Grönlandi vita: Ideiglenes megoldás hűtheti le az amerikai–európai feszültséget

A ciprusi megoldás

A kiszivárgott hírek szerint Donald Trump és a NATO-főtitkár, Mark Rutte egy olyan megállapodásról egyeztethetett, amely amerikai katonai bázisok létrehozását, védelmi zónák kialakítását, valamint egy rakétavédelmi kupolarendszer kiépítését is magában foglalhat Grönlandon. Dánia gyakorlatilag megengedné az Egyesült Államoknak, hogy kis, körülhatárolt területeken katonai bázisokat építsen Grönlandon.

Szent-Iványi István úgy látja, a konstrukció hasonlíthat a brit ciprusi bázisok jogi helyzetére. „Két olyan angol bázis van Cipruson, amely brit felségterületnek számít, ilyen értelemben kapna lehetőséget az Egyesült Államok is, hogy a saját támaszpontjait a saját felségterületének tekintse” – fogalmazott. Ez szerinte jelentős különbség lenne a jelenlegi állapothoz képest, amikor az amerikai létesítmények dán, illetve grönlandi felségterületen működnek.

 

A szakértő hangsúlyozta: ha egy ilyen megállapodás valóban megszületik, az kifejezetten pozitív fejlemény lenne. „Ez a grönlandi válság nagyon rosszkor jött, és rendkívül veszélyes folyamatokat indított el” – mondta, hozzátéve: a konfliktus akár törésponttá is válhatott volna a transzatlanti kapcsolatokban. Szent-Iványi István szerint reális veszély volt, hogy az ügy súlyosan megrendíti a nyugati szövetségi rendszer egészét. Úgy vélekedett, ezt Donald Trump vagy a környezete is felismerhette, ezért válthatott visszafogottabb hangnemre az amerikai elnök. Ugyanakkor óvatosságra intett a kiszivárgott értesülésekkel kapcsolatban. „Ez nincs még megerősítve, Trump még nem adta rá az áldását” – emlékeztetett, utalva arra, hogy a jelenlegi amerikai külpolitikában a nyilatkozatok élettartama gyakran rendkívül rövid.

A szakértő szerint ezért egyelőre nem lehet biztosra venni, hogy a megállapodás valóban létrejön, hisz "az amerikai kijelentések szavatossága rövid, héha egy napot sem élnek. Hisszük, ha látjuk” – jegyezte meg, ugyanakkor hangsúlyozta: Trump egyértelmű kijelentése az erő alkalmazásának elutasításáról már önmagában is fordulatnak tekinthető, különösen annak fényében, hogy az elmúlt hetekben az amerikai elnök többször beszélt Grönland akár katonai megszerzésének lehetőségéről.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője azonban kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Cipruson alkalmazott modell működőképes lenne Grönland esetében. „A ciprusi megoldás egy dekolonizációs folyamat része volt, egy brit gyarmat vált függetlenné úgy, hogy Nagy-Britannia megtarthatta a katonai bázisait” – emlékeztetett, hozzátéve: a mai nemzetközi környezet alapvetően más.

Wagner Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy az Egyesült Államok már most is rendkívül széles jogokat élvez a szövetségeseivel kötött megállapodások révén. „A kétoldalú védelmi megállapodások biztosítják, hogy az amerikai katonák gyakorlatilag területen kívüliséget élvezzenek, adómentességet kapjanak, és a helyi hatóságok ne léphessenek fel velük szemben” – fogalmazott. Szerinte nehéz belátni, hogy Washington mit nyerne egy ennél is erősebb jogi konstrukcióval.

A dán diplomácia aktivitását ugyanakkor beszédesnek tartja. „Az látszik, hogy a dán vezetés nagyon aktívan folytatta a külpolitikai manőverezést azután is, hogy Washingtonban jártak, és külön tárgyaltak a NATO főtitkárával” – mondta, utalva arra, hogy Koppenhága igyekezett kezelni a kialakult helyzetet.

Arra a kérdésre, mennyire lehet komolyan venni Donald Trump kijelentéseit a katonai beavatkozás elmaradásáról, Wagner Péter - Szent-Iványihoz hasonlóan - óvatos optimizmussal reagált: „Donald Trump figyelme rövid, és az amerikai külpolitikában hetente kerülnek elő új ügyek” – hangsúlyozta, felsorolva Venezuela, Grönland, a gázai helyzet és Irán ügyét. Úgy véli, az amerikai adminisztráció kapacitásai végesek, ezért nem valószínű, hogy hosszabb távon is fókuszban maradna Grönland.

Az elemző szerint az amerikai érdekek értelmezésénél nem lehet visszanyúlni a 20. század közepi vagy még korábbi példákhoz. „Az ENSZ létrehozásával az Egyesült Államok maga is olyan nemzetközi jogi normát vezetett be, amely kizárja a területek adásvételét” – fogalmazott, hangsúlyozva: új államalakulat csak függetlenedési folyamat eredményeként jöhet létre.

 

A precedensteremtés veszélyét Wagner Péter korlátozottnak látja. „Washington szemszögéből Grönland egy kis európai ország Amerikához közeli, de földrajzilag elszigetelt területe” – mondta, hozzátéve: ilyen helyzetből kevés van a világon, ezért nem valószínű, hogy általános mintává válna. Ugyanakkor szerinte a történet tanulságos lehet. „Tankönyvi példaként lehet majd tanítani, hogyan tudott egy Dánia méretű kis állam kezelni egy nagyhatalmi nyomást” – fogalmazott.

A beszélgetés végén szóba került a kanadai miniszterelnök beszéde is, aki az új világrendre való reagálás lehetőségeiről, és amely egy amerikai befolyástól függetlenebb együttműködés szükségességét vetette fel. Mark Carney kanadai miniszterelnök davosi beszédében arról beszélt, hogy a korábbi világrend már nem tér vissza, a nemzetközi szabályrendszer szétesett, és a világ már nem átmenetben, hanem törésben van, ezért a középhatalmaknak össze kell fogniuk, különben mások döntenek róluk. 

Wagner Péter szerint ez a beszéd már az átalakuló világrendről szólt. „Az a bizalom, amit az Egyesült Államok hetven év alatt felépített a szövetségeseivel, most látványosan repedezik” – mondta. Úgy látja, a középhatalmak előtt az együttműködés erősítése jelenthet mozgásteret, míg a kisebb államok helyzete jóval szűkebb.

Az elemző szerint a kanadai beszéd nem programhirdetés volt, hanem pontos helyzetleírás. „Ezt a dilemmát a nemzetközi kapcsolatok elméletében órákon lehet tanítani” – jegyezte meg, hangsúlyozva: a következő évek egyik kulcskérdése az lesz, hogyan reagálnak a közepes és kisebb államok a nagyhatalmi versengés erősödésére. 

A beszélgetéseket meghallgathatják a fenti lejátszókra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)