Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Csak hazugság és semmi más – Selmeci János jegyzete
Egy héttel a választás napja előtt már nincs igazságuk, nincs semmijük. Ezzel szemben ott van a valóság: pénztárcák, kórházak, aranyozott vécék és az állam állapotáról kitálaló, hús-vér századosok formájában.
Korotkoje piszmo (Rövid levél) - Rózsa Péter jegyzete
Rózsa Péter jegyzetében segít Szijjártó Péternek kéréssel fordulni orosz kollégája felé.
Hajrá sehova - Szénási Sándor jegyzete
25/06/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Orbán Viktor nem ismeri az árnyalatokat. Politikusnak már csak ezért is alkalmatlan: aki csak rohamozni tud, és sem időben visszavonulni, sem alkut kötni, sem új narratívákat kitalálni nem képes, az előbb-utóbb beszorul a csatamezőn, és nem lesz neki se előre, se hátra, marad a fulladozás a saját csapdájában.
Igazából nincs itt semmilyen újdonság: a magyar kormánynak nem tetszik, hogy Ukrajna is ott lesz a NATO- csúcson, és közben, joggal, arra is hivatkozik, hogy az amerikaiak, a szlovákok, és a törökök is ellenzik Zelenszkij jelenlétét. Az is megszokott, hogy az ellenérzések megfogalmazásában ismét O.V. volt a legdurvább, amikor közölte, hogy nem hajlandó egy asztalhoz ülni az ukrán elnökkel, és nem tette világossá, hogy ez csak szimbolikusan lenne-e értendő.
Ez a durvaság nem mai, nem tegnapi és nem is tegnapelőtti. O.V. mindig is egy erőszaklogika mentén működött, amit 2007-ben úgy tálalt fel külföldi diplomaták előtt, hogy megtanulta: „amikor esélyed van megölni a riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed”. Ez a világháború utáni nyugati hatalmi logikától nagyrészt idegen „politizálás” valóban áthatja O.V. működését: a választások között változatlan hévvel folytatott kampányrohamoktól a folyamatos ellenségkijelölésig, az autonómiák szőnyegbombázásától az általa még nem okkupált média tönkretételéig, miközben a hadipropaganda a nap huszonöt órájában próbálja önmagával túlfolyásig feltölteni a lakossági agyakat. Mellesleg ott vannak a kicsit sem direkt iskolai lőterek, meg 2015-ben a címlapokra kitett kiskamaszok, kezükben lőfegyverrel, amint a hazát védik a migránsok ellen.
És folyik a simaszájú duma a kurucokról, végvári vitézekről, a brüsszelitáknak kiosztott sallerekről és kokikról, a szügyig harcba állásról, Brüsszel, az új birodalom elfoglalásáról, a háborús uszító Sorosról, aki a kevert etnikumúak társadalmát akarja létrehozni stb.
Igazából egyszer próbálta eljátszani ennek az ellenkezőjét, a Kijivet, Moszkvát, Pekinget körberepülő szánalmas, vagy inkább kínos békemisszióval: de akkor végképp kiderült, hogy egy vércsén nagyon hülyén festenek a felragasztott békegalamb tollak. Vissza is tért a maga fészkébe. Ami még csak nem is egy páváé.
Amikor Amerika egy orosz békére játszik Ukrajna ellen, egy nagyhatalom ocsmány politikáját látjuk, aminek állítólag Trump Putyinhoz való vonzódásán túl is van értelme, bár ezt még senkinek sem sikerült bizonyítania. Szlovákia és Törökország, egy kis állam, és egy középhatalom a maga érdekeinek megfelelően libikókázik Európa és Oroszország között, Ankara például úgy, hogy oroszbarátsága mellett folyamatos szállítója az ukrán hadseregnek. A pávatáncot voltaképpen ők járják, O.V.-nak ez a madár és az ő ritmikus politikai gimnasztikája igazából idegen. Amint azt Tölgyessy Péter egyszer megállapította róla: O.V. nem ismeri az árnyalatokat. Politikusnak már csak ezért is alkalmatlan: aki csak rohamozni tud, és sem időben visszavonulni, sem alkut kötni, sem új narratívákat kitalálni nem képes, az előbb-utóbb beszorul a csatamezőn, és nem lesz neki se előre, se hátra, marad a fulladozás a saját csapdájában.
Ezt látjuk most. A konok kitartást az agresszor oldalán, és a még ebből a szemszögből is értelmetlen gyűlöletet Ukrajna iránt: hogy aztán ez valamiféle pszichológiai dráma lenne a Putyin által rákényszerített szerep miatt, vagy O.V. szokásos túljátszása, túlteljesítése, határt nem ismerő erőszakossága, azon én nem töprengek, mert a válasz egyáltalán nem is érdekel.
Egy a vége ugyanis: amit csinál, szemben a török, amerikai, vagy szlovák machinátorokkal, akiknek a működésében a nemzeti érdek azért nyomokban kimutatható, az az orbáni politikáról molekuláris szinten sem mondható el. O.V. működése nettó kártétel, értelme, haszna nincs, politikailag dekódolhatatlan, ha jó, csak neki jó. Vagy – végeredményben – neki se. Sokat nem kell találgatni, kinek igen.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. június 25-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)