Gadó: Az erősödő antiszemitizmus motorja a Nyugat bűntudata

Új ablakban

2025. augusztus 11. Tűréshatár (2025. augusztus 11., hétfő 19:00)

53:06

00:00

Műsorvezetők: Szunyogh Szabolcs Szerkesztők: Szunyogh Szabolcs

A Tűréshatár című műsorunkban kérdeztük Gadó János szociológust, újságírót, a Szombat munkatársát arról, hogy mennyire erős a palesztinbarát és egyben Izrael ellenes mozgalom a fejlett világban, Nyugat-Európában és Amerikában, illetve miért.

A szociológus rámutat: a palesztin-izraeli konfliktust nem csak politikai, hanem ideológiai szempontból is szükséges megvizsgálni.

A Szovjetunió narratíváját feltámasztó szélsőbaloldal

1948-ban, Izrael születésekor a Szovjetunió és a baloldal Izrael mellett állt, reménykedve egy szövetséges állam létrejöttében. Azonban Sztálin reményei szertefoszlottak, ugyanis Izrael demokratikus állam maradt, és nyugat felé fordult. Az ötvenes évektől válaszul megindult a sztálini anticionista-mozgalom: amíg a Szovjetunió állt, nagyon erős volt az Izrael-ellenesség, tele volt a szovjet sajtó olyan karikatúrákkal, amik Izraelt fasisztának, nácinak ábrázolták, illetve a Szovjetunió a „félig fasiszta, félig kommunista” arab államokat támogatta Izrael ellenében.

Napjaink szélsőbaloldali narratívájában vezérlő szerepet játszik látens antiszemitizmus, Izrael-ellenesség és Palesztin-pártiság, azonban nincs új a nap alatt: a narratívát a Szovjetunió idején kidolgozták, Gadó szerint napjaink szélsőbaloldali képviselői csupán adaptálták azt.

„Az, hogy a szélsőbaloldal gyakorlatilag átvette és korszerűsítette a zsidógyűlöletet, és újrahangszerelte egy Izrael ellenes, Palesztin párti hangra, az szovjet találmány” – foglalta össze a szociológus.

A holokauszt-kultúra és a Nyugat bűntudata

Gadó szerint míg a nyugati világban megtörtént az önreflexió a Holokauszttal és a fasizmussal kapcsolatban, a muszlim világban sem a második világháború, sem az antiszemitizmus kapcsán nem történt semmiféle önvizsgálat: a propagandájukban az antiszemitizmus és az anticionizmus összekeveredik.

„A nyugati kultúrát nagyon mélyen nyomasztja ez a fasiszta örökség, [...] a zsidókkal szembeni leírhatatlan tartozás, amit a Holokauszt és a kollaboráció jelent.”

Szerinte a holokuszt kultúra bizonyos szempontból olyan, mint a rákos betegnek a kemoterápia: gyógyít ugyan, azonban méreg, és rengeteg kellemetlen tünete van, a páciensek hánynak tőle.

„Ez a holokauszt-kultúra én úgy érzem, mintha egyfajta kemoterápia lenne, a nyugati fősodrú kultúra egyrészt igyekszik ezt továbbvinni, másrészt hány tőle: […] ráhányja ezt a zsidókra, és amikor azt mondja nekik, hogy úgy ti úgy viselkedtek a palesztinokkal, mint ahogy a nácik viselkedtek veletek, akkor egyenlőségjelet tesz a zsidók és a nácik közé, és ez egy nagy megkönnyebbülés. […] Leteszik a terhet.”

A szociológus kifejti, hogy a nyugati országok bűntudata a látens antiszemitizmus és anticionizmus egyik hajtómotorja: a Holokauszt iránt érzett bűntudatot enyhíti Izrael agresszornak való beállítása.

„A palesztinok szenvedése éppenséggel elégtételt jelent, egy kvázi pornográf örömöt jelent: na ugye, ti se vagytok jobbak, ti is ezt csináljátok.”

A szociológus szerint alapvető lelki igénye a nyugati társadalmaknak a mítoszgyártás: a zsidóság ősbűne a premodern ideológiában az volt, hogy megölték Jézust, ezt aktualizálják, fogalmazzák újra a különböző korokban.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. Címlapi fotó: Fortepan / Lili Jacob (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a hanganyag meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)