Horn Gábor: Az ellehetetlenítési törvényjavaslattal el akarják terelni a figyelmet Orbán Tihanyban elkövetett hibájáról

Az ellehetetlenítési törvényjavaslat egyik lehetséges célpontjaként is kérdeztük Horn Gábor politikai elemzőt, a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnökét arról, hogy fel lehet-e erre készülni. Azt gondolja, hogy az az út, amin Orbánék elindultak, lényegében 2013 óta, ide vezet, és az elmúlt hetek, hónapok története is, akár az a tény, hogy „egy ócska házmester 135 bátor ember segítségével” kitilt parlamenti képviselőket, akik nem tőle kapták a jogosítványukat, hanem a néptől, a parlamentből. Az, ahogy a múlt héten elkezdték a titkosszolgálatokat a saját politikai érdekeiknek megfelelően használni, az, ahogy az ukrán nép vált most már a gyűlölet tárgyává minden szempontból, az, ahogy tele van ragasztva az ország Volodimir Zelenszkijjel, mint főellenséggel, mindközben Zelenszkij és az ukrán nép éppen honvédő háborút folytat a borzalmas orosz diktátorral, Orbán haverjával szemben – sorolta.

Tényleg bármire és annak az ellenkezőjére is lehetett készülni, mondta, de ami miatt őt is meglepte a dolog, az az időzítés. Húsvétra volt ígérve a nagytakarítás, „a poloskák kitakarítása”, és húsvét eltelt. Aztán amit kaptunk itt egyik éjszaka „egy Halász János nevű gazembertől”, az meg olyan fércmű, „ami a legrosszabb gondolataimban sem jutott eszembe”.

De ami ennek a célja meggyőződése szerint: az elfedése annak a súlyos politikai hibának, bűnnek, amit múlt pénteken Orbán Viktor elkövetett Tihanyban. Teljesen érthetetlennek nevezte, hogy miért kellene egy szakrális helyszínen napi politikáról beszélni „szerencsétlen gyerekek előtt, akik látványosan unatkoznak közben egy műemlékfelújítás átadásakor”. Lehet, hogy Orbán őszinte volt, és kiderült róla, hogy neki a magyarok sorsánál, a magyar nemzet sorsánál sokkal fontosabb, hogy legyen egy másik szélsőjobbos haverja, akivel közösen tudja szétverni az Európai Uniót – vélekedett az elemző. Erről szólt ez a történet, valószínűleg ők is rájöttek, hogy ez tarthatatlan, és azt a helyzetet akarták létrehozni, hogy mi ne arról beszéljünk, ami Tihanyban történt, hanem arról, amit most elénk tettek.

Szerinte Magyar Péternek nem kellene visszafordulnia Nagyvárad felé tartó útjáról, Magyar jó választ ad erre azzal, hogy azt mondja, végigmegyek az országon, elmegyek hozzátok és megmutatom, hogy a nemzet nem a tiétek. Orbán ugye 2002 óta próbálja meg kisajátítani a magyar nemzetet, „a nemzet mi vagyunk, a haza nem lehet ellenzékben”. A Tisza Párt elnöke Horn Gábor szerint most mutatja meg, hogy a nemzet nem az övék, hanem mindannyiunké.

Jelezte: 18 éve építenek egy szellemi műhelyt, a Republikon Intézetet, amit most Lánczi Tamás vagy inkább Orbán, Viktor „jó- vagy rossz voltából” akár egy pillanat alatt tönkretehetnek. De azért ez nem az a kérdés, ami miatt a magyar nép megmozdulna, és ezt teljesen érti, hogy ez nem az a kérdés. És az sem ilyen kérdés, hogy mi lesz a független médiával; ami nagyon fontos, meghatározó jelentőségű, de nem ez az ügy, ami miatt a magyar nép kaszára kap és elindul az utcára.

Ennek a törvényjavaslatnak a legvérlázítóbb része Horn Gábor szerint a félelem, ami megszületik, hány olyan egyesületi elnökség beszélt telefonon vagy jött össze tegnapelőtt óta, hogy „hát gondoljuk meg, akarunk mi erre pályázni? Kell elfogadnunk ettől vagy attól pénzt? Hány olyan vállalkozó, civil ember gondolja meg, hogy adjak én tényleg pénzt egy ilyen kutatásra? Szálljak be egy, a melegek helyzetét végiggondoló konferencia támogatásába, akár azzal, hogy helyet adok nekik? Hát lehet, hogy akkor elkezdenek engem vegzálni”. Mondhatom, hogy én nem félek, de mégis ott van mindannyiunkban, ott van a napi életünkben, az éjszakánkban, a rosszul alvásunkban, a gondolatainkban, hogy jó, akkor én most pályázok-e ahhoz az Európai Unióhoz, aminek mi a részesei vagyunk. Ez a félelem már itt van – összegezte.

Azt is mondta, hogy a rendszer összeomlásának elemeit látjuk. Azért megy el idáig, mert omladozik a rendszer. Ez a fajta egyközpontú diktatúra működésképtelenné válik, szükségszerű, amit látunk. Amiről beszélnünk kell, az az, hogy hogyan árulta el Orbán a nemzetét múlt pénteken Tihanyban – ismételte meg. A legfontosabb, hogy nem szabad kiengedni Orbánt a szorításból; a kegyelmi ügyhöz hasonló helyzetet látni. Hibát követtek el, az identitáspolitikájukkal mennek szembe akkor, amikor azt mondják, hogy „nem számít nekünk a magyar nemzet, a határon túli magyarság, az számít, hogy legyen egy másik bűntársunk abban, ahogy szétverjük Európát”.

Megjegyezte, az is nagyon jellemző Magyarországra, hogy nem a magyar független média jelent meg szerdán, hanem a magát elitnek gondoló néhány szerkesztőség, és ezt lehetett látni például a pedagógustüntetéseknél, amelyek mellé nem álltak más szakmákból, vagy ahogy a parlamentből kitiltott képviselők mellé nem állt oda minden ellenzéki. Ez a fajta együttműködési képesség lényegében felszámolódott.