Orosz troll-kolhoz Budapesten – Hardy Mihály jegyzete
Az oroszok megszervezhetnek egy idegen zászlós titkos műveletet, afféle ukránnak látszó provokációt közvetlenül a választások előtt, hogy aztán a halálra rémült magyar szavazók tömegesen adják le voksukat a biztos megmentőnek látszó Fideszre és vezérkarára. … Elég csak zűrzavart kelteni a fejekben, ráijeszteni néhány „hol van apa?” AI-videóval a választóra és máris eltüntethető a Tisza előnye.
Állatmesék - Józsa Márta jegyzete
Két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen.
A kérdés - Szénási Sándor jegyzete
Bár a Tisza vezet, csak egy kisebbség hiszi, hogy kormányra is juthat. Részint persze azért gondolják ezt, mert tudják, hogy O.V. a hatalomért mindenre képes, de talán azért is, mert gyanakodnak a honfitársaikra, tán magukra is, hogy bepánikolva visszahátrálnak a régi rossz reflexekhez.
Orbán az ukrán elnökválasztáson indul - Kárpáti Iván jegyzete
Kevesebb mint hat hét van hátra a választásokig, és az embernek az az érzése, hogy nem is Magyarországon kampányolunk. Mintha hirtelen áthelyezték volna a szavazóköröket Kijevbe, és a tét az lenne, hogy ki győzi le Volodimir Zelenszkijt.
Vallásháborúk - Józsa Márta jegyzete
Nem lehet tudni, mi lesz, minden kornak van egy éppen valamilyen kórban szenvedő ideológiai, vagy vallási áramlata, korunkban az iszlám betegeskedik.
Együttnyomorgás – Józsa Márta jegyzete
Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek.
Grószmutti meghalt – Szénási Sándor jegyzete
Ha lengyelek lennénk, kérdezhetnénk, mikor jön Gliwice, 1939. szeptember 1-re utalva, amikor is Pesten Az Est nevű, akkor már kormánypártivá nyomorított napilap közölte, hogy a lengyelek az éjjel betörtek Németországba, a hitleri hadsereg ezért kénytelen volt támadni. Az akció egyébként egy sima hamis zászlós művelet volt, lengyel katonaruhás németek lőttek egy német rádióállomást, ez volt az ürügy az invázióra.
A Medián nem hazudik, Orbán Viktor sem hazudik – Selmeci János jegyzete
Nem tudom. Erre a következtetésre azután jutottam, hogy három napot töltöttem el közeli kapcsolatban a Medián friss számaival, majd rövidebb viszonyt folytattam a Medián állítólagos januári nyers adataival, eközben pedig hozzáértő ismerőseimmel folytattam nyilvános, és nem nyilvános, de mindenképpen mélyreható beszélgetéseket a valóság feltárása érdekében, amiről, már a valóságról, ennek köszönhetően egyre kevesebbet merek tudni.
Hazugság, diktatúra a neved – Dési János jegyzete
7/10/2024 18:04
| Szerző: Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A Fidesz 2010-es hatalomra jutása után a diktatórikus rendszer újbóli kiépülésével drámaiak a változások s egész újságíró nemzedékek nőnek bele a direkt hazugságok gyártásába a kormánypárti médiában dolgozva, amely ellen nincs nyoma, hogy tenni próbálnának.
A 100 és 100 milliárdokból kitartott propagandamédiával kapcsolatban felvetnék még egy-két szempontot. Ugyanis ezeket az alkotásokat, amelyekben feltűnően hazug és nyilvánvalóan primitív módon beszélnek a világról emberek, sokszor egyetemet végzett, nyelveket beszélő népek hozzák létre. Úgynevezett újságíróknak látszó nem újságírók. Vajon miért?
Persze gondolhatják azt, hogy a hazának az a jó, ha egyházi áldással néhány gázszerelő és vő ellopja. Hihetik azt, hogy nincs szebb mint egy diktatúra akár orosz, akár kínai kivitelben. Ahol egy tévedhetetlen vezető évtizedekre meghatározhatja egy ország életét. Vélhetik azt, hogy teljesen rendben van, ha az úgynevezett tankerület, már a szó maga is hideglelést okoz, kell, hogy döntsön mindenről, ahogy olvasom, még arról is hogy a gyerekek mire költheti a papírgyűjtésből szerzett aprópénzt.
Igen, lehet ilyeneket írni, ennél még vadabbakat is szoktak időnként egyesek. De itt nem arról van szó, hogy mást látnak jónak, hasznosnak, elfogadhatónak. Hogy a felvilágosodás óta kialakult alapvető emberi értékekre tesznek, hogy fitymálón beszélnek a szabadságról, az egyenlőségről és a testvériségről. Hogy egy haldoklónak felróják, hogy meg akarja rövidíteni az elkerülhetetlen és szörnyű szenvedését. Bunkónak is lehet lenni, érzéketlennek is lehet lenni, sok mindennek. Ámde itt a tudatos és szándékos hazugság esete forog fent. Klasszikus példánál maradjunk, amikor 2011-ben az Operaház előtti hatalmas tüntetésről a tudósító az üres utcák mutatja, hogy nincs itt kérem senki, miközben az utca másik oldalán lépni sem lehet a tömegtől, az nem más gondolkodású hanem hazug. És ez még csak a kezdet volt, azóta is szánt szándékkal és tudatosan hazudnak. Legalább pénzért teszik. A tárgyaláson meg nyilván azt mondják majd, hogy parancsra tettem, hát édes istenem. Tévedni, félreérteni dolgokat, rosszul értelmezni velejárója az újságírói munkának is. Tudatosan hazudni – ráadásul egy diktatúra langymeleg érdekében, aljasság.
Szokás ezt a tevékenységet propagandának mondani, de szerintem a marketing és a propaganda sem feltétlenül a hazugsággal egyenértékű. Tudom, Lenin valahogy úgy fogalmazott, hogy az újságírók kollektív agitátorok és propagandisták. De hát ő is egy diktatúra, a proletárdiktatúrának nevezett rendszer működését írta le. Az idézett helyen viszont az nem szerepel, hogy feltétlenül hazudni kell, még ha kétségtelen hogy a hazugság minden diktatúra sajtójának velejárója.
A rendszerváltás előtti pillanatban, 1988-ban, az újságírás a 8. legmegbecsültebb foglalkozásnak számított, ám 2016-ra a 75. helyre zuhant, s minden valószínűség szerint – s nem is érdemtelenül – mára már még mélyebbre jutott. Amíg 1988-ban elképzelhető volt, hogy az újságírók valamiféle „társadalmi jóért” lépnek föl, fontos a szerepük a hatalmi viszonyok megfelelő alakításában, a hatalom ellenőrzésében, az igazság közzétételében, addig aki ma effélét képzel el a „médiamunkásnak” csúfolt kormánypárti médiában foglalkoztatottak seregéről, az nem ismeri a magyarországi viszonyokat.
A Fidesz 2010-es hatalomra jutása után a diktatórikus rendszer újbóli kiépülésével drámaiak a változások s egész újságíró nemzedékek nőnek bele a direkt hazugságok gyártásába a kormánypárti médiában dolgozva, amely ellen nincs nyoma, hogy tenni próbálnának. Részben persze ez talán a foltokban megmaradt szabadság miatt van. Hiszen, akinek ezt nem veszi be a gyomra – és kevésbé törődik az egzisztenciális érdekeivel – az talán talál még valami helyet a maradék független sajtóban. Mondhatni, ajánlom magunkat, Klubrádió.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. október 7-i adásában hangzott el.
