Gyarmati: Zseniális félrevezetés előzte meg ezt a katonai műveletet, ezt tanítani kell
3/03/2026 13:39
| Szerző: Klubrádió
„Zseniális félrevezetés előzte meg a háborút” – így jellemezte Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő az Irán elleni hadművelet előkészítését a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában. Szerinte katonai szempontból rendkívül tudatos és precíz erőfelvonultatás történt: két amerikai repülőgép-hordozó csapásmérő kötelék jelent meg a térségben, több mint 150 harci repülőgépet vezényeltek át az amerikai kontinensről a Közel-Keletre, miközben Izrael egy időben mintegy 200 gépet emelt a levegőbe. A szakértő szerint a hadműveletet nemcsak a puszta erő, hanem az időzítés és a diplomáciai megtévesztés is meghatározta, melyet szerinte a későbbiekben tanítani kéne.
Megjelentek olyan vélemények az Epic Fury nevű akció elindulása után, hogy ha elhúzódik a háború Iránnal, az azért húzódik el, mert Trump képtelen volt célt megfogalmazni. Gyarmati István szerint azonban a cél világos volt: az urándúsítás megakadályozása, az 500 kilométernél nagyobb hatótávolságú ballisztikus rakéták felszámolása, az iráni vezetés által támogatott fegyveres csoportok támogatásának megszüntetése.
„Ez a három cél kitűzése volt. Én azt gondolom, hogy ez maradt is” – fogalmazott. A cél elérésének két útja lehet: megállapodás vagy katonai nyomás. „Ha el lehet érni tárgyalásokon, akkor oké. Ha meg nem, akkor addig bombázunk, amíg a képességeket meg nem semmisítjük.” Ugyanakkor szerinte Donald Trump számára a tárgyalás sosem volt igazán vonzó opció, ő nem akart megegyezni, Benjámin Netanjahu meg kifejezetten félt attól, hogy megegyeznek. „Ez egy zseniális diplomácia álcázása volt annak, amit műveltek, mert elaltatta az irániak éberségét” - fogalmazott.
Példátlan erő a térségben
A szakértő részletesen beszélt az amerikai haditengerészeti jelenlétről is. „Zseniálisan telepítették a hadihajókat a csapások előtt. A szárazföldi csapatok kivételével gyakorlatilag mindent bevetettek. Két repülőgép-hordozó csapásmérő kötelék érkezett a térségbe a teljes kísérőflottával együtt, miközben több mint 150 amerikai harci repülőgépet vezényeltek át közvetlenül az amerikai kontinensről a Közel-Keletre. Ehhez jött az izraeli légierő: egy viszonylag kis ország részéről egyszerre mintegy 200 repülőgép emelkedett a levegőbe – ami önmagában is figyelemre méltó teljesítmény. Az így összevont erő – ha Kínát nem számítjuk – önmagában is nagyobb harcértéket képvisel, mint a legtöbb ország teljes hadereje. Egy modern repülőgép-hordozó fedélzetéről bevethető fegyverzet robbanóereje önmagában is hatalmas; a térségben koncentrált kapacitás pedig rendkívüli pusztító potenciált jelentett. A telepítés módja is zseniális. Sokáig kérdésesnek tűnt, miért a legnagyobb hordozót irányították Haifa kikötőjébe, hiszen Irán támadásához földrajzilag a Perzsa-öböl térsége kedvezőbb. Aztán világossá vált, hogy az ott állomásozó hordozó elsősorban Izrael védelmét szolgálta. Erről a hajóról nem indítottak iráni célpontok elleni csapásokat, viszont jelentős védelmi ernyőt biztosítottak, ami Izrael számára komoly biztonsági tartalékot és mozgásteret adott. Katonai és diplomáciai szempontból egyaránt olyan műveletről van szó, amelyet – a félrevezetés és az erőkoncentráció miatt – tanítani kellene” elemezte Gyarmati.
A Trump által említett 12 500 megsemmisített katonai célpont számát ugyanakkor fenntartásokkal kezelte, jelezve: a számok értelmezése sokszor politikai kommunikáció kérdése is.
„Rendszerváltás” amerikai módra
Gyarmati szerint félreértés klasszikus demokráciaexportként értelmezni az amerikai célokat. „Donald Trumpnak a rendszerváltozás azt jelenti, hogy egy olyan kormányzat kerül hatalomra, amelyik vele együttműködik, az ő követeléseit teljesíti.” Iránban azonban ennek csekély az esélye. „Nagyon nehéz elképzelni, hogy a jelenlegi rendszeren belül felülkerekednének azok, akik teljesítik az amerikai követeléseket. Ez politikai öngyilkosság lenne Iránban” – mondta. Szerinte valódi fordulat csak egy mélyreható belső átalakulás után következhetne be, de „nem látunk rendszerváltó hangulatot Iránban”. A szakértő szerint az iráni ellenzék széttagolt, és hiányzik az a karizmatikus figura, aki mögé tömegek sorakoznának fel. Az 1979-es hatalomátvétel idején volt egy általánosan elfogadott vallási vezető, most azonban nincs ilyen. A külföldön élő trónörököst nem tartja reális alternatívának. „Ha valaki azt mondja, amit mi hallani szeretnénk, attól még nem lesz kormányzóképes” – jegyezte meg.
Az ajatollah likvidálása és a hatalmi átrendeződés
Az ajatollah megölését Gyarmati katonai szempontból elkerülhetetlen lépésnek nevezte. „Ezt nem lehetett nem megölni. Ez a felkészülésből következően szinte kötelező gyakorlat volt.” Szerinte ugyanakkor az utódlás új helyzetet teremthet: az elmúlt időszakban már megkezdődött a jogkörök szűkítése, így elképzelhető egy megosztottabb hatalmi struktúra kialakulása. Ez akár tárgyalási szempontból is kedvezőbb lehet. Nem kizárt azonban az sem, hogy a Köztársasági Gárda erősödik meg a hatalmi vákuumban. Gyarmati szerint az amerikaiak célzottan a „héjáknak” tartott vezetőket iktatták ki, ami befolyásolhatja az erőviszonyokat az utódlási folyamatban. „A Köztársasági Gárdának óriási gazdasági ereje van. Ez nem csak egy fegyveres testület. Saját vállalatai, érdekeltségei, földjei vannak. Gyakorlatilag gazdasági elit is egyben” – fogalmazott. Szerinte ez a modell nem ismeretlen a történelemből.
A szakértő szerint nem kizárt, hogy egy meggyengült vallási rendszer helyén végül nem teokratikus, hanem katonai jellegű hatalom erősödik meg. „Lehet, hogy nem egy vallási fanatikus rezsim következik, hanem egy katonai diktatúra. Az ideológiát persze hozzá fogja adni a vallási vezetés, mert az legitimációs eszköz, de a tényleges erő a gárdánál lehet.”
Gyarmati arra is emlékeztetett, hogy Irán belső szerkezete eleve törékenyebb annál, mint ahogyan kívülről látszik. „Irán 90 milliós ország, és a lakosság körülbelül fele nem perzsa. Erről ritkán beszélünk. Ott van Kurd terület, Beludzsisztán. Egy súlyosabb válság esetén akár három részre is szakadhat az ország.” Hozzátette: egy ilyen forgatókönyv geopolitikai szempontból nem lenne minden szereplő számára kedvezőtlen. „Izrael számára nyilván kezelhetőbb lenne több kisebb állam, mint egy egységes, erős Irán. A balkanizáció gondolata nem új a térségben.” Ugyanakkor figyelmeztetett: „Ez nem azt jelenti, hogy ez stabilabb állapot lenne. A Közel-Kelet már most is puskaporos hordó – vagy inkább nukleáris hordó.”
A beszélgetésben szóba került az iráni társadalom Izraelhez és a zsidósághoz való viszonya is. „Hivatalosan Irán nem antiszemita, hanem anticionista. Azt mondják, nem a zsidókat, hanem a zsidó államot akarják megsemmisíteni” – mondta Gyarmati. Emlékeztetett arra is, hogy Iránban ma is létezik egy több ezres zsidó közösség, alkotmányosan biztosított kisebbségi jogokkal és parlamenti képviselettel. „A sah idején Irán és Izrael szoros szövetségesek voltak, közös hadgyakorlatokat tartottak. Nem idegen a perzsáktól az együttműködés. Az más kérdés, hogy az iszlám rendszer évtizedek óta erősen Izrael-ellenes ideológiát közvetít a társadalom felé.”
Az amerikai belpolitikai háttérről szólva Gyarmati különösen érdekes változásra hívta fel a figyelmet. „Most jött ki egy közvélemény-kutatás, amely szerint az amerikaiak többsége nem támogatja az iráni hadműveleteket. Ez korábban nem így volt.” Szerinte ennek egyik oka az, hogy „nem értik, miért most, és mi a végcél”. De szerinte ennél mélyebb folyamatról van szó: „Tíz évvel ezelőtt az amerikaiak körülbelül 80 százaléka támogatta Izraelt. Ma már kisebbségben vannak azok, akik feltétel nélkül mellette állnak. Másfélszer annyian támogatják a palesztinokat.” Hozzátette: „Ez nem csak Trump eredménye. Ez Amerika változása.”
Izrael stratégiai hibáiról is beszélt. „Október 5-én megtámadják Izraelt, és a világ egy emberként felsorakozik mögötte. Ha akkor két-három hónap alatt lezárják a hadműveletet, más lenne a helyzet. De elhúzódott, és a közvélemény megfordult.”
A titkosszolgálati dimenzió kapcsán Gyarmati nem rejtette véka alá elismerését sem. „Az, hogy pontosan tudják, ki hol van, mikor találkoznak, az évek munkája. Ez nem tegnap kezdődött.” Ugyanakkor az októberi támadás kapcsán továbbra is kérdőjelek maradnak. „Valami hihetetlen dolog történt akkor. Én nem is hiszem, hogy ne látták volna. De hogy miért történt úgy, ahogy, az más kérdés.” Egy korábbi iráni elnök szavait is felidézte: „Ahmadinezsád mondta – és ebben lehet, hogy hinni kell neki –, hogy az iráni elhárításon belül a Moszad elleni harcot koordináló egység vezetője is Moszad-ügynök volt.” Ha ez igaz, az szerinte jól mutatja, milyen mélységben zajlik a láthatatlan háború.
„A Közel-Kelet már nem az, ami két héttel ezelőtt volt” – állapította meg Gyarmati. „Megváltozott az erőviszony, megváltozott a hangulat, és ez még csak a kezdet lehet.”
A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyibhttps://www.klubradio.hu/en appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2026.03.03., kedd 9.00
Riporter: Szénási Sándor
