.

Honfitársaink egy jelentős része úgy véli, ha gyerekkorunkban mondjuk a tévében arról látunk-hallunk hogy léteznek homoszexuális emberek, akkor könnyen mi is azzá válhatunk.

Szerintem ebben lehet valami, hadd hivatkozzam saját példámra. Most nyilvános, ahogy ma mondani szokás, coming out következik. De csak egyszer mondom el, tessék nagyon figyelni.

Gyerekkoromban, hát igen, rengeteg indiános filmet néztem, s rövidesen én voltam Csingacsguk, az utolsó mohikán. De itt még nincs vége. Egy idő után, mert akkor már olvasni is tudtam, Winnetou is én lettem. És kész, ennyi az egész. Nyilvánvaló a veszély. Más kérdés, hogy később végignéztem az Iskolatévében egy sorozatot a fizikai nagyjairól, de nemhogy Einstein nem lettem, még Newton második tételéből is alig tudtam megírni az iskolai dolgozatot. Később megnézzem több filmet a szőke hercegekről, aztán sokat olvastam Casanovától és -ról  – mit mondjak, a módszer még finomításra szorulhat, mert hát nem lettem Casanova, még akkor sem, ha kifejezetten kedvelem a szexualitás öncélú ábrázolását az irodalomban – amely most tiltott tevékenységgé válik a könyvpiacon. És ez így helyes, nálunk otthon apám Lőwy Árpád verseit a könyvespolc hátsó sorában tartotta, Faludy György Villonjával, bár azt hiszem, nem kifejezetten gyermekvédelmi okokból, hanem inkább, mert attól tartott, hogy valamelyik vendég meglátja és kölcsönkéri. Mindenesetre, nálunk szóbeli hagyományként terjedt inkább, a „lófaszt tudnak kendtek – nem magyarul.”

Megjegyzem, a szexualitás öncélú ábrázolását a tornatanár, bizonyos Imre bácsi sem szerette, mert sűrű kokikat osztott ki, amikor kiderült, hogy a Tibi 2 forintot kér, hogy átlapozhassuk a német pornólapját és tízet azért, hogy egy napra hazavihessük. Imre bácsi a család szentségéről és a kommunista embertípusról tartott rövid, de velős előadása után a lapot elkobozta és azzal a tornaszertárba vonult, hogy később igen elégedett vigyorral a képén vezényeljen nekünk fekvőtámaszokat, hogy elmenjen a kedvünk az efféle disznóságoktól. Megjegyzem, akkor sem ment el és másra sem vágytunk, mint a szexualitás öncélú ábrázolására, ha máshol nem a Lövölde téri újságosnál beszerezhető NDK-s Das Magazinban. Ma az internet korában, amikor egy alsós minden bizonnyal nagyobb rutinnal rendelkezik az internetes tartalom keresésében mint egy fél magyar kormány, még ennyi sem kell. Két kattintás, és még Kaleta és Borkai is elpirulna a látványtól.

Mire az egész? Egyrészt most 3 percig én sem Mészáros – aki Orbán – újabb rablásairól beszéltem, másrészt, a könyvkereskedelem még nem az Orbán rezsim felségterülete. Jól irányzott büntetésekkel szét lehet talán verni ezt a világot is. És akkor hűvös hajnalokon majd újra itt lebeg felettünk egykori barátom, Szász Pista szelleme, aki jó áron hozta a szamizdatot. Akkor Orwellt, ma öncélú malackodást.

Dési János jegyzete a 2021. augusztus 9-i Esti gyorsban hangzott el.