Gyarmati: Donald Trump meg akarja tisztítani az orosz és a kínai befolyástól a nyugati féltekét

Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő szerint nem Donald Trump forgatta fel a nemzetközi rendet, legfeljebb felismerte és kihasználta azt a folyamatot, amely már jóval korábban elindult. Az elemző úgy látja, az a szabályokon alapuló világrend, amelyhez Európa még mindig ragaszkodik, mára elveszítette korábbi erejét.

„Azt kellene mondani, hogy ez a változás a nemzetközi rendben nem Trump műve. Ő csak ráült erre a hullámra” – fogalmazott. Gyarmati a fordulópontot 2001. szeptember 11-éhez köti, amikor kiderült, hogy nem állami szereplők is képesek államokhoz mérhető befolyást gyakorolni a világra. Szerinte ez nemcsak a terrorizmusra igaz, hanem a globális gazdasági és médiamonopóliumokra is.

A biztonságpolitikai szakértő úgy látja, ezzel párhuzamosan felbomlott az a „rule based order”, amelyben az államok – legalábbis formálisan – betartották a közösen elfogadott szabályokat. „Most már a rend alapja az, hogy aki erős, az megcsinálhatja, amit akar, aki meg nem, az nem” – fogalmazott.

Egyetért azzal, hogy a szabályok betartása ma inkább hátrányt jelent. Felidézte: Donald Trump nyíltan elutasítja az európai értékrendet, és ezt már az amerikai nemzetbiztonsági stratégiában is rögzítették. Ugyanakkor szerinte Európának is szembe kellene néznie azzal, hogy a régi szabályok mennyiben alkalmasak egy gyökeresen átalakult világ kezelésére.

„A demokráciák legnagyobb problémája éppen az, hogy ezek a szabályok minket kötnek meg. A diktatórikus rendszerek számára ez nem akadály, nekünk viszont igen” – fogalmazott Gyarmati. Hozzátette: ezért van Európa sok kérdésben – például Izrael megítélésében – tartós értelmezési zavarban, mert egy egészen más biztonsági valóságból indul ki.

Példaként az 1981-es izraeli légicsapást említette, amikor Izrael megsemmisítette az iraki atomreaktort. „Akkor mindenki fel volt háborodva, de ha ezt nem teszik meg, mi történt volna 1991-ben, amikor Szaddám Huszein elfoglalta Kuvaitot atomfegyverrel a kezében?” – tette fel a kérdést.

Gyarmati szerint az ilyen döntések mindig kockázatosak, de egy politikai vezetőnek vállalnia kell a felelősséget és szerinte a demokráciák egyik válsága éppen az, hogy a döntések következményeit senki nem akarja felvállalni.

A beszélgetésben szóba került a magyar déli határkerítés is, mint olyan intézkedés, amelynek szükségessége máig vitatott, de politikailag kész helyzetet teremtett. Gyarmati szerint 2015-ben a migráció új jelenség volt, amelyre különböző válaszokat adott a világ. „A kerítés nemcsak fizikai akadály, hanem demonstráció is: azt üzeni, hogy nem akarjuk beengedni a migránsokat” – mondta, megjegyezve, hogy ez a politika ma már egyre népszerűbb Európában is. A szakértő ugyanakkor súlyos problémának nevezte, hogy a migráció és a radikális iszlám európai megjelenése mára olyan belső feszültségeket hozott létre, amelyeket jogállami eszközökkel alig lehet kezelni. 

 

A venezuelai eseményekről azt mondta, szerinte nem az olajról szólt.

„Az olaj legfeljebb járulékos nyereség. Trump stratégiája arról szól, hogy a nyugati félteke az övé” – mondta. Úgy vélte, Venezuela azért vált célponttá, mert ott a legerősebb az orosz és a kínai befolyás, részben kubai közvetítéssel. Ezt szerinte az is jelzi, hogy a támadás során kubai katonatisztek is életüket vesztették.

Gyarmati szerint a venezuelai akció beleillik abba a törekvésbe, hogy az Egyesült Államok „megtisztítsa” a térséget a rivális nagyhatalmak befolyásától. „Ez azt jelenti, hogy azoknak az országoknak is el kell gondolkodniuk, ahol nincs olaj” – jegyezte meg, példaként Grönlandot, Kolumbiát és Brazíliát említve. Grönland pedig épp terítéken is van.

A módszereket ugyanakkor kifejezetten veszélyesnek nevezte, elsősorban Trump kiszámíthatatlansága miatt. „Nem tudjuk, mi van Trump fejében. Sőt, valószínűleg ő sem tudja, mi lesz holnap” – mondta, hozzátéve: a trumpizmus akkor is velünk marad, ha Trump személyesen távozna a politikából, mert szerinte ez Amerika alkalmazkodása az új világrendhez.

A morális érvelést a venezuelai beavatkozás kapcsán Gyarmati kifejezetten önbecsapásnak tartja. Úgy fogalmazott: Trump kifejezetten elutasítja a demokráciaexport gondolatát, és a venezuelai lépés sem a demokráciáról vagy a népjólétről szólt. „Ez stratégiai döntés volt, nem morális” – hangsúlyozta.

A szakértő kitért arra is, hogy az amerikai kormányzaton belül sincs egység. Miközben egyes szereplők – például Marco Rubio külügyminiszter – aktívan támogatják a kemény fellépést, mások látványosan távol maradnak a venezuelai akcióval kapcsolatos eseményektől. J.D Vance alelnök például abszolút demonstrálja, hogy nem ért egyet a beavatkozással. „Ez azt mutatja, hogy az adminisztráció heterogén, és még nem dőlt el, melyik irány kerekedik felül” – mondta.

 

Horvát János a Klubrádióban korábban felvetette, hogy Kuba lehet a végső célpont, ám Gyarmati ezzel nem ért egyet, szerinte Kuba különleges eset. „Ez talán az egyetlen kommunista ország, ahol a lakosság valóban támogatja a rendszert, ott nem lenne elég a kubai vezető elrablása” – fogalmazott, hozzátéve: egy katonai beavatkozás ott beláthatatlan következményekkel járna.

A szakértő szerint a világ egyre inkább hozzászokik ahhoz, hogy a nemzetközi politika kiszámíthatatlan, és ebben az új korszakban a korábbi biztos pontok már nem működnek. A kérdés az, hogy a demokratikus államok képesek lesznek-e erre válaszokat adni – vagy továbbra is olyan szabályokhoz ragaszkodnak, amelyek már nem védik meg őket.

Gyarmati István szerint a venezuelai válság kimenetele továbbra is nyitott, de egy dolog már most látszik: Oroszország nem képes valódi katonai vagy politikai védelmet nyújtani azoknak, akik eddig rá támaszkodtak. A biztonságpolitikai szakértő a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában arról beszélt, hogy az orosz befolyás gyors eróziója alapjaiban rendezheti át a venezuelai hatalmi viszonyokat.

Mint fogalmazott, Moszkvát valójában sosem Nicolás Maduro személye érdekelte, hanem az a katonai és titkosszolgálati hálózat, amelyet az elmúlt években a venezuelai hadsereg felső vezetésével építettek ki. „Ez a kapcsolat azonban most elveszíti az értelmét, mert az orosz támogatás megszűnik” – mondta Gyarmati, hozzátéve: az oroszok egyszerűen nem képesek megvédeni még a saját eszközeiket sem.

Példaként említette, hogy az amerikaiak akadálytalanul vették ellenőrzésük alá az orosz érdekeltségű hajókat Venezuelánál, annak ellenére, hogy Moszkva még tengeralattjárót is a térségbe vezényelt. „Ha arra nem voltak képesek, hogy a saját hajóikat megvédjék, akkor másokat sem fognak tudni” – fogalmazott.

Gyarmati szerint ez komoly figyelmeztetés mindazoknak, akik eddig az oroszokra építették túlélési stratégiájukat. Úgy látja, a venezuelai tábornokok hamar belátják majd, hogy nincs mögöttük valódi támasz, és rövid időn belül átrendeződhetnek a lojalitások. „Nem feltétlenül az amerikaiak mellé állnak át, de egy semlegesebb pozícióba igen” – tette hozzá.

A szakértő hangsúlyozta: Donald Trump célja nem a demokrácia kiépítése Venezuelában. Éppen ellenkezőleg. „Egy valódi demokrácia kiszámíthatatlan, nehezen ellenőrizhető. Trumpnak sokkal inkább megfelel egy stabil, autoriter rendszer, amely kiszolgálja az amerikai érdekeket” – mondta. Szerinte a világ ebbe az irányba mozdul el Venezuelában is: a rendszer átalakulhat, de nem lesz demokratikus értelemben vett fordulat.

Ennek egyik jeleként említette, hogy a venezuelai vezetés hangneme is érezhetően megváltozott Washingtonnal szemben. Gyarmati úgy véli, egy olyan berendezkedés körvonalazódik, amelyben az ország jó viszonyt ápol az Egyesült Államokkal, miközben belpolitikailag továbbra is autoriter marad.

 

Felmerült az a kérdés is, hogy mindez hogyan csapódik le a venezuelai társadalomban, különösen akkor, ha az amerikai olajvállalatok visszatérnek, és átveszik az olajipar működtetését. Gyarmati szerint ez önmagában nem fog ellenállást kiváltani. „Az emberek nem azt fogják nézni, ki termeli ki az olajat, hanem azt, hogy jobban élnek-e” – fogalmazott.

Úgy látja, az amerikai beruházások munkahelyeket teremtenek, adóbevételt hoznak az államnak, és összességében javíthatják az ország gazdasági helyzetét. Szerinte el kell fogadni, hogy a multinacionális cégek bevonása egy működésképtelen gazdaság esetében nem feltétlenül rossz megoldás, még akkor sem, ha mindez autoriter politikai rendszerrel párosul.

A beszélgetésben szóba került Donald Trump Grönlanddal kapcsolatos terve is, amely Gyarmati szerint jól mutatja az amerikai elnök gondolkodásmódját. Bár az Egyesült Államoknak régóta van katonai bázisa Grönlandon, Trump mégis a terület megszerzéséről beszél. „Ő nem használni akarja az ingatlant, hanem birtokolni” – mondta a szakértő.

Gyarmati szerint Trump fekete-fehér logikával gondolkodik: csak akkor érzi magát biztonságban, ha minden az övé, és nem kell másokkal – például a dánokkal vagy a helyi vezetéssel – egyezkednie. Ugyanakkor hangsúlyozta: ez korántsem lefutott ügy, mert az amerikai politikai rendszerben léteznek fékek. Emlékeztetett, hogy a kongresszusban már benyújtottak egy törvényjavaslatot, amely megtiltaná, hogy amerikai közpénzt fordítsanak egy esetleges grönlandi „akvizíció” finanszírozására. Ha egy ilyen szabály életbe lépne, az jelentősen korlátozná Trump mozgásterét.

Gyarmati szerint éppen ezért kulcsfontosságúak az amerikai időközi választások. Ha az ellenzék megerősödik, vagy akár csak néhány republikánus elpártol, az komolyan megkötheti az elnök kezét. „Trump ettől fél igazán” – jegyezte meg, utalva arra, hogy az elnök nyíltan tragédiának nevezné, ha elveszítené a kongresszusi többséget.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyes kérdésekben már most is hajlandó szembemenni Trumppal. Példaként említette a Nemzeti Gárda demokraták vezette városokba vezénylésének ügyét, amelyet a bíróság elutasított. Ennél is jelentősebb lehet azonban, ha a testület valóban visszavonásra kényszeríti Trump vámrendeleteit.

„Ez óriási csapás lenne, mert Trump politikájának egyik alappillérét érintené” – mondta Gyarmati, hozzátéve: egy ilyen döntés nemcsak belpolitikai, hanem globális következményekkel is járna.

A beszélgetés utolsó perceiben felvetődött Orbán Viktor által hangoztatott konnektivitási elmélet, melyről Gyarmati István úgy vélekedett: önmagában nem ördögtől való a nagyhatalmak közötti lavírozás, de csak akkor működik, ha világos a stratégiai cél és hiteles az irány. Felidézte: a rendszerváltás idején Magyarország is lavírozott a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, ám mindenki számára egyértelmű volt, hogy a végcél a NATO- és EU-tagság. „A hinta­politika ott bukik meg, hogy ha nincs egyértelmű kimenetele, akkor senki nem bízik bennünk, és érdek sem fűződik a támogatásunkhoz” – fogalmazott. Szerinte ma egy ilyen szerep inkább Európa számára lenne értelmezhető Amerika és Kína között, nem pedig egy kisebb ország számára. Ugyanakkor azt is kockázatosnak nevezte, hogy a nagyhatalmak akár különalkut köthetnek egymással, ami ellehetetlenítené a lavírozást. „Nem szabad eleve elutasítani ezt a politikát, de ha nem hiteles, akkor egyszerűen nem működik” – mondta.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)