Film készült Amerikában arról, milyen lopakodó módon valósította meg Orbán az autoriter hatalomátvételt

Új ablakban

2025. szeptember 09. Reggeli gyors, részlet (2025.09. 09.) Kárpáti János lapszemléje

05:56

00:00

Egy Magyarországról szóló, másfél órás dokumentumfilm kijózanító hasonlóságokat tár fel

Orbán és Trump között – írja a londoni Guardianban Robert Tait, a Connie Field által alkotott Fekete Demokrácia című alkotásról. Egészen pontosan a dokumentumfilm címe Democracy Noir, tehát a fekete szó franciául van benne, egyértelmű utalásként arra a filmstílusra, amelyet Film Noirnak neveznek. E kategóriát elsősorban az 1940-es, 50-es évek olyan hollywoodi bűnügyi drámáinak a jellemzésére használják, amelyeknél fontos elem a kétes erkölcs és a szexuális motiváció. Ennyit a Film Noirról. Maga a Fekete Demokrácia pedig arról szól, milyen lopakodó módon valósította meg Orbán az autoriter hatalomátvételt. A Guardian kritikusa szerint mindez sürgető relevanciával bír az amerikai publikum számára.

 

Orbán Viktor a

Fehér Ház Ovális irodájában 2019. május 13-án. MTI/Koszticsák Szilárd

 

A nyitó képsorokon rögtön a Duna és Budapest látképe után Orbán Viktor egy csoport politikai aktivistának mutatkozik be angolul, aztán kedélyesen cseveg Vlagyimir Putyinnal, majd pedig kezet ráz a széles mosolyú Donald Trumppal. Az alkotó, Connie Field, akinek magyar férje van, azután kezdte rögzíteni a magyarországi történéseket, hogy szemtanúja volt 2014-ben a budapesti Szabadság téren annak a tüntetésnek, amelyet az Orbán-kormány által emelt emlékmű ellen szerveztek, tiltakozásul a második világháborús magyar kormányzatról alkotott, a bírálók szerint hamis történelembeállítást tükröző kép miatt. Az emlékmű áldozatként ábrázolja azt a kormányzatot, holott a náci Németország szövetségese volt – írja magyarázatként olvasóinak a Guardian szerzője.

Az amerikai filmkészítő eredetileg csak a magyarországi demokrácia hanyatlását, az illiberális állam kiépítését kívánta dokumentálni, de aztán Trump megjelenésével és az Orbán-Trump kapcsolat létrejöttével a téma bővített értelmet nyert az Egyesült Államokban.

Hogy mennyire érzékeny téma Orbán és Trump viszonya, az Washingtonban akkor derült ki, amikor a dokumentumfilm forgalmazója, a Clarity Films – legalábbis egy esetben – azzal került szembe, hogy az egyik mozi nem volt hajlandó bemutatni az alkotást. Mint Connie Field elmondta a Guardiannek, az egyik filmszínház-tulajdonos arra hivatkozott: nem akarja elidegeníteni a közönséget. Egy Idaho állambeli mozi pedig – írja a lap – azt állította, hogy nem mutatkozik helyi piaci érdeklődés a termék iránt. Field azt mondja, mindig megvolt a maga – kétségkívül szűkös – publikuma, most azonban, amikor a Trump-kormányzat célkeresztjébe veszi a bevándorlókat, a transzgender jogokat, valamint az amerikai szövetségi kormányzati apparátus széles szegmensét, ez a film világosan megmutatja a párhuzamokat.

Az Egyesült Államoknak mindazonáltal – folytatódik a Guardian beszámolója – van két nagy előnye Magyarországgal szemben, ami gátat vethet az autokrata ambícióknak. Az egyik, hogy az amerikai államszervezet olyan szövetségi modellt követ, amelyben az egyes államok kiterjedt politikai hatalommal rendelkeznek, a másik pedig az, hogy az ellenzékbe szorult Demokrata Párt megalapozottsága szilárd.

Most pedig beszéljünk a határnyitás évfordulójáról.

De nem arról, amelyikről már oly sokat beszéltünk, a keletnémet menekültek 1989-es kiengedéséről, hanem arról, amely tíz évvel ezelőtt, egész pontosan 2015. szeptember 5-én és az azt követő napokban játszódott le: amikor szíriai menekültek százezrei érkeztek gyalogszerrel, autóbusszal, vonattal Magyarország felől Ausztriába. Azt a határnyitást a berlini és a bécsi kormány határozta el. A legtöbb menekült Ausztriából továbbment Németországba, de közülük mintegy 95 ezren ma is Ausztriában élnek, nagyjából felerészben Bécsben. Mi lett velük, hogyan alakult a sorsuk? A Der Standard című liberális osztrák lap egy szír nő és három szír férfi élettörténetének a bemutatásán keresztül igyekszik erről némi képet alkotni.

 

Menekült Horgoson.

Fotó: Balogh Zoltán /

 MTI

 

Jaafar Bambouk még csak 26 éves, tehát az akkori események idején tinédzser volt. Egy hónapot töltött a traiskircheni menekülttáborban Érettségi után bekapcsolódott az osztrák zöldek ifjúsági mozgalmába, és idén beválasztották a bécsi városi képviselőtestületbe. 

Rand Hamdi ennél is fiatalabb, még csak 24 esztendős nő. Esti tagozaton leérettségizett, jogosítványt szerzett, egyetemi tanulmányokat kezdett agrárszakon. Emellett a Caritasnál tolmácsként tevékenykedik. 

Omar Khir Alanam már 24 éves volt, amikor a balkáni útvonalon keresztül eljutott Ausztriába. Egy évet töltött menekültszálláson, és gyorsan tanult németül. Szociális gondozónak tanult, aztán számost dolgot kipróbált: megmártózott a slam költészetben, humoros könyvet írt a kultúrsokkról, most bemondóként dolgozik. Időközben hazalátogatott ugyan, de már nem tudja elképzelni, hogy visszaköltözzön Szíriába. Ausztriában született a fia, aki kétnyelvű.

Abdulhkeem Alshater a Szíriából történt elmenekülése után fél évet dekkolt Törökországban – ahol sokat dolgozott és alig keresett valamit -, mielőtt embercsempészek segítségével eljutott Ausztriába. Nem volt sima az út, hajójuk két kilométerre a görög partoktól felborult. De végül révbe ért: a bécsi városházán dolgozik, felesége konyhai kisegítő.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)