Horn Gábor: Mintha Orbán nem tudná, hogy mi folyik Magyarországon

Orbán Viktor washingtoni útjáról és Rónai Egonnak adott interjújáról kérdeztük Horn Gábor politikai elemzőt, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnökét a Megbeszéljük pénteki adásában. Azt mondta: kétségtelen, hogy mondjuk 2024 februárja óta most láttuk először, hogy Orbán nem egy-két napra, hanem akár egy-két hétre is visszavette a tematizálást, a kommunikáció irányítását. A műsorban is erről beszélünk, jelezte, és nem arról, hogy Magyar Péter rendezvényén hányan voltak, hogy mi van a nyugdíjemeléssel, vagy hogy mennyire van rossz állapotban a magyar gazdaság. Tehát azt gondolja, hogy ez, a nemzetközi porond használata a hazai belpolitikában, tehát a külpolitikai kapcsolatrendszer, az a fajta orbáni világpolitikai arculat, amit ő megépített, az komoly siker.

„Én magam persze nem örülök ennek, és inkább szégyenérzet fog el”, de kétségtelen tény, hogy ennek a szélsőjobbos szubkultúrának, ami a világban ma terjeng, és egyre inkább veszélyezteti a hagyományos polgári demokrácia intézményrendszerét, Orbán Viktor az arca, a jelképe. Ezért nem mindegy mondjuk Trumpnak sem, hogy mi történik Orbánnal, ezért vállalkozik arra, hogy így, messze a tényleges súlyánál nagyobb külsőségekkel fogadja Orbánt és a csapatát kint Washingtonban. Ezt próbálja meg Orbán tulajdonképpen, utolsó kétségbeesett húzásként, „én így értékeltem ezt, a nemzetközi tér felhasználását” eladni idehaza. Az itthoni kudarcok, a kommunikációs kudarc, de leginkább a gazdasági társadalmi kudarcok elfedésére.

Úgy fogalmazott: Orbán kivitte a sleppjét Amerikába, azok ott mutogathatták magukat, bár óriási kommunikációs hibákkal. „Hát én ezt nem fogom elfelejteni, mikor a magyar szuverenista kormány tagjai a repülőgép előtt állnak Make America Great Again feliratú sapkákkal, azért ez, hogy mondjam, mindent elmond arról, hogy azért Rogán Antal elkelne még itt a csapatba”. Vagy mondjuk „a hajbókoló Orbán és Lázára Trump előtt, amit én persze értek, egy hiú embernek meg kell adni, amit ő szeretne, de hát nem kell erről fényképeket készíteni büszkén, amint aláíratják a sapkájukat”.

A szankciómentesség időtartamáról azt mondta: hogyha úgy jött volna haza Orbán, hogy legalább egy év, és aztán majd meglátjuk, ugyanilyen győztesként el tudta volna adni, teljesen fölöslegesen ásták bele magukat abba, hogy tulajdonképpen csak addig van ez az egész, amíg Orbán van. És akkor végül is mi a fontos Orbán Viktornak? A magyar nép gazdasági helyzete, biztonsága, vagy a sajátja? – kérdezte műsorvezetőnk. Ez egy önleleplezés – válaszolta Horn Gábor, hozzátéve: Orbánnak csak az számít, hogy ő nyerjen.

Az amerikai út sikertörténetből mára egy kérdőjelekkel teli, kudarcos történetté kezd válni, és bizonyos értelemben hasonlót gondol az említett interjúról is az elemző. Orbán Viktor 15 éve nem áll szóba nem propagandistákkal, és bár „lehet ilyet-olyat mondani az ATV-ről, Rónairól, azt biztos nem lehet mondani sem az ATV-ről, sem Rónai Egonról, hogy a propagandagépezet szerves részei lennének”. Ilyen értelemben azt gondolja, hogy ez egy kikényszerített előrelépés, ami szerinte mindannyiunknak a javára szolgál, mert kicsit jobban megismertük Orbán tényleges gondolatait a világról.

Úgy látja: az interjúban Orbán tulajdonképpen bevallja, hogy hogyan veszítette mindenféle morális és értékbeli kötődését a Putyinnal folytatott kapcsolat kiépítésében. „Rémisztő volt számomra”, ahogy bevallja, hogy ő 2009-ben megállapodott már mindenféle felhatalmazás nélkül. „Ugye 2009-ben emlékeim szerint nem Orbán Viktornak hívták a magyar miniszterelnököt” – jegyezte meg.

Azt gondolja, hogy a legrémisztőbb ebben az egész interjúban, a legleleplezőbb, amikor a hazai dolgokhoz érkeztek. Tehát Orbán mintha nem tudná, hogy mi folyik Magyarországon, mintha nem látná, mintha a meglepetés erejével hatna rá, hogy Magyarországon gyermekszegénység van, hogy Magyarországon a nyugdíjasok komoly nehézségekkel, elszegényedéssel küzdenek, hogy a Matolcsy-féle gazdasági csoda oda vezetett, hogy a magyar gazdaság már lényegében működésképtelen azokban az elemeiben, amelyekhez az államnak köze van. Tehát egyszerűen elképesztő volt, ahogy Orbán nem ura a beszélgetés ezen részeinek. „Én a zavart nem is annyiban abban láttam, hogy őt már idegesíti, hogy itten visszakérdeznek, hanem abban láttam, hogy nem tudja a választ”.

Összességében azért a közvélemény nagy része ebből azt látja, hogy Orbán megpróbál nyitottabb lenni, megpróbál hozzáférhetőbb lenni az ország azon feléhez is, akik nem elkötelezett Fidesz-hívők – mondta az elemző. Megjegyezte azt is: szerinte nem véletlen, hogy ugyanaznap, amikor a miniszterelnök az interjút adja, bejelenti a gazdasági csúcsminisztere a nagyon elkeserítő, rossz híreket, a nulla növekedést, az 5%-os hiányt, az 5% körüli inflációt, a beruházások elmaradását. Lényegében a magyar gazdaság reménytelen helyzetét.

Tehát az a világ, amit Orbánék felépítettek, az nem egyszerűen recseg, hanem összeomlófélben van. És minden olyan kommunikációs eszköz lényeges, ami azt szolgálja, hogy ne erről beszéljünk, ami eltereli mondjuk Magyarról a figyelmet. Magyar jó érzékkel most már lassan két éve mutat rá arra, hogy mennyire működésképtelen ez a világ, amit Orbánék felépítettek, ez most háttérbe szorul.

A Tiszának, Magyar Péternek föl kell venni ezt a kesztyűt és vissza kell venni a tematizálást, hogy Orbánék igazodjanak hozzá, és ne ő magyarázza meg Orbánt. Mert az egész ellenzéki politizálásnak az egyik legfontosabb problémája az volt, hogy a magyar ellenzék hozzáigazította magát legalább 14 éven keresztül, sőt, tulajdonképpen 2006 óta az orbáni kommunikációs rendszerhez. Az a nagyon komoly versenyhátránya Magyarnak, hogy a világpolitika meghatározó szereplői – „egyébként mind tősgyökeres gazemberek” – Putyin, az agresszor, a háborús bűnös, a kínai kommunisták és a szélsőjobbos Trump, az ő jó barátja is abban érdekelt, hogy Orbán maradjon.

Szerinte az a kérdés, hogy van-e elég kreativitás, van-e elég erő arra a Tiszánál, hogy most visszavegyék a kezdeményezést, hogy újból visszaterelődjön arra a szó, hogy amit biztos, hogy nem tudnak Orbánék: kormányozni. „Mert ez kiderült, és szerintem a magyar társadalom többsége ezt ma már tudja” – fogalmazott Horn Gábor.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)